A szakembereknek mindig céltudatosan kell megválasztani és alkalmazni a talajművelési technológiák egyes elemeit, amelynek a fő célja mindenkor a kedvező talajszerkezet és a talajélet, valamint a talaj jó vízháztartásának megőrzése, illetve helyreállítása.
A szakszerű tarlóművelés során mindezen előnyök jól realizálhatók és még a gyomok, illetve a különböző kártevők ellen is sikeresen lehet védekezni, de megkésve, rossz talajállapot mellett, rosszul megválasztott eszközzel elvégzett műveléssel sokszor nehezen helyrehozható károkat is lehet okozni. Ezért rendkívül fontos, hogy a tarlóhántásra a betakarítást követően azonnal, a talajnak az úgynevezett „beárnyékolási nedvességi állapotában” kerüljön sor, bekeverve a szármaradványokat, bezárva a megmaradt nedvességet a talajba, megelőzendő a felgyomosodást. A tarlóhántással együtt mindig kerüljön sor a talaj lezárására is. A korszerű tarlóműveléssel (hántás és ápolás) és annak gépeivel szembeni főbb követelmények az alábbiakban foglalhatók össze:
– Vágja át a visszamaradt növényi gyökereket, aprítsa fel a talaj felső rétegét és keverje be abba a gyökér- és szármaradványok 70- 80 százalékát.
– Szüntesse meg a talaj kapillaritását, számottevően csökkentse a vízveszteséget, járuljon hozzá a talaj levegőellátásához, hőháztartásának javításához, a talaj biológiai életének fokozásához.
– Kerülje el a talajban a nemkívánatos zárórétegek kialakulását, a művelőelem kombinációja tegye lehetővé a különböző mélységű talajművelést;
– Segítse elő az árvakeléseket és a gyommagvak csírázását, amelyek a tarlóápolás következő munkafázisában kerülnek bedolgozásra, ezáltal csökkenthető a terület gyomterhelése;
– Mérsékelje a megművelt tarlón a víz- és szélerózió kedvezőtlen hatásait;
– Ráépített adapterekkel tápanyag-visszapótlásra, másodvetésű növények (vagy szükség esetén a fővetések, pl. repce) szórvavetésére is alkalmazható legyen.
A tarlóművelésre (tarlóhántásra, tarlóápolásra, stb.) legelterjedtebben alkalmazott gépek hazánkban hagyományosan a tárcsás boronák és újabban a szántóföldi kultivátorok (grubberek), azoknak is a nehezebb változatai.
Az agronómiai szakértők és technológusok szerint napjainkban a tarlóhántás legkorszerűbb eszközei a szántóföldi nehéz kultivátorok, amelyek mulcskezelése is kiváló, ezért ezeket „mulcskultivátoroknak” is nevezik. A sokféle kialakítású kultivátorkapáikkal szélesebb (5-35 cm) munkamélység-tartományban képesek dolgozni, mint a tárcsás talajművelők. Nem porosítanak, jobban lazítanak, kisebb mértékben aprítanak és keverik a talajt. A talajélet szempontjából jobb struktúrát hoznak létre, mint a tárcsák. A szántóföldi nehéz kultivátorokat a keret kialakítása és a kapák elrendezése alapján csoportosítják, amelyek egyben munkaszélességi kategóriákat is alkotnak. A kétgerendelyes, két sorban elhelyezett 6-13 kapákból felépülő kultivátorok 2,5-6 méteres munkaszélességgel, általában függesztett kivitelben készülnek. A háromgerendelyes, három sorban elhelyezett 9-16 kapából felépített kultivátorokat 3-6 méteres munkaszélességben függesztett, vagy féligfüggesztett kivitelben gyártják. A négygerendelyes négy sorban elhelyezett 12-28 kapával rendelkező kultivátorokat 3-8 méteres munkaszélességgel készítik, a kisebb munkaszélességűeket függesztett vagy féligfüggesztett, a nagyobbakat pedig jellemzően vontatott kivitelben. A kapasorok számával arányosan javul a kultivátorok lazító és keverő hatása. A szántóföldi kultivátorok keretmagasságát és kapaosztását úgy alakítják ki, hogy minél nagyobb átömlési keresztmetszettel rendelkezzenek a talaj és a mulcs áramlásához, azaz ne tömődjenek el munka közben. 
A keret alatti szabadmagasság általában 80-85, a kapák közötti osztástávolság pedig 70-80 cm közötti.
Sokféle kapamegoldással lehet találkozni a kultivátorokon, amelyeknél az elvárás a jó lazító és keverő hatás, a kedvező talajellenállás és az eltömődés-mentes munka. A kapaszárakat egyenes vagy ívelt (hajlított) kivitelben alkalmazzák. A kapák talajbafutó részei lándzsa, szív, lúdtalp és szárnyas kivitelű és azok különböző változatai lehetnek. A szárnyas megoldások jobban lazítanak a véső- vagy lándzsa hegyű kapák keverő munkája kedvezőbb. A mulcs kezelésére speciális kialakítású, jó keverő hatású, eltömődésre kevésbé érzékeny kapákat (Multimix, Terra Grip, ClipOn, 3D, MultiQuick stb.) is ajánlanak. A legtöbb kultivátorkapánál a talajbafutó kaparészek takarékossági okokból fordíthatók vagy cserélhetők. A merev kapaszárak nyírószeges biztosítással kapcsolódnak a kerethez, de gyakran alkalmazzák a csavart rugóban végződő, vagy spirál rugós illetve hydro-pneumatikus megtámasztású kapaszár – keret kapcsolatot is. Ez utóbbiak a talajellenállás hatására rezgésbe tartják a kapát, ezáltal csökkentik a talajellenállást és a vonóerőigényt. A rugós kapcsolatok „non-stop” kapabiztosításként is működnek, azaz akadályba ütközve megvédik a kapát a töréstől és automatikusan visszaállítják azt a munkahelyzetbe, ha az akadály megszűnik. A szántóföldi kultivátoroknál a kultivátor kapák rendszerint egyenetlen talajfelszínt hagynak hátra, ezért az utánuk következő húzásban különböző élkiképzésű egyengető tárcsákat helyeznek el, amelyeknél a szögállás és művelési mélység is állítható.
A kultivátorokat mindig kapcsolt hengerrel használják, amelyek lezárják a talaj felszínét. Általában többféle (pálcás, rudas, bordás, spirál, késes, gyűrűs, mélytömörítő, croskill és gumipalástú stb.) henger közül lehet választani. A hengerválasztást a talajállapot (nedves vagy száraz) illetve a talajfelszín rögössége, esetleg a felszínen maradt mulcs mennyisége, illetve az erózió elleni védekezés határozza meg. Nedves talajon a gumihengerek, szárazabb rögösebb talajokon a nehezebb (rögtörő, gyűrűs) hengerek, szél-és vízerózió ellen a spirál és a szöges hengerek hatásosak, nagyobb mulcsborítás esetén a tarajos vagy ékgyűrűs (Terrapak) használata indokolt. A legtöbb hengermegoldás átmérője 500 és 800 cm közé esik. A nagy tömegű mulcs elegyengetésére és rendezésére gabonatarlón egyengető fésűket vagy lapokat helyeznek el a kultivátor elején. Kukoricatarlóra száraprító tárcsákat ajánlanak a keret elejére a kapák elé, azok zavartalanabb munkavégzése érdekében. A szántóföldi kultivátorok beállításánál is az egyik legfontosabb feladat a keret szintbe állítása, amely függesztett és féligfüggesztett gépeknél a traktor függesztőberendezésén, illetve a talajlezáró hengersoron keresztül történik. A szintbeállítás után következő lépés a munkamélység beállítása a kapáknál és az egyengető tárcsáknál.
A gépek megválasztásánál tekintettel kell lenni a vontatást végző traktorok teljesítményére is. A gépek kiválasztásánál fontos, hogy a 3 méternél nagyobb munkaszélességű kultivátorokat hidraulikusan összecsukható kerettel szabad csak megvásárolni, a közúton történő biztonságos közlekedés érdekében.
Dr. Hajdú József
