Noha a szurokfű évelő növény, 2010-ben és 2011- ben mégsem sikerült az igényeket kielégítő mennyiséget gyűjteni belőle. A vadon termő gyógynövények gyűjtésére is érvényes a szabadföldi mezőgazdasági és kertészeti ágazatokban jól ismert évjárathatás. A fenntarthatóság, továbbá a szurokfű iránt megnövekedett igények ismeretében döntöttünk a közönséges szurokfű kísérleti termesztéséről Bükkszentkereszten, Szabó György bükki füvesember gyógynövénykertjében.
Vetőmag vadon termő egyedekről
A szurokfűnek több alfaja ismert, hazánkban az Origanum vulgare L. subsp. vulgare fordul elő. Évelő képlete elfásodó tarack, amelyből járulékos gyökerek fejlődnek. Négyszögletes, felálló szára a hajtásvégeken elágazik. Levelei keresztben átellenesek, tojásdadok, az egyéves hajtások alsó részén nagyobbak, felül kisebbek. Virágzása júliustól szeptemberig, megfigyeléseink szerint esetenként októberig tart. A Bükkben 
jellemzően a száraz rétek növénye, szárazságtűrő, a sekély termőrétegű talajok is hasznosíthatók termesztésével. Magja igen apró, ezer mag tömege 0,08-0,12 gramm. A Nemzeti Fajtajegyzéken államilag elismert fajtája nem szerepel. A genetikai háttér, az eredet és a fenntarthatóság figyelembe vételével a szurokfű esetében is a vadon termő, ezért a helyi környezeti viszonyokhoz alkalmazkodott egyedekről történt a maggyűjtés 2011 őszén.
Palántaneveléssel
A szurokfű lehetséges szaporítási módjai közül a helybevetést kizártuk, hiszen a kísérleti tér az ország egyik legmagasabban fekvő településén, Bükkszentkereszten található, átlagosan 600 méter tengerszint fölötti magasságú völgykatlanban. Itt a kitavaszodás gyakran 3-4 héttel később kezdődik, mint az alföldi területeken. A szakirodalmi ajánlások közül a palántanevelést választottuk. A gyűjtött magokat száraz hűtéssel kezeltük, két héten keresztül 5 °C-on. A csírázási próbát 100 hűtött és 100 hűtetlen maggal 
végeztük decemberben. A magtételek egyaránt 10-10%-os csírázási eredményt mutattak. Később egyik felüket 5 °C-on, másik részüket mínusz 18 °C-on tároltuk a vetésig, mintegy három hétig. A vetésre 2012. február 23-án került sor műanyag kertészeti szaporítóládába, amelyet Kekkilä Brown 025W tőzeggel töltöttünk. A magvakat szórva vetettük, mintegy 0,5 cm vastagságú takarást alkalmaztunk, majd beöntöztük. A magvetést a főiskola tasspusz tai tangazdaságának növényházában végeztük, ahol nappal 25, éjjel legalább 15 °C volt. A kétféle hőmérsékleten tárolt vetőmagtételek csírázási erélye között nem tapasztaltunk különbséget, a csíranövények egy hét elteltével mutatkoztak.
A lombleveles állapot elérésekor a szaporítóládákat vészfűtéssel ellátott fóliasátorba helyeztük át március utolsó hetében. A csepptűzdelést a néhány lombleveles állapot elérésekor, március 25-én kezdtük meg, amelyhez 7x7x6,5 TEKU-csere peket és a vetéshez is használt közeget választottunk. Felülről, tömlővel öntöztünk. A palántanevelés során kórokozók, kártevők jelenlétét nem tapasztaltuk.
Herbadrog és tőosztás
A kísérleti terület művelésbe vonása 2011 őszén kezdődött szántással, tavaszi szántáselmunkálással és többszöri kézi kapálással. Tápanyag-kijuttatás nem történt. A közel 1200 cserepes palántát május utolsó két hetében ültettük ki 40 cm-es sor- és 20 cm-es tőtávolságra. A szakirodalmi ajánlástól eltérően kisebb sor- és tőtávolságot választottunk a félintenzív művelés miatt. A kiültetésüket követően négy alkalommal öntöztük be a növényeket, az állomány sorközművelése négy kézi kapálással történt. A növények szárba indulása július elejétől erősödött, ekkor az állomány néhány egyede már virágozni is kezdett.
A kísérleti termesztésben a hajtások alapi részén járulékos gyökerek fejlődtek, a vadon termő állományok esetében ezt nem tapasztaltuk. A jelenség oka az ápolási munkában kereshető: kapáláskor a növények kisebb mértékben feltöltődtek, amely kiválthatta a járulékos gyökérképződést az alapi szárrészen. A szakirodalmi ajánlásokban is közölt dugványozásra ez a tulajdonsága teszi alkalmassá a szurokfüvet: a virágos hajtások betakarítását követően a tövön maradó fásodó szárrészek dugványozásával is szaporítható. A szurokfű vegetatív szaporításának másik lehetősége a tőosztás, amelyet 2012 szeptemberében alkalmaztunk a májusban telepített növényekből. A 20 cm-es sortávolságra ültetett növények átlag minden második egyedét 2-3 részre osztottuk, majd a bevált sor- és tőtávolságra ültettük.
Megfigyeléseink szerint a járulékos gyökerekkel, gyökérkezdeményekkel rendelkező hajtások közvetlen szabadföldi dugványozása is kielégítő eredményt ad.
A növényi drogot a szurokfű leveles, virágos, legföljebb 40 cm-es hajtása (Origani vulgaris herba) adja, azzal a megkötéssel, hogy a hajtás alsó, fásodó jellegű szára nem kerülhet a drogba. A szurokfű herbájából a nyár folyamán több mint 70 kilogrammot szedtünk. A tenyészidőszak folyamán kórokozót, kártevőt nem tapasztaltunk az állomány ban. A jövőben tervezzük a kedvező morfológiai adottságokkal rendelkező egyedek szelekcióját és ezek illóolajtartalmának meghatározását
Széleskörű felhasználás
Az Origanum nemzetség fajait évezredek óta használják fűszerként, gyógynövényként. A közönséges szurokfű egyik népies megnevezése vadmajoránna. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a görög (O. vulgare L. subsp. hirtum) és a ciprusi szurokfű (O. onites) drogjai hivatalosak. A közönséges szurokfű forrázata köptető, epehajtó. A népi gyógyászat megfázás kezelésére, köhögéscsillapításra, hangszalaggyulladás esetén alkalmazza, továbbá vizelethajtóként, reumánál, kösz vénynél, és fájdalmas görcsös menstruáció esetén.
