Ahol az aszály nem sorompó

Az évet a városföldiek is bizakodva kezdték, és az optimizmus még akkor is jogos volt, ha az őszi vetésű kalászosok nem ígértek rekordot. Tavaly a több hónapig tartó aszályban nem vagy csak nagyon nehezen kelt ki az őszi árpa és őszi búza, és később sem tudtak túl sikeresen fejlődni. Ilyen állapotban mentek a télbe, amikor kaptak ugyan némi csapadékot, ám azt senki nem nevezhette elegendőnek. Ha az egyik még nem is sikerül, a másik még bejöhet – ezt a gazdálkodói filozófiát követve bíztak abban, hogy amit elveszítenek az őszi kalászosoknál, azt a tavaszi kapások majd behozzák. Ez a remény kitartott a tavasz folyamán, sőt, május végén eszméletlenül szépnek mutatkozott a kukorica. Az egymás közti beszélgetésekben még azt is megkockáztatták, hogy akár rekordtermés is összejöhet. Összesen 1500 hektáron vetettek kukoricát, amiben benne van a szarvasmarháik számára szükséges silókukorica is.
A Városföldi Agrárgazdaság Zrt. állatállománya kimondottan meghökkentő, főleg ha az adatokat nézzük. A rekonstrukció befejezése óta évente 45 ezer hízott sertést bocsátanak ki, összesen 2100 kocától. Emellett tartanak 1700 tejelő tehenet, és a tenyészüszőik átlagos létszáma eléri a 800- 900 darabot. Új ágazatnak számít náluk a pecsenyeliba tartása, azokból idén 150 ezer darabot nevelnek. A három állattenyésztési ágazatnak – sertés, szarvasmarha, pecsenyeliba – az összesített évi takarmányigénye meghaladja a 30 ezer tonnát, ebből a kukorica 10–12 ezer tonna. Ennek az úgynevezett normális években is csak a 60–70 százalékát tudják maguk megtermelni, a többit felvásárolják. Az 1700 tehén és a növendékszarvasmarhák számára 20 ezer tonna szilázst készítenek. A 2012-es időjárás ennek a lehetőségét is teljesen áthúzta, pedig májusban és júniusban még nagyon biztatót mutatott a határ. A szakemberek ugyan aggódtak, hogy a talajban alig volt valami nedvesség, ezért csak akkor számíthattak volna igazán jó kukoricára, ha júliusban, a virágzáskor, majd a szemkitelítődés időszakában esik valami, valahogy úgy, mint április második felében, majd májusban és részben júniusban is. Ehelyett akkora légköri aszály kaptak, ami még az átlagos termést is megkérdőjelezte. Nemcsak az történt, hogy eső egyáltalán nem esett, hanem olyan hőség jött rájuk, ami szabályosan megégette a zöld növényzetet.
Az elvetett 1500 hektár kukorica majdnem felét le kellett silózni, mert nem képződött rajta cső. Ennek két konzekvenciája lett: így az elvártnál lényegesen kisebb lett a szilázs mennyisége, és a beltartalma is hiányosan alakult. A szilázzsal együtt minden nap 2,5–3 kilogramm szemest is adtak eddig az állatoknak, ám a mostani helyzetben a szilázsnak nevezett valamiben semmiféle energiaforrás – tehát szem – nem található. Ebben a helyzetben a nehézségek tovább halmozódtak. Amellett, hogy szemest kell venniük abrakoltatás céljából, még a tömegtakarmányban, tehát a szilázsban is pótolniuk kell a hiányzó energiaforrást.
Nézzük, mivel terveztek, s hogy mi lett a végeredmény a valóságban! A kukoricánál, csakúgy, mint a korábbi években, hektáronként 100 mázsára számítottak. Ezzel szemben a tényadat szinte letaglózó lett: a 10 tonnás átlaghoz szokott városföldiek 2012-ben hektáronként mindössze 1,5 tonnát tudtak betakarítani szemeskukoricaként. A tragédia mértéke, az aszály okozta kár megdöbbentő.
A tények, a betakarított termés ismeretében azonnal döntöttek: még a nyár elején elkezdték felvásárolni a kukoricát. Ez a folyamat azóta is tart. Azonkívül intenzíven el kezdtek foglalkozni a melléktermékek fokozottabb bevonásával a takarmányozásukba. Duna földvárról 4500–5000 tonna DDGS-t akarnak vásárolni és felhasználni. Eddig erre még nem volt szükségük, mostantól azonban igen. A szabadegyháziaktól nedves kukoricatörkölyt vásárolnak, azt is feletetik a jószággal. A DDGS-t belekeverik a sertések és a szarvasmarhák takarmányába, míg a nedvest, a CGF-et csak a szarvasmarhák kapják.
A kukorica szárát teljes egészében betakarították és bebálázták. Szükség van erre is, mert a szokásosnál jóval kevesebb takarmányuk termett, és a hiányzó alomszalmát ezzel pótolják. A melléktermékek ára, ugyanúgy, mint a búzáé és kukoricáé, nagyon megemelkedett. Szeptemberben a DDGS-ért már 83 ezer forintot kértek tonnánként. Ugyanígy felszökött a CGF ára is, megközelítette a 6 ezer forintot. A kukorica volt, amikor kétségbeejtően megdrágult, elérte a 90 ezer forintos tonnánkénti árat. Jellemző, hogy mit tartanak nagy szerencséjüknek: azt, hogy amikor ők vásároltak, a kukorica ára sohasem érte el a tonnánkénti 100 ezer forintot.
A klímaváltozással kapcsolatos érzelgősségnek azért nincs helye Városföldön, mert 180 embernek adnak munkát és megélhetést. A 2012-es év után, amikor a 4 milliárd forintosra tervezett árbevétel helyett a növénytermesztésben (az 50%-os kiesés miatt) 400 millió forintos aszálykár keletkezett, jövőre megint 10 tonna körüli kukoricára számítanak átlagosan. Ezt azért is hangsúlyozzák, mert idén a tavaszi vetésűeknél volt nagyobb a kiesésük, de az őszi kalászosoknál is egyharmaddal kevesebbet takarítottak be a szokásosnál. Most egy éve a szarvasmarháknak szenázs céljára 270 hektáron perjét vetettek, megpróbálták a kukorica másodvetést. Ez korábban tökéletesen működött, a kukorica így is hektáronként 9 tonnát adott, de ezúttal mindkét része megbukott. Az ősszel elvetett perje csak nagyon rosszul, ritkán, ligetesen kelt ki, és tavasszal már csak a gyomok nőttek, ezért az egészet ki kellett szántani.
Nesze neked állattenyésztés, nesze neked eredményesség! Október második felére a gabonaárak mérséklődtek, s igazi siker, hogy tonnánként 67 ezer forintért tudtak kukoricát venni. Ez még mindig több, sajnos jóval több annál, ami elképzelhető és kifizetődő az állattenyésztés számára. Az állati termékek értékesítéséből származó többlet-árbevétel csak kis részben képes ellensúlyozni a takarmánydrágulás következményeit.
Hogyan tovább ebben a helyzetben? Mit lehet ilyenkor tenni okosat, hasznosat? Vidmann Mihály ebben elszánt és konok. A tevékenységüket még a mostani krízishelyzetben sem hajlandóak korlátozni, vagy akár csökkenteni. Alapállásán, hogy aki megáll, az lemarad, még az irtózatos idei aszály sem tud változtatni. Így aztán szóba sem került a cégnél a létszámleépítés, helyette most is a korszerűsítésen törik a fejüket. Amit az anyagiak megengednek, és amit korábban már elterveztek, azt most is szeretnék megvalósítani. A korszerűsítés ugyan együtt jár egyfajta létszámfelesleggel, de nem bocsátanak el embereket, hanem a szakmastruktúra javítására fordítják. Kevesebb ember kell a hórukkmunkához, de több a gépek kezeléséhez. Sőt, ehhez megfelelő szakemberek szükségesek, olyanok, akik kitűnően értenek az állatok korszerű ellátásához. Jövedelmet, jobb, hatékonyabb gazdálkodást csak akkor érhetnek el, ha a sertés, a szarvasmarha és a lúd többet és eredményesebben termel. A technológiai színvonal visszafogása Városföldön nem tartozik a járható utak közé.
A Városföldi Agrárgazdaság Zrt. éves árbevétele a normális időjárású években általában eléri vagy meg is haladja a 4 milliárd forintot. A cégnél most kb. 250 millió forintos kieséssel számolnak. Ez annyiban megrendíti őket, hogy a hitelfizetési kötelezettségeiknek – aminek maradéktalanul eleget kívánnak tenni – csak azzal a feltétellel tudnak megfelelni, hogy a tervezett műszaki fejlesztéseiket vagy elhalasztják, vagy csak szerényebb mértékben valósítják meg. Számításba vehető megoldás volna, hogy pótlólagos hiteleket vegyenek föl. Tény, hogy 2012 összes gondja- problémája a későbbi évekre is áttolódik. A mostani ősz biztatóan indult –mint a tavalyi. Az őszi vetések szépek, s az időjárás ebben ugyanúgy közrejátszott, mint abban, hogy a szakmailag szabályos időben be tudták fejezni az őszi kalászosok vetését. A bizakodás most is jogos, ám azt nem várják, hogy ebben az időjárás is partnerük lesz. Mégis, inkább mindennel úgy készültek fel, mintha 2013-mal elfogadható csapadékú év jönne.
Ilyen helyzetben mi lehet a reális cél? A válasz egyszerű: „A probléma az probléma, ha kesergünk rajta, ha nem, akkor is. Gondolkodunk, keressük a kiutat, az előrelépés lehetőségét, mert a gazdálkodónak még az aszály sem lehet sorompó”.