Szőlőtripsz a badacsonyi ültetvényekben

Amíg a zöldség- és dísznövénytermesztők súlyos problémaként élik meg a különböző tripszfajok jelenlétét, rajzásukat megfigyelik, sőt ha kell, védekeznek is ellenük, addig a szőlőtermesztők jobb esetben csak hallottak a szőlőtripszről, de nem kellett védekezniük. Napjaink környezettudatossága, a szelektív és szuperszelektív rovarölő szerek alkalmazása, valamint a környezeti tényezők együttese vezetett oda, hogy idén ez a jelentéktelen apró rovar kártevőként került előtérbe.

Hiányos fakadás

2012-ben számos helyen és fajtánál (Szürkebarát, Juhfark, Kéknyelű, Rajnai rizling) tapasztaltuk, hogy a rügyek nem fakadtak ki (a főrügy és a mellékrügy is él), vagy torzult, „atkás” hajtások fejlődtek tökéletesen ép és fejlett virágzatokkal; a mégis fejlődésnek indult és nem elszáradt levelek és vitorlák színe rendkívülien szőrözött volt; vagy a fejlődő hajtások levelein gyomirtó szerre, homokverésre emlékeztető, elhalt foltok alakultak ki.
A fejlődési zavarok elsődleges okaként elsősorban élettani folyamatokra gondoltunk. Sokáig a téli fagyot, illetve a tavaszi hideget okoltuk. Amíg az ország több borvidékén, de még megyénkben is a levélatkák és tripszek együttes kárképeként írták le e tüneteket, addig mi Badacsonyban kizárólag sző lő tripszeket (Drepanothrips reuteri), valamint észlelés szintjén ragadozó atkákat találtunk a megmintázott hajtásokban, levélatkákat nem.

Aszályban szaporodtak föl

Intézetünkben sztereomikroszkóp segítségével határoztuk meg a szőlőtripszet, mint kártevőt, valamint megfigyeléseket és méréseket végeztünk a szőlőtripsz kártételének gyakoriságáról.
Sztereomikroszkópos megfigyelésünket a Csalomon színcsapdák is igazolták, ugyanis a kihelyezést követő 3. napon megszámlálhatatlan mennyiségű tripszet fogtak. Az elmúlt évek időjárása (ábra), de különösen a 2011-es esztendőé a sokéves átlaghoz viszonyítva igen kedvezőtlenül, szélsőségesen alakult. E rendkívül aszályos időjárás Badacsonyban is észlelhető volt, ami kedvezett a szőlő tripszek nagymértékű felszaporodásának. Megfigyeléseinknél vizsgáltuk a 2011-es, valamint a 2012. év időjárási tényezőinek szőlőtripszekre gyakorolt hatását.

Hosszú vesszőkön veszélyesebb

Juhfark szőlőfajtánál bonitálással felmértük középmagas kordon-, ernyő- és hagyományos bakművelésű tőkéken a kárképek gyakoriságát és a kár mértékét.
Felmérésünk alapján elmondható (táblázat), hogy elsősorban a hosszú metszési elemeket meghagyó művelésmódnál, ernyőművelés esetében okozott jelentős károkat a szőlőtripsz, a rövid metszési elemeket tartalmazó művelésmódok esetében nem. A megszokottól eltérő kárkép egyik magyarázata lehet a kora tavaszi hirtelen fölmelegedés, ami kedvezett a már amúgy is nagy számban áttelelt szőlőtripszek felszaporodásának, illetve a késő tavaszi visszafogott hajtásnövekedés, ami „szűk” helyet és kedvező körülményeket nyújtott a súlyos kártétel kialakulásának. A rövidcsapos metszés esetében a levágott vesszőrészekkel jelentősen gyéríthettük a tripszek létszámát, így egyenletes és egységes volt a fakadás és a hajtásnövekedés, míg a több hajtást nevelő szálvesszők és hosszúcsapok esetében nem. Sajnos elmondhatjuk, hogy amíg az „atkák foga alól” kinő a hajtás, addig a „tripszek foga alól” nem.
Megfigyeléseink alapján a kevésbé károsított hajtásokon fejlődött madárkás, csökött fürtök jelentős mértékű tömegveszteséget (≈70%) szenvedtek az egészséges fürtökhöz viszonyítva.

Gyéríthető

Védekezni szőlőtripszek ellen elsősorban a hosszú metszési elemeket tartalmazó művelésmódok (ernyő, magas kordon, egyes függöny, stb.) esetében, valamint fiatal, illetve felújított idős ültetvényekben, a művelésmód kialakítása alatt kell, természetesen csak abban az esetben, ha az ültetvény „fertőzött” volt a kártevővel. Megfelelő hatóanyagú és hatásmódú rovarölő szerekkel irtható, vagy esetleg színcsapdával gyéríthető a népessége. Az ültetvényben egyedi, esetleg foltszerű megjelenés esetén – véleményünk szerint – a fertőzött szálvesszők eltávolításával jelentős mértékben gyéríthetjük a kár tevők egyedszámát.
Összességében megállapíthatjuk, hogy tripszkárosítás következtében tetemes mértékben csökkent a tőkék termőfelülete, ami a termés mennyiségében is érzékelhető volt. Ez a csökkenés az idei termésveszteség mellett a jövő évi metszéskor is érzékenyen (művelésmódoktól függően) fogja érinteni az utóbbi években amúgy is sok viszontagságot (fagykár, jégkár, aszálykár stb.) átélt szőlőültetvényeket.