(Multitudinous loss due to Derzsy’s disease in goose flocks. Case report
Summary. The authors describe the course of an acute disease in a goose flock, affecting two age groups. The stocks were 2 and 3 weeks old geese, and five days after the appearance of the first clinical symptoms 99% of the animals died. The epidemiological investigation revealed inappropriate vaccination of the parent stock so the young geese were unprotected against exposure to the parvovirus, the causative agent of the Derzsy’s disease.
This case draws attention to the importance of the proper vaccination programs in goose flocks and to the mass economical loss due to the failure of protection against the viral agent, which could have been avoided by following the rules of animal health.)
A Derzsy-betegséget, amely elsősorban libában fordul elő, világszerte ismerik, ahol libákat tartanak nagyobb tömegben (3, 9, 10, 12). A kórképet a házilúd mellett más fajokban, kanadai és sarki ludakban is megállapították (11). Rendszertanilag távolabb álló fajokban, így barbari kacsában is jelentkezett már a megbetegedés, amit a ludak betegségét is okozó parvovírus örökítőanyagával homológ vírus okoz (12).
A libák szájon át fertőződhetnek a vírussal. A lappangási idő, ill. a kórlefolyás az állatok életkorától és a szülők immunizáltsági állapotától függően változik (4, 6, 7, 9, 12). A betegség jellemző klinikai tüneteket csak a 4 hetesnél fiatalabb állatokban okoz. Fogékony, immunvédelem nélküli kislibák már a kelés után, akár a keltetőben is fertőződhetnek, ebben az esetben az első klinikai tünetek egyhetes kor körül jelentkeznek. Ilyen állományokban az első elhullások 3–5 nap elteltével okoznak jelentős veszteségeket (7, 10). Abban az esetben, ha némi szikimmunitás van az állomány egyedeiben, akkor később lépnek fel a tünetek, és a veszteségek is jóval alacsonyabb szinten maradnak (13). Ha növendék, 2–3 hónapos madarak fertőződnek meg, akkor tünetmentes lesz az átvészelés. Bármilyen korú fertőződés esetén vírushordozó és vírusürítő marad az átvészelt állomány (2, 5, 6, 10, 12).
A klinikai tünetek, a takarmány- és az ivóvízfogyasztás csökkenése mellett, a betegségre utaló orrfolyásban, mozgászavarokban, görcsökben és hasvízkórban nyilvánulnak meg (2, 9, 11). A betegséget átvészelt ludak eltérő fejlettségi és tápláltsági állapotba kerülnek – „szétnőnek” és tollasodási zavar jeleit mutatják (5, 10).
A Derzsy-betegség kórbonctanára jellemző a felhalmozódó savószerű folyadék okozta testüregbeli terimenövekedés és vérzések a savóshártyák alatt. A máj duzzadt, bővérű, törékeny, esetenként tarkázott lehet. Jellegzetes elváltozás a szívizomrost-elfajulás miatt kialakult kamratágulat, ami miatt golyószívbetegség névvel is illették a kórképet (1, 10). A vékonybélben gyulladás alakulhat ki.
A betegségben elhullott madarak májában gyulladásos sejtes infiltrációval kísért savós-magzárványos hepatitis és savós-fibrines perihepatitis alakulhat ki. A szívizomrostok elfajulása és a kifejezett, rostokat széttoló vizenyő is jellegzetes kórszövettani lelet (1, 12).
A Derzsy-betegség diagnosztizálásában, a klinikai tünetek és a kórbonctani elváltozások mellett, az átvészelt libák vérsavójából végzett szerológiai próbák, ill. a vírus genetikai anyagának kimutatását célzó polimeráz-láncreakción (PCR) alapuló molekuláris diagnosztikai vizsgálatok jöhetnek szóba gyakorlati körülmények között (5, 8, 10, 12, 14).
Anyag és módszer
Kórelőzmény
Egy hazai, májliba-előállítással foglalkozó termelő két falkát, 1400 és 1200 egyedből álló ismeretlen vakcinázási hátterű törzsállománytól származó naposlibát telepített 2010 áprilisában egy hét különbséggel. A kislibák egy légtérben voltak elhelyezve egy 29–30 oC-os temperált levegőjű, mélyalmos istállóban, és mindkét csoportban indítótápot kaptak. A kislibák 2, ill. 3 hetes korától kezdődően, a két falkában egy időben jelentkeztek az első klinikai tünetek. Az állomány egyedei étvágytalanok és bágyadtak voltak, először leültek, aztán oldalukra dőltek, majd számos állat néhány órán belül és a következő napokban az állomány nagy része elhullott.
Diagnosztikai vizsgálatok
Az elhullott libatetemeket a külső vizsgálat után felboncoltuk, majd az elváltozást mutató szervekből vett mintákat konzerváltuk 8%-os pufferolt formaldehidoldatban, kórszövettani vizsgálat céljából. A szerveket paraffinba ágyazás után lemetszettük, majd hematoxilin és eozin eljárással megfestettük.
A ludak májából véresagar- és Drigalski-táptalajokon 24 órán keresztül, 37 oC-os termosztátban, aerob viszonyok között baktériumtenyésztést végeztünk.
A ludak májából, szívizmából és vékonybeléből szervdarabkákat vettünk, amelyeket –80 oC-on tároltunk a későbbi PCR-vizsgálatra.
A kiválasztott (szívizom, máj és vékonybél) szövetmintákat, steril dörzscsésze és steril kvarchomok felhasználásával, 2 ml steril foszfátsókkal pufferolt fiziológiás konyhasóoldatban (PBS) homogenizáltuk. A vírus DNS-t kitisztítottuk a szövethomogenizátumból és folyamatos PCR-módszerrel amplifikáltuk. Minden 50 µl reakcióelegy tízszeres töménységű puffert, 1–4 mM végső koncentrációjú, 25 mM magnézium-kloridot (MgCl2), 2 mM dezoxiribonukleotid-trifoszfát (dNTP) keverékét, 0,8 μM-t mindkét újonnan tervezett primerből (D&G Parvo F: 5′ GCCTCRGGAAATTGGCATTG 3′, D&G Parvo R: 5′ CACTCTGGTTGGTGTGCATTGT 3′), valamint 1 µl Taq DNS (1,25 u/50 µl) polimeráz enzimet (Fermentas, Lithuania) tartalmazott. Templát DNS-ből minden esetben 2,5 µl-t adtunk a reakcióelegyhez.
A kezdeti nukleinsav szétválasztása (denaturáció) 95 ºC-on 3 perc volt, majd ezt 40 ciklusból álló PCR-reakció követte, amelynek lépései a következők voltak: szétválasztás 94 ºC-on 45 másodperc, primerkapcsolódás 54 ºC-on 45 másodperc és láncszintézis 72 ºC-on 1 perc. A láncszintéziseket végül 10 perces inkubációval, 72 °C-on fejeztük be. A polimeráz-láncreakciót a PCR Sprint Thermal Cycler SPRT001 (Hybaid, UK) automatakészülékben hajtottuk végre. Minden futtatásban szerepelt negatív és pozitív kontroll is. A negatív kontroll kétszer desztillált vizet tartalmazott templát helyett, míg pozitív kontrollnak mósuszkacsa- (MDPV) és libaparvovírus- (GPV) törzs izolátumát használtuk.
A PCR-reakciót követően a termékeket 0,5X trisz-borát-etilén-diamin-tetraacetát (TBE) pufferben oldott, 1,2%-os agarózgélben (SeaKem® LE Agarose; Cambrex, USA) elektromos térben futtattuk (elektroforetizáltuk) 80 V feszültségen, 80 percig. A gélt etídium-bromid helyett GR nukleinsav festékkel (safe nucleic acid stain; InnoVita, USA) színeztük. Ezt követően a gélt 312 nm-es ultraibolya fénnyel átvilágítva (TFX 35M UV transzluminátor; Life Technologies, UK) vizsgáltuk és az adatokat „Alpha Digidoc RT2 Documentation and Analysis System” (Alpha Innotech, USA) leképezőkészüléken, számítógépes információ formájában tároltuk. A termék méretét GeneRuler 50 bp DNA Ladder (Fermentas; Vilnius, Litvánia) DNS-létrával ellenőriztük.
Eredmények és értékelésük
Az egy hét különbséggel, de azonos légtérbe letelepített két lúdállományban a letelepítést követő 14. napon figyeltük meg az első tüneteket. Mind a két-, mind a háromhetes állomány egyedei leültek, a kislibák nehezen mozogtak, elfeküdtek és az első tünetek megjelenését követően 5–6 óra alatt elhullottak. Az első klinikai tünetek megjelenése után a 2. napra már 241, a 3. napra 650, a 4. napra 341, az 5. napra 198 liba, összesen 1430 állat hullott el a két falkából. Egyes kislibákban az elhullás előtt savószerű orrfolyás és könnyezés is megfigyelhető volt. A járvány végére életben maradt libákon, a tollasodási zavar jeleként, a has- és a háttájék kopaszsága látszott (1. ábra). A megmaradt kislibákban a szétnövés is jól megfigyelhető volt. 73%-uk az átlagosnál fejletlenebb és a fejlődésben visszamaradott volt. A technológia szerint 28 napos korban az állatoknak el kellett volna érniük a 2,7 kg-os testtömeget, ehelyett átlagosan 1,5 kg (+/– 0,4 kg) testtömegűek voltak.
A Derzsy-betegség lefolyásának megfelelően, a kezdeti vírusos vékonybélgyulladást követő viraemia miatt kialakuló szervi elváltozások uralták a képet. Boncoláskor szinte mindegyik tetemben a kiszáradás jelei, beesett szemgolyók, a vesében és a húgyvezetőkben húgysavas só felhalmozódása volt megfigyelhető. A testüregben, több állatban is, nagy mennyiségű, áttetsző, kocsonyás folyadék halmozódott fel, amely néhány lúd szívburkában is jelen volt. A szív kamrái kitágultak, egy-egy esetben a szív epicardiuma alatt vérzések is megjelentek. A máj duzzadt, törékeny esetenként tarkázott volt (2. ábra).
A májból és a lépből végzett bakteriológiai vizsgálat negatív eredményre vezetett.
A májból és a vékonybélből végzett szövettani vizsgálat során a sejtekben jellegzetes, kékeslila magzárványok voltak láthatók a vírusszaporodás jeleként (3. és 4. ábra). Ezek mellett a májsejtek gócos elhalása, a májsejtek közötti tér tágulata, vizenyője és helyenként heterophil granulocyták megjelenése volt megfigyelhető. A szívizomrostok elfajulása mellett kifejezett interstitialis vizenyő is látható volt.
A PCR-vizsgálatok során minden szervminta pozitívnak bizonyult a lúdparvovírus (GPV) jelenlétére. A várt, 487 bázispár hosszúságú termékek tiszta és határozott csíkként jelentek meg a vizualizáció során. A negatív kontroll esetében az amplifikáció nem eredményezett terméket (5. ábra).
Ha nem megfelelően immunizált szülőállománytól származik a naposliba-állomány, akkor jelentős veszteségekkel, akár 100%-os elhullással is járó megbetegedés alakulhat ki. Esetünkben is egy bizonytalan immunizáltsági hátterű állományban lángolt fel a Derzsy-betegség. A lappangási idő hosszúsága alapján feltehető, hogy a telep volt fertőzött, mivel ezen a területen több éven át szabadtartásban nevelődtek libaállományok és így feltehetően jelen volt a parvovírus, amelynek kártételét megfelelő védettség kialakításával lehetett volna csökkenteni. A járvány rövid leírásával szerettük volna felhívni a figyelmet a védettség elmaradása folytán kialakuló betegség jelenlétére és jelentős kártételére kislibákban.
Mándoki Míra, Palade Elena Alina, Kléh Zsófia, Dobos-Kovács Mihály, Gál János
A cikk a Magyar Állatorvosok Lapja 2011/1. számában olvasható.
