Mindezen tulajdonságaik annak köszönhetők, hogy művelőelemeik – felépítésüknél fogva – alkalmazkodnak a talajállapothoz és a talajfelszín borítottságához, valamint széles munkamélység (5-30 cm) és sebességtartományban (8-15 km/h) képesek dolgozni. A kialakításuk magában hordozza egy szántóföldi kultivátor (nem ritkán mulcskezelő kultivátor) és egy magágykészítő legfontosabb elemeit és funkcióit. A munkaszerszámaik több egymásra épülő művelési zónát alkotnak, amelyek akár egy gépen belül is változtathatók.
A leggyakrabban alkalmazott művelő elemek:
– talaj és szármaradvány egyengető-simító (Crossboard), száraprító-keverő tárcsák, vagy kompakt tárcsák, amelyek megelőzhetik vagy követik a kultivátor kapákat,
– több (3-4) sorban elhelyezett különböző kialakítású (rugós szárú, rugós megtámasztású, 3D-s konstrukciójú stb.), cserélhető művelőtestekkel felszerelt kultivátorkapák, egyengető tárcsák, amelyek a kultivátorkapák után rendezik el a talajfelszínt, ezek lehetnek sima élű gömbsüveg vagy csipkés, illetve legyező kialakításúak, tömörítő hengersor, amely többféle (taréjos, mélytömörítő, tüskés, pálcás-rudas, tüskés, gumi stb.) kialakítású lehet és feladatuk a talajfelszín lezárása (egyes hengertípusokhoz tisztító késsort is beépítenek), talajfelszín egyengető fésűs borona.
Ezek a művelő szerszámok egy gépen belül is megtalálhatók, a leggyakoribbak azonban a 4-5 művelőelem kombinációból felépülő gépek. Egyes gépkonstrukciók nem csak a művelőelemek cseréjét, illetve különböző művelési zónákba történő áthelyezését, hanem egy gépen belül – a művelési igénytől függő kiiktat-hatóságukat is lehetővé teszik (Váderstad Top Down). Ezzel a megoldással egy géppel sekély tarlóhántás végezhető lazítás nélkül vagy lazítás végezhető tárcsázás nélkül, illetve valamennyi művelőelem használata mellett komplex sekély- és mély talajművelés valósítható meg. A legtöbbször rugósszárú 45-80 mm széles simító lapok (Crossboard) feladata az egyengetés a művelt talajokon a rögök szétzúzása, a szármaradványok eltérítése, az utána következő tárcsás művelők, vagy kultivátorkapák munkájának hatékonyabbá tétele.
A gépek egy jelentős részénél a második művelési zónában sekélyen dolgozó kétsoros kompakt (rövid) tárcsa a csipkés tárcsaleveleivel aprítja fel a szármaradványokat és műveli meg a talaj felső rétegét. A tárcsák a művelés során a szármaradványok nagyobbik hányadát a talaj felső 10-12 cm-es rétegébe keverik. A tárcsák művelési mélysége minden esetben változtatható. Egyes kombinált talajművelő gépeken a tárcsás művelő, a kultivátorka-pás zóna mögött kap helyet és a kultivátor szekció által feltört, fellazított talaj felső rétegét aprítja és keveri. Vannak olyan konstrukciós megoldások, ahol a tárcsás művelő, előre és hátulra is egyaránt elhelyezhető. A gépeken a középső zónában szinte minden gépen a kultivátorkapák kapnak helyet általában 3 vagy 4 sorban sakktáblaszerű elrendezésben. A kapák kialakításuknál fogva sekélyebb és mélyebb művelést is lehetővé tesznek. A kapák szárai az esetleges törések ellen zömében rugós megtámasz-tásúak, ez a lazító hatásukat is fokozza.
A gyakorlatban 3D-s kapakialakításokkal is lehet találkozni, amelyek nem csak a haladási iránnyal szemben, hanem oldalirányban is ki tudnak térni (Amazone). Kapaként sokféle művelőtest alkalmazható, amelyek részben a talajféleség, a talajállapot, a művelés mélysége és a lazító-keverő hatásuk alapján választhatók meg. Egy kapaszárra ennél fogva többféle késtípus is felszerelhető. A szerszám nélküli cseréjüket egyes-esetekben Vario-Clip rendszerű rögzítő szerkezetek is lehetővé teszik. A kapatestek egy része átfordítható kivitelű, ezáltal tovább használható. A kapatestek között megtalálható a különböző szélességű vágóéllel rendelkező késes, nyíl-, vagy lándzsahegyű, ék alakú, lúdtalp, a vágóéllel rendelkező véső alakú és a szárnyas kialakítású egyaránt. Mélyebb (20-25 cm) műveléshez a keskenyebb (4050 mm) késes, valamint vésőalakú és a hosszított mélyítő kapák használatosak. A legújabb megoldásként a függőleges vágóéllel rendelkező véső alakú kapa alá mélyítő kapa is szerelhető, amely-lyel akár 30-35 cm mélyen is lehet dolgozni. A szélesebb (10-20 cm) vágóéllel rendelkező lúdtalp, szárnyas, univerzális és a tarlóhántó kapák sekélyesebb mélységű műveléshez választhatók és jobb porhanyító-keverő hatással dolgoznak.
Az egy kapatestre jutó géptömeg, általában 400 és 700 kg közötti, amely biztosítja a talajban azok egyenletes mélységtartását. A kapák elrendezése és osztása, (amely 20-38 cm közötti általában) illetve keretmagassága olyan, hogy mulccsal borított területen sem tudnak eltömődni. A kultivátor kapák által művelt sávok barázdálttá teszik a talaj felszínét, ezt általában a kultivátorkapák mögött, nagy szögállású egyengető tárcsák – ritkábban kompakt tárcsa, simítólapok (Crossborad), vagy kétsoros rugós fogú boronák – dolgozzák el, elegyengetve a felszínt a hengerek munkájához. Alapszabály, hogy a művelt területen a talajt nem lehet nyitva hagyni, hanem művelés során mindig le kell zárni, megakadályozva a nedvesség eltávozását a talajból.
A sokoldalú kombinált talajművelőgépek fontos művelőeleme a henger, amely az utolsó, vagy utolsó előtti zónában kap helyet. Sokféle hengerkialakítással lehet találkozni, a gumiabroncshengertől a Crosskill-Cambridge hengerekig. A hengerválasztást is döntően a talaj fizikai tulajdonságai és a pillanatnyi talajállapot befolyásolja. Leggyakrabban a különböző kialakítású-taréjos és csipkés taréjos, – az acél mélytömörítő és a gumiabroncs vagy gumipalástú acélhengerek a használatosak. Mellettük rudas, spirál, tüskés, prizma, illetve Crosskill hengermegoldásokat is alkalmaznak. Valamennyi gépen a hengerek terhelése és ezáltal a tömörítő hatás hidraulikusan szabályozható.
A fém taréjos hengereknél vagy a mélytömörítő hengereknél nedves körülmények között a talaj felrakódását és a hengerágak közötti rések eltömődését tisztító kések akadályozzák meg. A hengerek nyomában mikrobarázdált talajfelszín marad hátra, amely csökkenti az eróziók kedvezőtlen hatásait.
A többcélú kombinált talajművelő gépek általában 3 és 7 m (ritkábban 9 m) közötti munkaszélességben készülnek 160 és 400 LE motorteljesítményű traktorokkal üzemeltethetők. A fajlagos vontatási teljesítményigényük 40 és 65 LE/m közé tehető, amely a művelési mélységtől is függ. Jellemző a traktorkapcsolatukban a félig függesztett (a traktorra is terhelést adó) kivitel. A munkamélység a vonórúd állításával, vagy talaj-, illetve mankókerekek segítségével szabályozható. Szállításhoz a gépek „oldalszárnyai” hidraulikusan felhajthatók, így a szállítási szélességük 2,5-3 méter közé csökkenthető. Szállításkor a gépek, vagy külön hidraulikusan állítható szállító kerekeken (Váderstad Top Down) vagy gyakori megoldás, hogy a hátsó traktusban helyet foglaló gumikerék tömörítő hengereken vontathatók közúton (Horsch Tiger MT, Amazone Centaur).
Egyre több gazdaság alkalmazásában lehet találkozni ezekkel a sokoldalú talajművelő eszközökkel. A gyakorlatban ezek a gépek a kalászosok utáni repce, valamint repce, szója, napraforgó és kukorica utáni őszi kalászosok komplex talajelőkészítésében, valamint a kukorica után tavasziak magágyának előkészítésében alkalmazhatók hatékonyan. Nem csak biológiailag aktív magágyat készítenek, hanem 30-50 százalékkal kevesebb energiát használnak fel és ezzel arányos a költségmegtakarításuk is. A szántás nélküli talajművelési rendszerekben eredményesen alkalmazhatók, emellett a szántott területek elmunkálásában is kiváló munkát végeznek. Ezek a gépek összehangoltan képesek elvégezni a talaj lazítását, porhanyítását, tömörítését és vetésre alkalmas talajfelszínt hagynak hátra. A gyakorlat szerint 10-12 km/h munkasebességnél érvényesül legjobban a munkájuk.
Dr. Hajdú József
