Nem minden fajta alkalmas tárolásra, amelyeknek alacsony a szárazanyag-tartalma, nem zár jól a nyaka, vagy nem képesek vastag, nagyszámú buroklevél-képzésre, hamarább kezdenek a tárolóban romlani és nagyobb az apadási veszteségük. A dughagymáról termesztett, kétéves hagymáknak magasabb a szárazanyag-tartalma, és ezért jobban is tárolhatok, ebből adódóan a tárolás során jelentkező súlyveszteség is alacsonyabb.
A hagymát két menetben takarítjuk be, először kiszedjük a talajból, rendre rakjuk és rövid ideig (7-10 napig) a napon szárítjuk. Ez nagyon fontos része a betakarításnak, mert ilyenkor szárad le a föld a termésről, így könnyebb tisztítani. A napon történő szikkadás közben sok vizet veszít, ebből adódóan jobb lesz a tárolhatósága, és a termésen lévő, még zöld levelek gyorsabban megsárgulnak, beérnek, a buroklevelek (páncél) megvastagszanak. Ezalatt tovább záródik a nyak, amiből adódóan kevésbé betegszik a hagyma a tárolóban, ugyanis a gombabetegségek legtöbbször a nyakon (nyitott nyakon) keresztül fertőznek. Arra vigyázzunk, hogy az utóérlelés száraz helyen történjen – nagyüzemben és kisüzemben egyaránt szokás a hagymaföldön végezni – ez esetben arra nagyon kell vigyázni, hogy nehogy megázzon, mert a nedves hagyma néhány nap után legyökeresedik és újrahajt. A befülledés elkerülése végett a szárítás során egy-két alkalommal forgassuk át a termést. A hagymát száraz, hideg helyen, pl. padláson tároljuk. A sérült, beteg, nem kellően beérett hagyma gyorsan romlásnak indul, és az egészséges termést is tönkreteszi. Ezért a gondos és alapos átválogatás nagyon fontos a sikeres hagymatárolás szempontjából.
A hagyma tárolása
Sokat ront a hagyma minőségén a túl korai, illetve a túl kései felszedés. A vöröshagyma szárazanyag-tartalma a beérés idején a legmagasabb, ezért a termelőnek, kereskedőnek, de a fogyasztónak is egyaránt érdeke, hogy beéretten, magas szárazanyag- tartalommal szedjék a hagymát.
Forrás:
