A szálastakarmányok esetében a vízelvonás már a kaszálással kezdődik. A kaszálógépekkel készített szőnyegrenden vagy a szellős (tupírozott) szűkített renden a vízelvonással járó száradás gyorsabban indul meg, mint az összetömörödött rendeken. Hatékonyabbá tehető a vízelvonás, ha a kaszálógép szársértővel dolgozik. A fűfélék esetében használható ütőujjas szársértő dobokkal vagy a pillangósoknál bevált nyílbordás gumihengeres szársértőkkel a renden szárítás ideje kedvező esetben 40-50 százalékkal is csökkenthető. A szársértőkkel a lekaszált növényi szárakon mesterséges sérülések hozhatók létre, ahol a sejtnedvek eltávozhatnak. A szársértett szálasanyagok gyorsabb vízleadása a rendkezelések során is érvényesül. A rendkezelések feladata, hogy a lekaszált szálastakarmányok mind nagyobb felületen kerüljenek kapcsolatba a környezeti levegő és a nap szárító hatásával.
A különböző konstrukciójú, ma használatos rendkezelő gépek az alábbiak szerint csoportosíthatók:
– csillagkerekes rendsodrók, rendforgatók,
– vezérelt (sánta) motollás rendsodrók, rendforgatók,
– forgóvillás rendterítők, rendlazítók,
– vezérelt villás rendrakók, rendforgatók,
– univerzális (kettő az egyben) rendkezelők.
Rendsodrók
A csillagkerekes rendképzők és rendforgatók egyszerű felépítésüknél fogva az egész világon elterjedtek. Különböző (2-12 m) munkaszélességben készülnek, traktorra függesztett vagy vontatott kivitelben. A talajhajtású acélküllős kerekei vontatott kivitelnél talajkerekekkel alátámasztott hordozó keretre rugós felfüggesztésű karokkal kapcsolódnak, amelyek alsó végébe csap-ágyazottan rögzítik a csillagkereket. Függesztett kivitelnél nem használnak talajkereket. Akadályba ütközve a csillagkerekek egyenként felfelé ki tudnak térni. A gépek a munkaszélességüktői függően 4-20 csillagkerékből épülnek fel. Munka közben a haladási iránnyal ferdeszöget bezáró talajhajtású csillagkerekek maguk előtt gyűjtik a szálasanyagot, majd egymásnak adva az utolsó csillagkerék után sodort rendre rakják. A V-alakban összekapcsolt kétszárnyú rendsodrókkal akár 10-12 méterről képesek nagyméretű középső rendet kialakítani. Ezek a gépek általában kedvezőtlen struktúrájú, sodort (nem átszellőző, tömör) rendet képeznek, ezért nevezik rendsodróknak. Az alkalmazásukkal kapcsolatosan a másik probléma, hogy csillagkerekeik talajhajtásúak, a talajjal – tarlóval érintkezve porosíthatják (szennyezhetik) a takarmányt.
Magyarországon ritkán, a tengerentúlon és Dél-Európában annál inkább lehet találkozni a vezérelt (sánta) motollás rendkezelőkkel, amelyek felépítése hasonló a kombájn gabona vágóasztalának terelő motollájához, azzal a különbséggel, hogy a két vezérlőpálya eltolt síkban helyezkedik el, ezáltal a motolla ujjak és azok tengelyei nem merőlegesek a haladási irányra, hanem azzal szöget zárnak be, illetve a motolla forgásiránya is ellentétes. A motollaujjak felszedik és maguk előtt terelik a szálasanyagot és oldalt maguk mögött hagyják. V-elrendezésben is gyártják ezeket. Függesztett, illetve vontatott kivitelben is elérhetők. Nem annyira sodornak mint a csillagkerekes rendképzők, azonban kevésbé porosítják a takarmányt.
Rendterítők
Ez utóbbi kedvezőtlen hatásokat csökkentik a függőleges tengelyű forgórészekből felépülő forgó- és vezérelt villás rendkezelők. Ezekkel többnyire kétmenetes rendkezelés valósítható meg. A kisebb átmérőjű forgórészekből felépülő forgóvillás gépek rendterítésre és a terített rendek átszellőztetésére használhatók. A nagy átmérőjű forgórészekből felépülő vezérelt villás gépek pedig rendképzésre és rendek összerakására alkalmazhatók. Ritkábban lehet találkozni olyan géppel, amelyben mind a két funkció megtalálható (2 az 1-ben). Ennek forgórészein a villák rögzített, illetve vezérelt helyzetben is működtethetők. A forgóvillás rendterítők 2,5 méteres munkaszélességtől 20 méterig készülnek. Tíz méterig traktorra függesztett, afölött vontatott kivitelben. A gépek 2-től 18-ig terjedő sorbakapcsolt 1,0-1,3 méter közötti átmérőjű rotorokból épülnek fel, rotoronként 4-7 dabab villakarral, karonként két rugós ujjal. A rotorokat állítható magasságú talajkerekek támasztják alá, így jól követik a tarló keresztirányú egyenetlenségeit. A rotorok a traktor TLT-jéről kapják a hajtásukat. A rotorok közötti csuklópontokban kenést nem igénylő körmös kapcsolók (PermaLink, OctoLink) segítségével kerül át a hajtás a szomszédos rotorokra. A csuklópontok és a körmös kapcsolók a rendterítő hidraulikus összecsukását is lehetővé teszik szállítási helyzetben. A villakarok egyenes, illetve hajlított kivitelben is készülnek „utánfutó geometriával”, amelyek az elhagyási veszteségek minimalizálását szolgálják. Ezekkel a gépekkel egy- vagy több szűkített rendre vágott szálastakarmány teríthető szét, illetve a szétterített megázott, ülepedett rendek fellazíthatok.
Rendképzők
A szétterített renden lévő takarmányok rendre rakására, illetve több kisebb rendből nagyméretű rend képzésére használhatók a vezérelt villás rendképzők. Feladatuk, hogy olyan méretű és struktúrájú takarmányrendet alakítsanak ki, amely a betakarítást végző bálázók, vagy szecskázók teljesítményének kihasználását lehetővé teszi. A rendrakó gépek 1-2-4-6 darab nagy átmérőjű forgórészből épülnek fel, a munkaszélességük 3,2-től 19 méterig terjed. Jellemzően 5 méter munkaszélességig egy forgórészből állnak, forgórészenként 10-14 darab villakarral, karonként 3 vagy 4 rugós villával. Az egy forgórészes, kisebb (3,2-5,0 m) munkaszélességű változatok traktorra függesztett kivitelben, a nagyobbak vontatott kivitelben készülnek. A nagyobb (6-19 m) munkaszélességű vontatott gépek forgórészei talajkerékkel alátámasztott gerincvázra kerülnek felfüggesztésre, amely lehetővé teszi azok szállítási helyzetben történő felhajtását. A rotorok felfüggesztése lehet eltolt, aszimmetrikus, illetve szimmetrikus. Az aszimmetrikus kétrotoros 6-10 méter közötti munkaszélességű gépekkel egy nagyméretű oldalrend, vagy rotoronként külön-külön két kisebb rend is képezhető. Az első esetben az előbb álló rotor a begyűjtött szálasanyagot a másik rotor hatósugarába adagolja, míg az utóbbi esetben rotoronként elhelyezett terelőlemezekkel a rotorok egy-egy rendet raknak. A szimmetrikusan elhelyezett 2-4-6 forgórésszel szerelt 8-19 méter munkaszélességű gépekkel a rendkezelő gerincvázának középvonalában egy rend alakítható ki. Ebben az esetben terelő lemezeket nem alkalmaznak, míg az oldalrendrakók esetében mindig a terelőlemezzel állítják be a rend szélességét. A forgóvillás rendképzők rotorjait is talajfelszín követő gumikerekekkel támasztják alá. A legtöbb esetben három vagy négy jól kormányozható és stabil alátámasztást nyújtó kereket alkalmaznak. Ezeken keresztül történik a villaujjak talaj feletti magasságának a beszabályozása is. A rotorok agyát a vezérlőpályával felszerelt, a villakarokat befogó és azok elfordulását biztosító öntöttvas rotorház képezi, amely munka közben biztosítja a villakarok és a rugós villafogak elfordulását. A rendképzés során ugyan is a rugós villák szinte majdnem függőlegesen hatolnak a terített rendbe, majd a rotor forgása közben 90 fokban elfordulva felgyorsítják a szálasanyagot és rendre továbbítják. Úgy dolgoznak, mint az emberek a kézi villá-záskor (felszúr, felemel, letesz). Ezzel a vezérelt villás szálasanyag-mozgatással laza, így szellős rendek alakíthatók ki, amelyek kedveznek a vízelvonásnak. A rotorok a hajtásukat a traktor TLT-jéről kapják biztonsági kapcsolós kardántengelyek és szöghajtóművek közbeiktatásával. A vezérelt villás rendkezelők a rendképzés mellett, a szűkített rendek forgatására illetve több szűkített rend összerakására is használhatók.
Fontosabb kritériumok
A csillagkerekes rendsodrók nem igazán alkalmasak a minőségi tartósított szálastakarmányok előállítására. Túl száraz rendeken jelentős pergési veszteséget okoznak, fonnyadt szálastakarmányokból pedig gyakran kötélszerű sodratot képeznek. A forgóvillás rendterítőből és vezérelt villás rendképzőkből álló kétgépes rendszer kíméletesebben bánik a szálastakarmányokkal, jobb szerkezetű és jól szabályozható rendek kialakítására alkalmas. Fűfélék esetében szinte nedvességi korlátok nélkül alkalmazható. Szársértős kaszálás után kétszeri nappali terítéssel és kétszeri éjszakai összerakással 4872 óra alatt jó minőségű széna készíthető. A pillangósok (lucerna, vöröshere, bíborhere, stb.) hajlamosak a levélpergés-re, ezért kíméletes rendkezelést igényelnek. Ezeknél a rendterítési és rendrakási munkákat legfeljebb 40 százalékos víztartalomig ajánlatos végezni. Ha ennél jobban megszáradt a szálasanyag, akkor a késő esti, vagy a kora reggeli órákban, kissé visszanedvesedett takarmányrendek kezelését szabad csak végezni.
Dr. Hajdú József
