– 2002-ben, amikor létrejött az Őrségi Nemzeti Park, azonnal elhatároztuk, hogy meg kell menteni a még létező gyümölcsfajtákat. Az ismert gyümölcsészt, Gömbös Kálmánt kértük meg erre, aki kiváló kertész, sok oltványt készített – hallom dr. Markovics Tibortól, a nemzeti park igazgatójától.
Ezzel kezdődött az Őrségi Nemzeti Parkban a fajtamegőrzési génbanki program. Varga Ottó őriszentpéteri plébános adott területet a híres Árpád-kori templom szomszédságában, ott alakították ki a Csörgőalma gyümölcsöskertet, a régi őrségi gyümölcsfajták gyűjteményét és bemutató kertjét.
A névadó csörgőalma októberre beérő, de nem télálló alma, alakja kissé lapos, nagy magházában rázáskor éretten zörögnek-csörögnek a magjai. Van nyári csíkos és egéralma is itt, meg vajalma és húsvéti rozmaring, kanadai ranett, körtéből tüskés-, valamint kisasszony és lómonyú körte is, szilvából például búzaérő, duránci, hodosi, besztercei vagy török, továbbá fekete áfonya, szelídgesztenye, sárga cseresznye, parasztbarack, vagy kormin, még direkttermő szőlőfajták is.
– A szlovénekkel, a natúrparkkal közös pályázatunk van bent, mert két- és félszeresére szeretnénk növelni ezt a mintakertet – magyarázza dr. Markovics Tibor. Azt gondolom, ez a magyar nemzet kincsét képezi. Ezek az itt őshonos, bevált gyümölcsök bő ezer év alatt alakultak ki.
Ma már sokan tudják: az a fajta gyümölcstermesztés, ami divatos, nem lesz tartós. Nem tud fennmaradni, mert sem a termelőnek, sem a fogyasztónak nem jó. (Fotó: Horváth Csaba)
A teljes cikket itt olvashatja.
