Az orvosi zsálya (Salvia officinalis) az ajakosvirágúak családjába tartozó, kevésbé ismert, ám annál szebb fűszer- és gyógynövény. Latin neve (salvare=gyógyít, megment és officinalis=orvosi) arra utal, hogy már a középkori patikáknak is jól ismert gyógynövénye volt. Esete jól példázza, hogy sokszor nem lehet határvonalat húzni a gyógy- és a fűszernövények között, mert sok faj mindkét elvárásnak megfelel. Az orvosi zsálya sok szép fajtájával mutatós, ismert dísznövény is.
A jó egészség fűszere
Ősi kultúrnövény. Az ókori Rómában szent növényként tisztelték, begyűjtése ünnepi alkalom volt. Hatóanyagai frissítő, fertőtlenítő és izzadást csökkentő hatásúak. Forrázata torokfájás esetén, fogíny- és szájnyálkahártya-gyulladásnál hatásos öblögetőszer, emellett illatszerek készítéséhez is használják. Segíti a zsíros ételek emésztését, ezért teaként is felhasználják, de várandós és szoptatós kismamáknak nem javallt!
Illat és aroma
A fűszerek aromájáért és a gyógynövények gyógyhatásáért általában több hatóanyag együttesen felelős, amik a növény különböző részeiben fordulhatnak elő. Vannak közöttük alkaloidok, enzimek, glikozidok, keserűanyagok, nyálkaanyagok, szaponinok, cserzőanyagok, vitaminok. A fűszernövények jellegzetes aromáját, illatát legtöbbször a vízben oldhatatlan, levegőn könnyen párolgó éterikus olajok, más néven illóolajok adják. Ezek adják a virágok illatát, és a megporzó rovarokat csalogatják, de a növények kellemetlen szaga is tőlük ered, amik a kártevők távoltartására szolgálnak. Napjainkban a modern kémiai eljárások bevezetésével, a legtöbb gyártó már mesterségesen előállított anyagokat tesz a készítményeibe, ezek azonban nélkülözik azt a semmivel sem pótolható harmonikus íz- és gyógyhatást, amit a növényeknek köszönhetünk.
Csak mértékkel!
A mediterrán vidékek 50-80 cm magas, örökzöld félcserjéje. Délkelet-Európától Kis-Ázsiáig őshonos, sziklás, száraz lejtőkön, gyepekben, mezsgyéken él. Átellenesen álló, keskeny-lándzsás levelei épek vagy kissé csipkés szélűek, fiatalon szőrösek. Hamvaszöld levéllemeze jellegzetesen ráncos felületű, fonáka sűrűn molyhos. A levelek egy része áttelel. Június, július folyamán nyíló, ibolyás lilától a fehérig változó színű virágai hosszú, végálló virágzatba tömörülnek.
Az olasz konyha régóta népszerű fűszernövénye. Leveleinek erős aromája szárítva fokozódik, főleg szárnyas húsok, tésztafélék ízesítője, de jól illik a sertés- és borjúhúshoz, halakhoz, húspácba, borsó, bab és kelbimbó mellé. Az angolok és a németek kolbászt ízesítenek vele, Amerikában a hálaadásnapi pulyka fűszere. Levele gyomorkeserűk, gyógylikőrök elengedhetetlen alapanyaga. Erős, fanyar íze miatt csak mértékkel használjuk. Nyáron virágait salátához keverik, méze is kitűnő.
Nyírással alakítható
Március-áprilisban magvetéssel szaporíthatjuk, de a fajtákat leginkább nyáron, hajtásdugványról gyökereztetjük. A virágtalan hajtások csúcsából készített dugványokat tőzeg és homok keverékében, nagy gondossággal gyökereztessük, nehogy kiszáradjanak, vagy a túlöntözéstől berothadjanak. A kis gyökeres növényeket a következő tavaszon már kitelepíthetjük a kertbe. Az előnevelt növényeket májustól laza, tápdús, de jó vízáteresztő talajba ültessük, napos, meleg, száraz helyre. A fiatal, még nem kellően fásodott növények kemény teleken kárt szenvedhetnek, ezért télire takarást kívánnak. Nyírással alakítható. Két-három éven
ként, vagy amikor rendszertelen növekedésűvé válik, erősen vágjuk vissza tavasszal, mert akkor látjuk jól a télen elszenvedett károkat. Szárításhoz röviddel a virágzás előtt szedjük le a felső hajtáscsúcsot, lehetőleg meleg, száraz délelőtti órában. Levegős, meleg helyiségben csokorba kötve, lógatva szárítsuk. A leveleket finomra vágva, vagy egészben, fagyasztva is tartósíthatjuk.
Hová ültessük?
A mediterrán stílusú kertek szép dísznövénye. A rozmaring és a levendula ezüstös, hamvas lombja mellé a bíboros levelű fajtája (’Purpurascens’) kerüljön. A bíborszínű levelek jó kontrasztot adnak akkor is, ha a talajon szétfutó, tarka levelű meténg (Vinca major ’Variegata’) közé telepítjük.
Ültethetjük nagyobb, délies fekvésű sziklakertekbe, termetesebb párnanövények, mint például kakukkfüvek (Thymus), kutyatejek (Euphorbia), cickafarkak (Achil ea), vagy napvirágok (Helianthemum) közé. Vegyes szegélyágyakban is szépen mutat, például bíborszínű gólyaorrok (Geranium), ezüstszürke ürmök (Artemisia) mellett. Ha szeretjük a mértani kialakítású kertet, akkor a színes levelű zsályafajtákat ún. hurokkertbe, vagyis alacsony, élénkzöld puszpángsövénnyel körbezárt terület kitöltésére is ültethetjük. Klasszikus párosítás, ha rózsák mellé ültetünk zsályát, vagy levendulát.
Sokoldalúságát bizonyítja, hogy még hagymás növényekkel is párosíthatjuk. Tarka levelű zsályafajták közé ültessünk megfelelő színű (rózsaszín, bíbor, piros) tulipánt. Az összhatás meghökkentő és lenyűgöző lesz!
Fráter Erzsébet
