A kategórián belül megkülönböztethetők a kukorica- (napraforgó, szója), a cukorrépa- és a kertészeti szemenkéntvető gépek, amelyek a gerendely magasság, valamint a beállítható sorés tőtávolság, a vetőkocsik (vetőszerkezetek) kialakításában, a vetőcsoroszlyák konstrukciójában, a vetési mélység szabályozásában és a magtakarók kialakításában különböznek egymástól. Eltérő követelményeket támasztanak a magágy minőségével szemben és különböző munkasebességek mellett lehet velük dolgozni. A legnagyobb számban az 1,7-1,8 millió hektár (kukorica, napraforgó, szója, stb.) terület elvetésében oroszlánrészt vállaló kukorica szemenkéntvető gépek találhatók az üzemekben, ezért most ezeket vesszük nagyító alá.
A kukoricát Magyarországon különböző (70/75/76,2 cm) sortávolságra és változó (15-36 cm-es) tőtávolságra vetik a termesztési céltól, a fajtától, az alkalmazott technológiától függően. Ez 6-40 kg/ha vetőmag pontos elvetését jelenti, 40-90 ezer db/ha magsűrűséggel, 6-8 cm-es mélységben. A kukoricavető gépeknek ezen túl alkalmasnak kell lenni a különböző ezermag tömegű, geometriai formájú, nagyságú és aerodinamikai tulajdonságú vetőmagok pontos kivetésére is. További elvárás, hogy előkészített magágyba és kiegészítő felszerelésekkel mulcsba is képesek legyenek a vetőmagot jó minőségben kihelyezni és biztosítani a mag, illetve a talaj közötti kohéziót. A hazánkban ritkának számító kukorica direktvetés speciális vetőgépeket igényel.
A kukorica szemenkéntvető gépekkel szemben alapkövetelmény:
• Az egyszemes vetések aránya érje el a 95 százalékot, a magkihagyások és a kettős vetések együttesen legfeljebb 5 százalékban fordulhatnak elő. A beállított tőtávolsági érték ± 20 százalék tartományába kell hogy essen a tőtávolságok minimum 65 százaléka.
• A vetőgépek a vetőmagot 95 százalékban a beállított vetési mélység ± 1 cm sávjába helyezzék ki. A vetési mélység 4-10 cmes tartományban min. 1 cm-es lépcsőben legyen beállítható.
• A gépek munkaszélessége és sorosztása igazodjon a technológiai igényekhez (sorközápolás, betakarítás).
• A tőtávolság a gépeken 10 és 40 cm között minimum 10 lépcsőben legyen beállítható.
• A gép okozta magsérülések aránya mechanikus vetőszerkezetek esetében max. 1, pneumatikus gépeknél max. 0,2 százalékos lehet.
• A gépek 5 százalékos lejtőig legyenek alkalmasak a kukorica minőségi vetésére.
• A vetőgép rendelkezzen a traktor vezetőjét tájékoztató vetésellenőrző, kijelző berendezéssel, a vetési hibák elkerüléséhez.
A kukorica és más, széles sortávú kultúrák egyszemes vetésére használatos vetőgépek mechanikus vagy pneumatikus rendszerű vetőelemekből épülnek fel és általában 4, 6, 8, 12 soros, ritkábban 16, 24, 36 soros kialakításúak lehetnek. Ez utóbbiak inkább az amerikai kontinensen fordulnak elő. A kisebb munkaszélességűek többnyire függesztett, a nagyobbak függesztett és vontatott traktorkapcsolatban üzemeltethetők. A felépítésükre jellemző, hogy központi tartógerendelyen oldható kötésekkel, a sortávolságnak megfelelően rögzítik a vetőkocsikat. A vetőkocsi foglalja magában a vetőszerkezetet és annak hajtását, a magtartályt, a vetőcsoroszlyát, a mélységhatároló szerkezetet, a magtakaró berendezést – kiegészítő felszerelésként mulcsbavetéshez sortisztítót. A talajfertőtlenítő szerek kijuttatásához mikrogranulátum szóró is csatlakoztatható hozzá. A vetőgépek túlnyomó többségénél a vetőelemek sebességarányos meghajtását, a gerendelyt alátámasztó talajkeréken a hajtást elosztó vetőtengelyen és lánchajtáson keresztül oldják meg. Ez a hajtásrendszer működteti a mikrogranulátum szóró és a sortrágyázó berendezéseket is. A sorműtrágyázók adagolóval felszerelt tartályait szintén a gerendelyen helyezik el. A pneumatikus rendszerű vetőgépeken a gerendely vagy a vetőgép hordozza a pneumatikát kiszolgáló ventilátort és annak hajtását. Ettől eltérő felépítésűek lehetnek a vetőkocsikhoz kapcsolt vetőgép kialakítások.
A vetőszerkezetek működési elve lehet mechanikus (peremcellás, szorítóujjas, merítőkanalas) vagy pneumatikus (szívó, vagy nyomólevegővel dolgozó, ill. kombinált rendszerű). A mechanikus gépek előnye az egyszerűbb felépítés, kisebb tömeg, könnyebb beállítás és viszonylag jó hosszirányú vetési egyenletesség, hátrányuk az alacsonyabb (5-8 km/h) munkasebesség. A pneumatikus rendszerű gépek többfuratos vagy réselt, illetve cellás vetőtárcsával dolgoznak, bonyolultabb felépítésűek, nagyobb a tömegük, de nagyobb (8-16 km/h) munkasebességre képesek, és ezáltal nagyobb a területteljesítményük is. Ezen előnyökkel magyarázható, hogy a hazai és a nemzetközi gyakorlatban is pneumatikus rendszerű gépeket használnak túlnyomó többségben. E vetőszerkezeteken belül a szívólevegővel és maglesodróval kombinált furatos tárcsával dolgozó gépek a gyakoribbak (Accord Optima, John Deere, Gaspardo Horsch, Kuhn, Monosem, Mascar, stb.) amelyek egyenként a tárcsán szívólevegővel rögzítik a magot, és gravitációsan juttatják ki a csoroszlya által nyitott magbarázdába. A Väderstad Tempo vetőgépe nyomólevegővel rögzíti a magot a vetőtárcsán és nyomólevegővel juttatja ki a talajba. Ilyen rendszerrel dolgozik a Becker Aeromat gép is. Az Amazone EDX gépe és a Case IH Cyclo központi magadagoló dobbal és nyomólevegős magkijuttatással végzi a vetést. A vetési pontosságot leginkább az egyszemes magfogás megbízhatósága befolyásolja, amelyet lesodró fésűkkel és görgőkkel érnek el. Ugyanis a szívó- vagy nyomólevegő általában több magot rögzít a vetőtárcsán, vagy vetődob furatain, és a felesleget el kell onnan távolítani. Ezért a lesodróknak a beállítása az adott vetőmaghoz kellő figyelmet igényel. A pontosságot befolyásolja a mag által gravitációsan vagy levegő rásegítéssel megtett útja is a vetőszerkezettől a vetőcsoroszlyákig.
A gépek zöme vetőkocsis, egyedi magtartályos kivitelben készül. A magtartályok térfogata 50-70 liter között alakul, amely a feltöltések gyakoriságát befolyásolja, de kihat a gép tömegére is, ez a fordulókban történő kiemeléskor igényel több hidraulikus teljesítményt a traktortól. A kukorica vetőgépek vetőcsoroszlyái nagyobbrészt egy- vagy kéttárcsás kivitelűek, mélységhatároló kerekekkel kombinálva, ritkábban késes vagy csúszós konstrukciók. A tárcsás csoroszlyák a legtöbb talajon megbízhatóbban dolgoznak. A kivetett magot a gépek többségénél magnyomó kerék rögzíti a magbarázda fenekén és a magbarázdát takarólemez, takarófésű és/vagy taréjos fém, illetve gumipalástú tömörítő kerekek zárják le. A gépeken az úgynevezett csoroszlyanyomás beállításával lehet biztosítani a vetőcsoroszlyák egyenletes mélységtartását. A csoroszlyanyomás kedvező értékei magágyba vetésnél 50-60 kg/sor, mulcsba vetésnél 100-120 kg/sor, direktvetésnél pedig 200-250 kg/sor, amely többnyire tekercsrugók előfeszítésével állítható elő.
A pneumatikus vetőgépeken a ventilátor állítja elő a vetéshez szükséges levegőt, amelyet kardántengellyel vagy hidromotorral hajt meg a vontató traktor. Az utóbbi évek új innovációjaként jelentek meg az elektromos meghajtású kukorica szemenkéntvető gépek. Ezeknek a nagy előnye, hogy nagyobb (15-18 km/h) munkasebességgel dolgozva is pontosan vetnek. Egyszerűbb a felépítésük és könnyebb a beállításuk is. Míg a mechanikus meghajtású gépek vetőszerkezetei talajkerékről vetőtengely közbeiktatásával kétszeres láncáttételen keresztül kapják a meghajtásukat, addig az elektromos meghajtású (e-drive) gépek vetőelemeit egyenként külön kis teljesítményű (50-60 Watt-os) elektromotorok hajtják meg. Ezekhez csak a gépen generátorral termelt vagy a traktoron előállított elektromos áramot kell eljuttatni a vetőelemekhez, a műtrágya- és granulátum szóró adapterekhez. A sebességarányos meghajtást ezeken a gépeken lézeres útadó és elektronikus sebesség szinkronizátor biztosítja. A vetőszerkezet meghajtására szolgáló elektromotor közvetlenül hajtja meg a vetőtárcsa tengelyét (Väderstad Tempo, Horsch Maestro) vagy a vetőkocsin kialakított rövid fogazott ékszíj áttételen működteti azt (Kverneland Accord Optima e-drive, Kongskilde/Becker Aeromat E-Motion). Ennek a hajtásnak az előnye, hogy a vetőtárcsa-fordulatszám, ezáltal a hektáronként kivetett magszám, akár menet közben is változtatható. Ezekkel a gépekkel egyszerűen megoldható a sorelzárás és sorkihagyás, valamint leforgatási próba is, hisz azok teljes vezérlése és ellenőrzése a traktorba szerelt ISOBUS-terminálon végezhető el.
Az elektromos meghajtású vetőgépeknek kisebb a tömege és kevesebb hibaforrást tartalmaznak, ezáltal kisebb a karbantartási és javítási igényük. Az igazi nagy előnyük, hogy nagy sebességgel is képesek pontosan vetni, ezáltal nagyobb a területteljesítményük is. A bevezetőben felsorolt munkaminőségi követelményeket rendre túlteljesítik. Azonos terület optimális időben történő elvetéséhez kevesebb számú (akár fele) gép is elegendő.
Régebben a kukorica vetőgépekkel kizárólag nyomjelző csoroszlyák segítségével oldották meg a sorcsatlakozásokat. Ezek pontossága a nyomjelző beállításától és a traktorvezető figyelmességétől függött. Napjainkban már viszonylag elfogadható áron beszerezhetők a LED-es sorkövető/párhuzamvezető és automata kormányzási rendszerek, amelyekkel nyomjelző csoroszlya használata nélkül elfogadható pontossággal végezhető a vetőgépekkel a fogásvétel és a sorcsatlakoztatás.
Dr. Hajdú József
