Ez az eredmény pedig arra kényszerítheti a növénytermesztőket, hogy más alternatív növényvédelmi megoldásokat keressenek.
A már sokat emlegetett neonikotinoidok úgy védik meg a növényeket a károsítóktól, például a levéltetvektől, hogy blokkolják a rovarok agyában a receptorok működését – ez megbénítja őket, és végül a pusztulásukhoz vezet.
Ezek voltak azok a tények, melyek meggyőzték az Európai Uniót, hogy áprilisban 5 neonikotinoid alapú növényvédőszert tiltson be. Kanadában a napokban szintén hatályba kerül egy ilyen jogszabály, azonban az Amerikai Egyesült Államokban még széles körben alkalmazzák ezeket a vegyszereket.
Egyes rovarokban már ellenállóak a neonikotinoidokkal szemben, ezért elindult a kutatás új kemikáliák után. Ilyen a szulfoximin, mely a neonikotinoidokhoz köthető kémiai anyag, és hasonlóan hat a receptorok működésére, és képes kivédeni azoknak az enzimeknek a hatását, mely a rovarok számára valamiféle védelmet nyújthatna. Hiába engedélyezett azonban a használata ennek az új szernek Kínában, Kanadában és Ausztráliában, a franciák tavaly felfüggesztették a szulfoximin tartalmú vegyszerek alkalmazását. Az ok pedig ugyanaz, mint az elődjénél: a méhekre számára potenciálisan mérgező lehet.
Harry Siviter végzős ökológiai etológus hallgató vizsgálta a szulfoximin poszméh-kolóniákra gyakorolt hatását a londoni Royal Holloway Egyetemen. Ő és kollégái szulfoximinnel szennyezett cukorral etettek poszméheket. Az ilyen kísérletek sarkalatos pontja mindig az adagolás, ezért szigorúan az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség adatai alapján kimért koncentrációban adagolták a rovaroknak a vegyszert. Ezek az adatok olyan nektárból származtak, melyet a méhek szulfoximinnel permetezett gyapotvirágokról gyűjtöttek.
Két hétig etették a kolóniákat a vegyszerrel, majd szabadon engedték őket. A „kezelés” utáni 2. és 3. héten – ennyi idő kell a poszméh lárváknak, hogy kifejlődjenek – azok a kolóniák, melyek kaptak a szerből, jóval kevesebb dolgozót nevelt fel. 9 héttel később pedig még drasztikusabb hatás mutatkozott meg:
– A neonikotinoidok beporzókra gyakorolt negatív hatásairól szóló bizonyítékok mára megkérdőjelezhetetlenek – mondta Edward Mitchell, a svájci Neuchâtel Egyetem ökológusa, aki nem vett részt a tanulmányban. – Ez a kutatás megmutatja, hogy ugyanezt várhatjuk a szulfoximintől is.
Mitchell szerint az új eredmények csupán „konzervatív becslések” a növényvédőszer valódi veszélyéhez képest.
A jogalkotóknak több adatra van szükségük ahhoz, hogy ugyanerre az eredményre jussanak. A mostani eredmények azonban a kockázatértékelési engedélyezési eljárás része lehetne az Európai Unióban, aminek figyelembe kell vennie a vadonélő beporzó szervezetekre gyakorolt veszélyeket.
– Az irányelvek tekintetében még nem tudjuk, hogy milyen következményekre számíthatunk – mondta a társas rovarok biológiájának szakértője, Elli Leadbeater, a tanulmány egyik társ-szerzője a Royal Holloway Egyetemről. Mitchell szerint az új rovarölőszert „ugyanúgy kell kezelni, mint bármelyik neonikotinoid szert, kivéve, ha megfelelően bizonyítható, hogy nem jelent hasonló környezetvédelmi problémát.”
A gerinctelenek ökológusa, Richard Gill a londoni Imperial Főiskoláról azonban megkérdőjelezi, hogy az azonnali tiltás lenne a megfelelő megoldás.
