Gyermekkorom egyik kedvenc időtöltése volt a „galambászkodás”. Mélyen elbűvölt a galambok rendkívüli szín- és formagazdagsága, sajátos viselkedése és életmódja pl. a galambpárok gondoskodása fiókáikról. Ráadásul jól jött az a heti rendszerességgel kapott „zsebpénz” is, melyet a fölösleges fiókák értékesítése után kaptam. Akkoriban jól szervezett felvásárlási rendszer működött, a pecsenyegalamb fontos exportcikk volt. Utólag számomra egyértelművé vált: az, hogy az állattenyésztést választottam hivatásomként, nagyban meghatározták gyermekkorom állatokhoz kapcsolódó élményei. A galambok iránti rajongásom ma is töretlen. Számomra ma ők jelentik a tenyésztés, azaz nemesítés alanyait, így viszonylag költségkímélő módon tudom hivatásomat hobbiként is gyakorolni. (…)
Húsgalamb a háznál
A galambhús kiváló, magas biológiai értékű táplálék. Érdemes lenne nagyobb figyelmet fordítani a gazdasági galambtartás elterjesztésére. Főleg a fiatalok megnyerése jelentene nagy előrelépést. A Dél-Alföldön sokan őrzik ezt a hagyományt, tudatos fejlesztéssel a hústermelés mellett akár a turizmust is szolgálhatja.
Forrás:
