Az egészséges és a beteg állat
Az egészséges állat könnyen mozog, a felkínált takarmányt, különösen a zöldet, a szénát és a száraz kenyeret szívesen kóstolja, miközben tekintete élénk, magatartása kiegyensúlyozott. Szőrzete a vedlés idejének kivételével fényes, mozgása szabad, megfontolt – ez alól kivétel az ivarzási időszak, amikor nőstényeink néhány napra izgágábbá, idegesebbé válnak.
Az egészséges nyúl gyakran eszik, s a bélsarat rendszeresen, azonos mennyiségben üríti. Érdemes folyamatosan ellenőrizni nemcsak a bélsárgolyók mennyiségét, hanem azok állagát is, mivel ezek a nyúl egészségi állapotáról árulkodhatnak.
A rendszeres megfigyelés azért is fontos, mert így adott esetben az állatorvost időben, pontosan tudjuk tájékoztatni az észlelt tünetekről. Sose próbálkozzunk magunk az állatok gyógykezelésével: ha már látjuk a bajt, haladéktalanul kérjünk segítséget az állatorvostól, aki a pontos diagnózis alapján elkezdi gyógykezelni az állatokat. Készüljünk föl arra, hogy nyulainkat nem minden esetben tudja ő sem megmenteni. Akkor járunk legjobban, ha az állatorvos tenyészetünket nem a betegség jelentkeztével látogatja, hanem azért, hogy azt megelőzzük. Ennek természetesen az az alapja, hogy a gazda valóban betartsa a tartási, tenyésztési és állathigiéniai szabályokat, s ne sajnálja beadatni a megelőző védőoltásokat sem.
A mixomatózis
Sokan, akik egy emberöltővel ezelőtt nyulászkodtak, még a mai napig is idegenkednek a védőoltásoktól, sőt fölösleges kiadásnak tekintik. Aztán, amikor egy nap beüt állományukba a mixomatózis vagy a másik nagy vámszedő, az RHD, nagyságrendileg többet veszítenek, mintha folyamatosan oltattak volna. Ma a két betegség elleni oltás akár egy vakcina beadásával is megoldható, mely általában egy évre ad védettséget. Ezek a betegségek hazánkban az elmúlt fél évszázadban jelentkeztek, de szerencsére az oltott állományt nem veszélyeztetik.
A mixomatózis, melyet nyulász berkekben gyakran csak mixónak vagy szúnyogbetegségnek neveznek, Dél-Amerikából ered, ahol a gyapotfarkú nyúlban őshonos. Ezt a fajt csak ritkán betegíti meg, viszont az Európából Dél- Amerikába importált nyulaknak szinte száz százalékban pusztulását okozza.
Idővel eljutott e betegség híre Ausztráliába is, ahol a farmerek reménytelenül próbálták a sokmilliósra felduzzadt üreginyúl- állományt kiirtani. Ekkor egy szakértő azzal az ötlettel állt elő, hogy mixomatózisban megbetegedett házinyulakat vigyenek Dél- Amerikából Ausztráliába, ahol majd a betegség elterjed. Így az átoknak számító üregi nyulak kipusztulhatnak.
Kezdetben nagy volt a siker, de néhány éven belül rezisztens vérvonalak jelentek meg, így Ausztrália ma is szenved az üregi nyulaktól, igaz az állomány már csak töredéke a hajdaninak. Európába a betegséget szándékosan hurcolták be úgy, hogy egy Párizs melletti nagybirtok üreginyúl-állományát szerették volna ritkítani 1952-ben. Viszont innen a kór robbanásszerűen elterjedt, melynek következtében Európa majd teljes nyúlállománya kipusztult!
A betegség első tünetei a fülkagylón található apró vérzések, majd göbök, melyek megjelennek a szem körül is, ahol kötőhártya-gyulladás is jelentkezik. Kórokozója egy nyulakat megbetegítő himlővírus, melynek terjesztésében elsősorban a szúnyogok játszanak szerepet.
Mivel a kórokozó a szúnyog szájszervében hónapokig is fertőzőképes marad, az áttelelő vérszívók már koratavasszal megfertőzhetik az állományokat. Viharok alkalmával a szúnyogokat nagy távolságokra elsodorhatja a szél, ezért nemcsak a víz melletti, szúnyogos területeken élő tenyészetek veszélyeztetettek.
Sokan próbálkoztak régebben szúnyogháló felszerelésével, de a mindennapokban lehetetlen megakadályozni, hogy egy-egy szúnyog bekerüljön a nyúlházba. Már egy fertőzött szúnyog is hihetetlen kárt okozhat, ugyanis a mixomatózisban megbetegedett nyulak lényegében nem gyógyíthatók, bár a társállatként tartott egyedek meglehetősen költséges módon, sebészeti eljárás alkalmazása mellett olykor megmenthetők.
Tehát a megelőzés az egyetlen hatékony védekezési mód. Az oltott anyától származó utódok kéthetes korig védettséget élveznek, ezért a fiatalokat háromhetes korban kell beoltani. A vakcinázás egyébként viszonylag veszélytelen, mivel még az előrehaladott vemhes állatoknál sem fordul elő emiatt koraellés vagy vetélés.
A cikk második részét a Kistermelők januári lapszámában olvashatják.
