(Observations on gizzard ulcers caused by adenovirus in chickens
Summary. The authors studied two large-scale broiler chicken farms (A and B) where, contrary to the appropriate housing and feeding conditions, the feed consumption decreased, anorexia, retarded growth, anaemia and feather abnormality were experienced. On farm A, the rearing period extended by 4 days, the mortality rate increased by 4% and the mean slaughter weight decreased by 0.5 kg. On farm B, the rearing period did not, but the mortality rate increased by about 7%. The elevated mortality level appeared between 10–15 days and 10–21 days on farm A and B, respectively. Post mortem examination revealed that the lumen of the proventriculus, the gizzard and almost the whole length of the intestine was filled with brownish-red creamy content. In the gizzard, the overlaying keratinoid layer on mucosa was partly detached, brownish-red discoloured and bloody infiltrated. After removing the keratinoid layer, erosions of the mucosa were observed about 0.5–2.0 cm in diameter. Histopathological findings included the degeneration or desquamation of the keratinoid layer, necrotic mucosa, degeneration and disappearance of epithel cells, and oedematous lamina propria infiltrated by lymphocytes, macrophages and heterophils. In the affected epithel cells basophilic intranuclear inclusion bodies were observed. Cytopathogenic effect typical of adenoviruses was experienced on the inoculated tissue cultures. Presence of adenoviruses was confirmed by PCR in the supernatant of the passaged tissue culture and in the mucosa of the affected gizzards. The isolated adenoviruses proved to be FAdV-1 by phylogenetic analysis of the sequences of the PCR product. The judgement of the economic impact of the gizzard erosion is a complex problem. In order to get a correct diagnose, it is always necessary to consider all details, including the anamnesis of a flock, the results of clinical and post mortem examination, histopathology, virus isolation and identification.)
Irodalmi áttekintés
A jelenleg hivatalos rendszertan szerint az Adenoviridae családon belül öt nemzetséget különítünk el. Madarakat ezek közül az Avi-, Si- és Atadenovirus nemzetség egyes tagjai fertőznek. Az Aviadenovirus genus gazdaságilag legjelentősebb tagjai a tyúk-adenovírusok, amelyeket öt fajba (species Fowl adenovirus A-E–FAdV-A–E), és ezeken belül összesen 12 típusba (FAdV-1–11) sorolunk, mivel a 8-as típust két típusra (FAdV-8a és FAdV-8b) osztották (7).
Adenovírusok széles körben előfordulnak mind a tenyésztett, mind a vadon élő madarak között. A tyúkokból izolált adenovírusok (FAdV) kórokozó képessége erősen vitatott, de úgy tűnik, hogy ugyanazon FAdV típus különböző törzsei között is eltérő lehet. Adenovírusok egészséges madarakból is gyakran kimutathatók, de házityúkban számos, tipikus, adenovírusnak tulajdonított kórkép ismert. Adenovírusok okozhatnak többek között légző- és emésztőszervi tüneteket, csökkent tojástermelést, sejtzárványos májgyulladást, hydropericardium-szindrómát, elhalásos hasnyálmirigy-gyulladást, valamint zúzógyomor-eróziókat és -fekélyeket (12).
Zúzógyomor-eróziók kialakulását brojlerekben leírták szájon át adott hisztaminkiegészítés (8) vagy hallisztetetés (13) után, de hasonló elváltozások keletkezhetnek mikotoxinok (5), B6-vitamin-hiány (2) és bakteriális fertőzések (4) következtében is.
Észak-Amerikában retrospektív kórszövettani elemzés során különböző szerotípusú adenovírusokkal kapcsolatba hozható, sporadikus, önálló vagy más szervek megbetegedésével társult zúzógyomor-eróziókat mutattak ki tojó típusú csirkékben és brojlerekben (6). Ugyanekkor Japánban elhalásos hasnyálmirigy-gyulladást és zúzógyomor-eróziót írtak le, amit adenovírusos fertőzéssel hoztak összefüggésbe (19). Később, szintén Japánban, klinikailag egészséges brojlerekben a vágáskor észlelt zúzógyomor-eróziókról és -fekélyekről számoltak be. Az elváltozott szövetekből, basophil magzárványok kimutatása mellett, FAdV-1 szerotípusú vírust izoláltak. Kísérletes fertőzéssel a kórképet elő tudták idézni (14, 15, 16, 17). Abe és mtsai 17 napos brojlerekben zúzógyomor-tágulatot, véres tartalmat, a nyálkahártya keratinoid rétegében vérzéseket, eróziókat, szövettanilag a koilinrétegben elhalást, a glandularis epithelium degenerációját és magzárványok megjelenését észlelték (1). Az elváltozások hátterében tyúk-adenovírusokat (1-es, 4-es, 8-as szerotípust) feltételeztek. Csak az utóbbi időkben jelent meg közlemény a FAdV-1 okozta kórkép lengyelországi (3) és észak-olaszországi előfordulásáról (11). A betegséggel kapcsolatos első hazai megfigyelésekről 2008-ban Ivanics és mtsai számoltak be (9).
Anyag és módszer
Két, kelet-magyarországi, nagyüzemi méretű brojlerállományból istállónként 10–10 csibehullát küldtek intézeti vizsgálatra. Az A telepen az I. és a II. istállót azonos, míg a III. istállót eltérő keltetőből telepítették, a B telep két istállójába (1., 2.) is eltérő származású csibék kerültek.
A kórbonctani, kórszövettani, bakteriológiai és parazitológiai vizsgálatokat az intézeti rutindiagnosztikában megszokott módon végeztük.
A virológiai vizsgálat során mindkét állományból, az elváltozást mutató zúzógyomrok nyálkahártyáját és 5 állat szerveit szervenként (máj, szív, bél) elegyítve, primer csirkeembriómájsejt-tenyészetekre oltottunk. Az oltáshoz a szervek antibiotikumot is tartalmazó Eagle’s MEM (SIGMA) tápfolyadékkal készített 10%-os szuszpenziójának centrifugált felülúszóját használtuk. Az oltott és oltatlan (kontroll) tenyészeteket naponta vizsgáltuk sejtkárosító hatás jelenlétére. Sejtkárosító hatás hiányában, a tenyészetek felülúszójával, 4–6 naponta, három vakpasszázst végeztünk.
Az izolált vírusokat, PCR és DNS-szekvenálás után, filogenetikai elemzéssel tipizáltuk; az elvégzett PCR az adenovírusok DNS-függő DNS-polimeráz génjének egy szakaszát erősíti fel (10, 20).
Eredmények
A kórelőzményi adatok szerint a megfelelő tartási és takarmányozási körülmények ellenére a takarmányfelvétel csökkent, az állomány szórttá vált, a madarak gyarapodása jelentősen elmaradt a technológia által elvárható szinttől. Jellegzetes klinikai tünetek nem mutatkoztak, de étvágytalanság, a fejlődésben való elmaradás, később anaemia és tollképződési zavar alakult ki. Az azonos tartási és takarmányozási feltételek ellenére a testtömeg-gyarapodásban és az elhullásban jelentős különbség mutatkozott a beteg és az egészséges csoportok között. Az egyik telepen (A) mintegy 4 nappal meghosszabbodott a nevelési idő, közel 4%-kal nőtt az elhullás és 0,5 kg-mal csökkent a vágási átlagtömeg (táblázat). A másik állományban (B) a kéthetes korban mért 495 g átlagtömeg az érintett istállókban csak 280 g volt. Ezen a telepen a nevelési idő nem, de az elhullások aránya közel 7%-kal nőtt (táblázat). Az A telepen az elhullások többnyire a 10–15. nap, míg a B telepen kissé elhúzódva, a 10–21. nap között történtek (1. ábra).
A gyenge kondícióban lévő csirkehullák boncolása során súlyos fokú anaemiát, fejletlenséget, ill. a fejlődésben való elmaradást tapasztaltunk. Esetenként a bélnyálkahártya-hurutját állapítottuk meg. A begyben, a zúzógyomor üregében és a bélcsatorna szinte teljes hosszában barnásfekete színű, kenőcsös állagú tartalmat találtunk. A zúzógyomor felnyitásakor a keratinoidrétegben folytonossági hiányokat, a keratinoidréteg részleges leválását, véres beivódását, vörösesbarna elszíneződését figyeltük meg. A megmaradó keratinoidréteg eltávolítása után, a nyálkahártyaredők élén 0,5–2,0 cm átmérőjű fekélyeket lehetett megfigyelni (2. ábra).
A hullák parazitológiai és a parenchymás szervek bakteriológiai vizsgálata során lényeges kórtani szerepű kórokozót nem mutattunk ki.
Kórszövettani vizsgálat során a zúzógyomor-nyálkahártya keratinoidrétegének elvékonyodását, leválását lehetett megfigyelni. A mirigyes rétegben hypersecretio jeleit és a szerkezet teljes felbomlását, eróziókat, fekélyeket, vérzéseket, valamint heterophil sejtek, macrophagok, lymphocyták megjelenését észleltük (3. ábra). A mélyebbre terjedő fekélyek körül fibrotikus demarkálódás is megfigyelhető volt. A mirigyes réteg hámsejtjeiben basophil magzárványokat láttunk (4. ábra). Néhány madárban basophil magzárványok jelenlétével járó hepatitist is megállapítottunk.
Az elváltozott zúzógyomor-nyálkahártya, a máj, a szív és a bél dörzsölékével oltott tenyészetek második passzázsában, a fertőzés utáni 48–72. órát követően, a sejtek fénytörésének megváltozásával, lekerekedésével, szőlőfürtszerű összecsapódásával, később a sejtréteg teljes pusztulásával járó, jellegzetes sejtkárosító hatást tapasztaltunk.
A sejtkárosító hatást mutató tenyészetek centrifugált felülúszójában az adenovírusok jelenlétét PCR segítségével igazoltuk. A PCR-termékeket a primerek segítségével közvetlenül szekvenáltuk. A szekvenciaelemzés eredményeként megállapítottuk, hogy a beteg madarak szerveiből az Aviadenovirus nemzetségbe tartozó, FAdV-1 típusú törzseket izoláltunk, amelyek a vizsgált részleges DNS-polimeráz szakaszon, nukleotidszinten 100%-os egyezést mutattak egymással, és aminosavszinten 98,9%-os hasonlóságot a FAdV-1 CELO törzsével.
Következtetések
A csirkékben előforduló zúzógyomor-erózió régóta ismert kórkép, de oktani megítélése nem egységes. Hátterében korábban számos fertőző és nem fertőző tényezőt feltételeztek. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre több közlemény számolt be ilyen esetekben a jellegzetes magzárványok megfigyeléséről és adenovírusok kimutatásáról. Ma már egyre többen elfogadják, hogy e kórkép hátterében FAdV-ok állnak. A kimutatott FAdV-1 törzsek virulenciája azonban jelentősen eltérő lehet.
Kísérletes fertőzés során bizonyították, hogy a FAdV-A fajba tartozó, FAdV-1 típus önállóan is képes zúzógyomor-elváltozások létrehozására (19). Az elváltozások megjelenését az állatok kora és az alkalmazott fertőző adag nagysága jelentősen befolyásolta (egyik esetben a 3 hetes, más kísérletben az 5 hetes kor utáni fertőzés nem okozott klinikai tüneteket). A maternalis ellenanyagszint tényleges védőhatást nem fejtett ki. Mindezek alapján azt feltételezik, hogy az adenovírusok közvetlenül a zúzógyomor nyálkahártyáján át fertőznek, így a vérben keringő ellenanyagok nem tudják megakadályozni a nyálkahártya-elváltozások kialakulását.
Egyes szerzők arról számoltak be, hogy az elhullások száma nőtt, a testtömeg-gyarapodás lassult, de zúzógyomor-fekélyeket nem találtak, csak szövettanilag súlyos fokú adenovírusos zúzógyomor-gyulladást észleltek (11). Máskor, klinikai tünetek jelentkezése nélkül, vágóhídon észlelték a tömeges zúzógyomor-elváltozásokat (18). Járványtani nyomozás alapján feltételezik (3), hogy a vírus vertikálisan terjed, mivel a kórkép egy állomány utódait különösen érintette, de az ugyanazon telepen tartott, eltérő származású állatokat nem. Esetünkben is azt tapasztaltuk, hogy a betegség az eltérő származású csibéknek csak egyes csoportjaiban lépett fel.
A betegséget, nagyüzemi tartásból származó vizsgálati anyagokban, az ÁDI intézeteiben 2002 óta sporadikusan észleljük (9). Az esetleges gazdasági veszteségek mérlegelésénél a kórbonctani, kórszövettani elváltozások mellett a vírusizolálás és a szekvenciameghatározással kiegészített molekuláris eredményeket is figyelembe kell vennünk, valamint az állomány kórelőzményi adatait is elemezni kell, hogy kétséget kizáróan tisztázhassuk a zúzógyomor-elváltozások okát és a háttérben jelenlévő FAdV szerotípusát meghatározhassuk.
