– Ez van – tárja szét a kezét a kertvégi parcella közepén állva egy csökölyi epertermesztő. Ennél többet nem akar mondani, csak rezignáltan nézi, hogy a reggel óta leszedett termés kétharmada a ládák helyett az árokba kerül. Megrohadt. Merthogy az időjárás, ahogy az elmúlt három évben, úgy az idén is kibabrált a csökölyi epresekkel: három esztendeje jég verte el a termést, tavalyelőtt belvíz miatt rohadt el az eper nagy része, az idén pedig, ahogyan tavaly is a május eleji fagyok miatt érte óriási kár a szamócafalu gazdáit. A gyümölcs első virágzása a május ötödikei éjszakai fagy áldozatává vált, s bár úgy tűnt, a másodiknál talán valami még jóra fordult, az elmúlt napok lehűlése ismét betette azt a bizonyos kaput: a megszokott mennyiség harmada jön le eladható formában a növényről – már akinél, ugyanis akad olyan család, mely a másfél hektáros parcellájáról még egyetlen gyümölcsöt sem tudott leszüretelni… Pedig a csökölyiek többségének számára – ha csak áttételesen is – az egész éves megélhetés múlik az epertermésen. Nagyjából hetven család foglalkozik a szamócával, s még ugyanennyi várja a szüretet, hogy idénymunkásként úgy két hónapot dolgozhasson végre az amúgy bő ötven százalékos munkanélküliséggel sújtott faluban.
A teljes cikket itt olvashatja.
