A kertekben ültetett fenyőfélékre (Abies, Chamaecyparis, Picea, Pinus, Thuja) már harmadik éve nagyon rossz idők járnak. A nyári hónapokban sivatagi forróság állandósult, száraz levegővel, rendszertelen csapadékhullással párosulva. E fenyőfélék hűvös, párás hegyvidékeken, üde talajokon élnek. Ezt nálunk tartósan csak a nyugati határvidékeinken találják meg, üzleti érdekekből azonban az utóbbi évtizedekben az országban széltében-hosszábban mindenütt ültették e kényes fákat. Most látványosan pusztulnak, de nemcsak az aszályos forró nyarak miatt.
Bonyolult kölcsönhatás
Télen a fagyott talajból a napos időben erőteljesen párologtató fenyőfélék sekély gyökérzetükkel nem tudnak vizet fölvenni, így a lombjuk tavaszig kiszárad. Mindez nagyon kedvez a fás részekben élő károsítóknak, a lankadó lombozat mágnesként vonzza őket táplálkozásra és tojásaik lerakására, mert sem a bogarakat, sem a lárváikat nem veszélyezteti az élénk vízforgalom miatti fulladás.
A szubogaraknak bevált stratégiájuk van a fák legyengítésére is; az edénynyalábokban eltömődést kiváltó parazita gombát oltanak az egészséges fába, mikózist okozva. Valószínűleg a díszbogarak és a cincérek is saját gombát terjesztenek, mert ők is úgynevezett gyengeségi kártevők, különben érthetetlen, miért maradnak egészséges tuják az elpusztult sorokban, vagy egészséges fenyők az elpusztultak közelében. Kísérletben könnyen igazolható a gombák átvitele, csak végig kell sétáltatni a bogarat steril gombatáptalajon és a lábnyomai látványosan „kivirágoznak“. Persze, nemcsak a testük felületén, hanem a bélcsatornájukban is szállíthatnak gomba szaporítóképleteket. A bogarak „étkezésre” is tenyésztenek gombaszövedéket a járataik falán. Persze a fegyver sokszor ellenük fordul, csapadékos időben a gombák őket támadják meg, elpusztítják a bogarakat és a lárváikat is. A kártevő bogarak járataiban ragadozó bogarak is (Corticeus linearis, Cryptolestes juniperi) nagy számban élnek, ezek a lárváikkal egyetemben hasznos tevékenységet folytatnak a károsított fák rovarjárataiban vadászva. Tehát vannak ingyenes segítségeink. Valójában igen bonyolult kölcsönhatások eredménye az a helyzet, ami az utóbbi években a kerti fenyők számára nagyon kedvezőtlenül alakult.
Szúbogarak
A korábban honos szúbogarak mellé délről újabb fajok telepedtek be, például a nagy tujaszú, a Phloeosinus aubei, de a japán tujaszú, a Phloeosinus rudis is megjelent már Dél-Európában és Hollandiában. Mindezek mellé társult a boróka-tarka díszbogár, a Palmar festiva, amely eddig szigorúan védett, nagy ritkaságnak számított, most azonban a tujasövények gyakori károsítója lett. De az erdőlakó cincérek is mind nagyobb számban telepedtek be a kertekbe.
A 2-2,5 mm-es nagy tujaszú (Phloeosinus aubei) sötétbarna, a szárnyfedői kissé világosabbak.
A hímek szárnyfedőinek csúcsán erős fogakból álló fésűsor húzódik. Az áttelelt bogarak májustól jönnek elő a kéregben készített bábkamrájukból, a fakadó tujahajtások tövében kis odvakat rágnak, ami az érési táplálkozásukra szolgál. A károsított rövidhajtások lankadnak, majd vörösbarnán elszáradnak. Esős májusban nagyon sok bogár belefullad a sebet elzáró mézgafolyásba. A túlélők senyvedő tujákat keresnek, hogy a nőstények elkészítsék az anya járatokat a kéregben. Annak két oldalára rakják le a petéiket, naponta 1-3-at, átlagosan összesen 70-et. A kikelő lárvák az anyajáratra merőlegesen rágják szélesedő folyosóikat. A 3 mm-es görbült testű fehér kukacok lábatlanok, a fejük barna. Az ürülékkel telt sűrű lárvajáratok teljesen kitöltik a háncsot, így a tuja gyorsan pusztulni kezd. Az elpusztult tuja már nem alkalmas a szuvak táplálására. Tápnövényük lehet a Thuja occidentalis, a T. orientalis, a Cha maecyparis lawsoniana, a Cupressus sempervirens, a C. arizonica, a Juniperus chinensis, a J. virginiana, a J. communis, a Cupressocyparis leylandii és a C. notabilis.
A kis tujaszú (Phloeosinus thujae) csak 1,2-1,3 mm-es. Kisebb termetén túl abban különbözik az előző fajtól, hogy a hímek szárnyfedőjén csak a harmadik közterecskén van erős fogakból álló, rövid fésű. Délről került hozzánk, a mediterrán vidékekről, a másik faj nyugatabbról. A két faj együttesen fordul elő, de ez utóbbi csak jóval kisebb egyedszámban károsít. A japán tujaszú (Phloeosinus rudis) 2004 nyarán okozott súlyos károkat Hollandiában fiatal és idős Thuja, Chamaecyparis és Juniperus egyedeken Rotterdam-közeli városokban. Feltehetően hajóval érkezett a Távol-Keletről. Csak idő kérdése, hogy faiskolai áruval hozzánk is eljusson.
A rézmetsző szú (Pityogenes chalcographus) 2-2,3 mm-es, sötétbarna, szárnyfedői- nek csúcsán 3-3 kúpos foggal. A vékony héjú fenyőket kedveli, például a Pinus wallichiana a legkedveltebb tápnövénye a kertekben. A lucfenyőnek csak a vékonyabb kérgű felső ágaiban képes megtelepedni. Éven ként két nemzedéke fejlődik, a bogarak április- májusban, majd július-augusztusban repülnek. A Magdalis rufa ormányosbogárral és a Chrysobothris igniventris díszbogárral társulva 2-3 év alatt 5-6 méteres fenyőket képes elpusztítani.
Díszbogarak
Az 5,5-12,5 mm-es kék fürgedíszbogarak (Phaenops cyanea és formaneki) a Pinus silvestris és nigra kártevői, alkalmilag pedig a legyengült Pinus wallichiana gyors pusztulását siettetik. Lárváik a törzs és a vastagabb ágak kérgében rágják járataikat. Kifej-lődve a farészben sekélyen készített kamrában bábozódnak tavasszal. A bogarak májustól kezdenek rajzani.
A 6,5-11 mm-es tüzeshasú díszbogár (Chrysobothris igniventris) az utóbbi években terjedt el a telepített Pinus nigra és silvestris ültetvényekben. Az előző fajok társaságában nagy számban fejlődött kerti Pinus wallichiana- ban is. Lárváik a kéreg alatt rágják lapos, széles, erősen kanyargó járataikat a farész felületén a vastagabb ágakon és a törzsön. A járataik mentén tapasztalható szállitó edény-eltömődés arra utal, hogy a fa legyengítése érdekében gombás fertőzés közvetítésével teremtik meg a kedvező életfeltételeket a lárváiknak. Tavasszal bábozódnak és rövidesen előjönnek a bogarak, jellegzetes tojásdad röpnyílásokat rágva.
A 6-11 mm-es boróka díszbogár (Palmar festiva) csak 1999 óta ismert Darányból, borókásból, azóta 50 ezer forintos eszmei értékű védettséget élvezett. Tavaly azonban közellenséggé vált; a fővárosi kertekben a tuják és hamisciprusok tömeges pusztításával tűnt ki a tujaszúkhoz csatlakozva, de önállóan is. Edénynyaláb-eltömődést okozó növényparazita gombákat terjesztve a jó állapotú növényeket is megfertőzi, így teszi azokat alkalmassá a lárváik számára. A bogarak június-júliusban rakják le tojásaikat Thuja, Chamaecyparis és Juniperus törzsek repedéseibe. A lárvák a kéreg alatt rágják szélesen kanyargó járataikat. A növények pusztulása gyors és látványos.
Cincérek
A 8-12 mm-es szürke daliáscincér (Acanthocinus griseus) a Pinus wallichiana törzsében fejlődött, de más Pinus és Abies fajokban is él. A lárvák telelnek át, tavaszszal bábozódnak, a bogarak májustól augusztusig rajzanak, éjszaka jönnek elő, nappal elrejtőznek. A hímek csápja háromszor hosszabb a testüknél, a nőstények kinyuló tojócsövükről ismerhetők fel.
A 10-12 mm-es borókacincér (Semanotus russicus) természetvédelem alatt áll, mert a déli származású, melegkedvelő bogár nálunk ritkaságnak számít. Dél-Európában és a Közel-Keleten a borókákon túl cédrusok és ciprusok törzsében, a lárvája pedig a talajszint közelében él. Kertjeinkben is ezek a tápnövényei. A bogarak egy év alatt fejlődnek ki szeptemberre, de csak a következő év májusban rajzanak. Éjszakai állatok, nappal elrejtőznek.
A 12-15 mm-es tövises fenyőcincér (Rhagium inquisitor) telepített fenyvesekben gyakori, a kertekben pedig Abies, Picea, Pinus fajok kérge alatt a lárvája rág erősen ka nyargós járatot, amit rágcsá lékával tölt ki szorosan. Kétéves fejlődésű, az őszre kifejlődött bogarak csak a következő év áprilisától jönnek elő. Nappal virágokon táplálkozik.
A 6-16 mm-es kurtaszárnyú cincér (Molorchus minor) leggyakrabban virágokon látható. A Pinus wallichia na törzséből kelt bogár tápnövénye lehet az összes Abies, Picea, Pinus faj. Az ágak kérge alatt fejlődő lárvák ősszel bábozódnak, a kifejlődött bogarak a bábkamrában telelnek, csak májustól kezdődik a rajzásuk.
Ormányosbogarak
A 3,5-4,5 mm-es barna fenyőormányos (Magdalis rufa) himalájai fenyő ágában fejlődött, különben az erdei és a feketefenyő kártevője. Lárvái az ágakba többesével lerakott tojásokból kikelve egymás mellett haladva rágják járataikat késő őszig. Tavasszal bábozódnak, a bogarak májustól repülnek ki.
A 4-4,5 mm-es kékfejű eszelény (Lasiorhynchites caeruleocephalus) a Pinus wallichiana ágában fejlődő lárvájából kel májusban. A szakirodalom szerint a bogár nyírleveleken táplálkozik, a lárvái viszont fenyőfélék ágában élnek. Kertjeinkben ezt az életfeltételüket sokhelyütt megtalálják.
Védekezés és megelőzés
A védekezés, mint általában a rejtett életű rovarok esetében, rendkívül nehéz. Csak a betelepülő bogarak ellen lehetne kémiai úton védekezni, de ez többhónapos szerfedettséget feltételez, mert a bogarak rajzása több hónapig elhúzódik. Ez súlyosan terhelné mérgekkel a környezetünket és több hasznos rovart pusztítana el, mint kártevőt. A bogarak betelepedésére mindenütt van esély, mert a tápnövényeik minden kertben előfordulnak. Faiskolai termesztésben a rendszeres öntözés lehet hatásos fegyver. A gyökérzóna állandó nedvesen tartása (télen is) a fák nedvkeringését olyan szinten tartja, hogy a bogarak és lárvák is a mézgába fulladnak. A párásító öntözés a legforróbb időszakokban szintén elengedhetetlen. A felhasználók pedig arra ügyeljenek, hogy ezeket az idegenhonos örökzöldeket csak a nekik megfelelő környezetbe és üde talajba ültessék, és természetesen csak olyan mélyre, ahogy a faiskolában nevelkedtek. A rendszeres, gyökérzóna mélységű vízellátás és a talaj takarása a kertekben is elengedhetetlen.
A legbiztosabb a megelőzés, azaz ha nem ültetünk kényes növényeket a nekik nem megfelelő környezetbe.
