Az alma tárolási betegségei

Az almák héján 3-6 mm átmérőjű, barna foltok jelennek meg, amelyek azonban nem süppednek bele a gyümölcshúsba. A kiváltó ok a termesztés ideje alatt fellépő kalciumhiány, ami öntözés nélküli ültetvényekben a tartós aszály miatti elégtelen tápanyagfelvételből adódik. Legjobb megelőzni ezt a tünetet, így az alma zölddió nagyságától a gyümölcsképzés idején szedésig, 14 naponta 4–6 alkalommal, sztipikesedésre hajlamos fajtáknál 0,5–0,6%, a kevésbé hajlamos fajtáknál 0,3–0,4% töménységben kalcium lombtrágyával permetezzünk. Réztartalmú növényvédő szereken kívül bármely készítménnyel keverhető.
Ha a foltok a terméshúsba is besüppednek, akkor a taplófoltosság tünetével állunk szemben, ami termesztés során előforduló nagy hőmérséklet-, és csapadék mennyiség-ingadozás miatt alakul ki. A moníliás fertőzés sokszor a tárolóban üti föl a fejét, és ha nem figyelünk oda, a beteg almáról rövid idő a többire is átterjed. A jellegzetes, körkörös, okkersárga, rózsaszínes kiverődés közismert. Ha gumiszerű húsállományú, fényes, szürkésbarna felületű, láthatóan nem rothadó almát találunk a tárolóban, akkor az is a monília „munkája”.
A magházrothadást két fuzárium gomba-faj okozza, ami csak akkor veszünk észre, ha már a felszínre ért a pusztulás. A szüret előtti csapadékos időjárás az okozója. Rothad a magház, ha az almamoly hernyója befészkelte magát és a magház körül rág. Daraszerű ürüléke figyelmeztet a jelenlétére, de rendszerint magát a hernyót is megtaláljuk.