Szerző: Dr. Ábrahám Rita
A behozott példányokat sikerült azonosítani és kiderült, hogy azok a vándorpoloska (Nezara viridula) lárvái, melyek az érőfélben lévő paradicsomon táplálkoznak.
A nemzetközi irodalom szerint a Nezara viridula az egyik legfontosabb poloskakártevő a világon. Rendszertanilag a címe res po los kák (Pentatomidae) családjába tartozik, átható poloskaszagot áraszt a bűzmirigy-váladékának köszönhetően. Angol elnevezése, a sou thern green stink bug utal a kifejlett poloska zöld színére és déli elterjedési területére. Rendkívül polifág, soktáp növényű faj, a takarmány-, díszés zöldségnövények egész sorát károsítja. Világszerte a legnagyobb károkat paradicsomon, gyapoton, szóján, gabonaféléken, babon és lóbabon okozza.
Őshazája Etiópia, de kozmopolita fajként az Antarktisz kivételével minden kontinensen jelen van. Elsősorban a szubtrópusi éghajlati viszonyok között érzi jól magát, a 45-ös északi és déli szélességi fokok között. Újabban nem a kártétele, hanem növekvő elterjedési területe miatt említik mind gyakrabban. Néhány kutató összefüggést vél felfedezni a faj intenzív térhódítása és a globális f
ölmelegedés között. Tény, hogy a vándorpoloskát 2004-ben már Angliában is megtalálták és a populáció ott át is telelt. Japánban az előző negyven évben 70 kilométerrel északabbra tevődött az elterjedési területe.
Hazánkban 2002-ben jelent meg. Először a melegebb déli országrészben, Szeged mellett, valamint Budapest környékén találták meg néhány példányát. Azóta számos növényfajon jelen vannak a különböző fejlődési alakjai, legnagyobb számban a lárvák. Táplálkozását megfigyelték paradicsom, uborka, zöldbab termésén, a szőlő fürtkezdeményein, és különféle dísznövényeken – ricinuson, estikén (csodatölcséren), mályvacserjén, varjúhájon, körömvirágon, dísznapraforgón, őszirózsa bimbóján, virágán és termésein –, továbbá paprika, cukkini, borostyán és puszpáng szárán. 2005 őszén budafoki, budatétényi és Gellért- hegyi kiskertekben tömegesen ültek az állatok a növényeken. Tetemes kárt ugyan még nem okoztak, de a jövőben számíthatunk a rendszeres jelenlétükre és kártételükre.
A növények minden részét károsítják, de előnyben részesítik a fiatal hajtásokat és a képződő termést. A poloskákra jellemző szúró-szívó szájszervvel szívják fel a növényi nedveket a szövetekből, tehát szövethiányosságokat, rágásnyomokat nem okoznak. Kártételük nyomán a pontszerű szívásnyom körül gyakran kifehéredő, kör alakú foltok láthatók. Akkor vonulnak a paradicsomra, amikor a termések már érőfélben vannak. Táplálkozásuk következménye, hogy a terméseken besüllyedő, fakó foltok alakulnak ki a szúrás helye körül, ami a paradicsom minőségét és piaci értékét rontja. Itt jegyezzük meg, hogy az érő paradicsomokon táplálkozhat a burgonyabogár (Leptinotarsa decem lineata) is, de annak szárnyfedői hosszában sárga-feketén csíkozottak és rágásnyomokat hagy, elsősorban a levélzeten.
Fölismerése azért nem túl egyszerű, mert az egyes lárvaállapotok között erőteljes a színbeli különbség. A tojásállapotot öt lárvastádium, majd a kifejlett poloska követi, bábállapot nincs. Magyarországi áttelelése még nem bizonyított, de a talált példányszámok alapján valószínűsíthető. Az áttelelt nőstény áprilisban jön elő, majd párosodik, és különféle gyomnövények felső leveleinek fonákjára helyezi hordó alakú, 1 mm nagyságú petéit 30- 130-as csomókba. A kelő fiatal lárvák a petecsomót nem hagyják el, vöröses színűek, és még nem táplálkoznak. A károsítást a 3-4 nap múlva kifejlődő második lárvastádium kezdi. Ezek a lárvák kerek testűek, a fejük, a toruk és a lábaik feketék, csak a tor szélein vannak vörös foltok. A 3. és a 4. lárvastádium mintázata, színezete a legjellegzetesebb: a sötét potrohon fehér foltok, pettyek láthatók négy hosszanti sorba rendeződve. Az utolsó, 5. lárvastádiumban a tor zöld, már szárnykezdemények is vannak, és a potroh középső vonalát, illetve széleit piros foltok diszítik. A kifejlett poloskák vállasak, egyöntetű fakó zöldek, jól repülnek.
A vándorpoloska elleni védelem nálunk még nem kidolgozott. Lárváját parazi tálja a Trichopoda pennipes nevű fürkészlégy, petéjét pedig a Trissolcus basalis nevű fürkészdarázs, amelyeket Ausztráliában elterjedten használnak biológiai védekezésre. Vegyszermentes technológiaként Kaliforniában alkalmazzák a „csalinövényeket”. A paradicsom mellé a vándorpoloska által kedvelt pillangós növényeket, lóbabot, babot vetnek. A csalinövényt még azelőtt szükséges a területről eltávolítani, mielőtt azon a lárvák szárnyas poloskává válnak és betelepednek a megvédendő paradicsomra. A tengerentúlon már szükségszerű a vándorpoloska elleni kémiai védelem. Az ott használt hatóanyagok közül Magyarországon a lambda-cihalotrin és a gamma-cihalothrin tartalmú piretroidok engedélyezettek poloskák ellen, mint a Karate 2,5 WG, a Karate Zeon, vagy a Rapid CS. A természetes növényi eredetű hatóanyagok közül az azadirachtint és a piretrin-rotenon kombinációt alkalmazzák.
A vándorpoloska tehát hozzánk is „bevándorolt”. Akár gyalogosan, akár vízi, vagy légi szállítmánnyal érkezett is Magyarországra, optimális fejlődési feltételeket talált. Térhódítását meg nem akadályozhatjuk, célunk, hogy minél többen fölismerjék és gyérítsék.
