A hagyományos, szántásra alapozott, sokműveletes talajművelési rendszereket a fél-intenzív és intenzív technológiákban a redukált, csökkentett menetszámú művelési rendszerek, illetve a forgatás nélküli lazításon és sekély művelésen alapuló mulcskezelő talajkímélő rendszerek váltották fel. A forgatásos művelési rendszerekhez képest a redukált talajművelési rendszerekkel mintegy 30 százalékos, a talajkímélő és mulcskezelő talajművelési rendszerekkel akár 50 százalékos költségmegtakarítás is elérhető a talaj kímélése és a hozamok némi növelése mellett. Ugyancsak a talajművelési költségek csökkentésére és a természetes talajállapot fenntartására fejlesztették ki a sávos (Strip Tillage) művelési rendszereket, amelyek először a ’70-es években tűntek fel Észak-Amerikában. Újbóli megjelenésüket napjainkban a korábbi művelési pontatlanságok kiküszöbölését lehetővé tevő műholdvezérlésű (GPS), automatikus helyzetmeghatározásra épülő kormányzási rendszerek, a nagypontosságú azonos nyomon járás és az egyre pontosabb fogáscsatlakozások gyorsították fel.
Az új technológia lényege, hogy nem a teljes mulccsal borított területet (tarlót) művelik meg, hanem annak csak azokat a sávjait, ahová a vetésváltó új növény magjait vetik. A művelt sávok összes felülete a teljes területnek – a növények sortávolságtól függően – 20-60 százalékát teszik csak ki, és egy-, illetve két munkamenetben történik a területen a magvak helyre vetése. Ezzel arányosan a talajelőkészítési költségeknél is megtakarítások érhetők el. A mulccsal takart sáv (sor)közöket ha kell, vegyszeresen gyomirtják, amíg a kultúrnövény el nem nyomja azokat. A sávműveléses technológiákat a gyakorlatban a repce, a szója, a cukorrépa, valamint a kalászosok és a széles sortávú kukorica, illetve napraforgó esetében alkalmazzák elsősorban.
A kivitelezés során többféle technikai és technológiai megoldással lehet találkozni a gyakorlatban. Valamennyi módszer lényege, hogy a vetési sávban 18-30 cm mélyen dolgozó lazítókés végzi a mélyművelést, a talajban lehetővé teszi a levegő és víz átjárhatóságát, illetve a gyökerek fejlődéséhez biztosít megfelelő lazultságú, pórustérfogatú talajsávot. A magágy mélységében pedig passzív- vagy forgókapás sávművelő eszköz dolgozza át sekélyen a talajt. Ehhez kapcsolható a tápanyagkijuttatás és egy- vagy külön menetben a vetés is. A gyakorlatban a legelterjedtebb technológiai változatok:
– sávművelés + külön menetben vetés és starter műtrágya kijuttatás,
– sávos hígtrágya kijuttatással kombinált sávművelés + külön menetben vetés,
– egymenetben történő sávos talajművelés és szemenként vetés, starter műtrágya, valamint talajfertőtlenítő szer kiadagolással,
– egymenetben történő sávos talajművelés és ikersoros gabonavetés,
– egymenetben végzett sávos talajelőkészítés és sávos gabonavetés.
Észak-Amerikában a direktvetés komoly alternatívájaként jelentek meg újra a sávos művelési rendszerek. Jellemzően az első munkamenetben a vetésre alkalmas művelt sávokat alakítják ki a mulccsal borított tarlóban és ezzal egyidőben a vetési mélység alá folyékony vagy szilárd műtrágyát is kijuttatnak. Ezt követően a művelt sávokban a második menetben vetnek, amelyhez nagy munkaszélességű (nem ritkán 18-36 soros) gépeket alkalmaznak. Ezt a kétmenetes technológiát Európában is alkalmazzák -legelterjedtebben a hígtrágyák sávos kijuttatása esetén. Ezt követően a hígtrágya injektáló berendezést talajhajtású forgókapás vagy lúdtalpkapás sávművelővel kombinálják. A tartálykocsiról szabályozható mennyiségben szivattyú adagolja a sávművelő injektorokhoz a hígtrágyát. A kijuttatás mélysége általában 15 és 30 mm között állítható, és hektáronként 30-40 m3 hígtrágya juttatható ki.
A sávművelő injektorok sáv(sor)távolsága a legtöbb gépen 37 és 80 cm között állítható be, igazodva az egyes kultúrák igényeihez. A kijuttatás és sávművelés sebessége többnyire 8 és 12 km/h között alakul, a területteljesítmény pedig 1 és 1,5 ha/h közé esik. Az egy hektáron elvégzett sávművelés és hígtrágya injektálás átlagosan 25 l/ha hajtóanyag felhasználásával jár.
Az injektált (művelt) sávokban az injektorok számával megegyező vetőcsoroszlyával felszerelt vetőgéppel történik a vetés, az injektálást követő néhány (3-4) nap múlva. A vetés mélysége és az injektált hígtrágya mélysége között 12-15 cm közötti távolságot kell tartani. A vetés a művelt sávok geometriai középvonalában történjen, amely csak nagy pontosságú (± 2-3 cm-es) RTK/GPS rendszerrel történő automata kormányzással valósítható meg. A vetőcsoroszlyák után vetett sávot a vetőgép sortömörítő berendezése zárja le.
A kétmenetes (Kuhn, Ma/Ag, Great Plains) sávműveléses technológiák másik megoldása, amikor az első munkamenetben a művelt sávokat alakítják ki arra alkalmas berendezésekkel, tápanyag kijuttatása nélkül. Ezek a sávművelő elemek általában sornyitó tárcsából, mulcseltávolító csillagkerékpárból, lazítószerszámból és sávos elmunkáló egységből, rendszerint talajhajtású forgókapákból épülnek fel. A második menetben az előző technológiához hasonlóan történik a sávos vetés starter műtrágya, és ha szükséges talajfertőtlenítő-szer (pl. cukorrépánál) egyidejű sávos kijuttatásával. Ez utóbbi két technológiát főleg a kapás növényeknél alkalmazzák elsősorban.
A kalászosok és a repce vetésére egyszerűbb, egymenetes sávművelő és vető kombinációk terjednek (Claydon, Orthman, Váderstad, Horsch stb.). Ezeknél speciális kialakítású tartógerendelyre vagy a megerősített vetőgép vázra kerülnek rá a 20-30 cm mélyen dolgozó lazító kések sornyitó tárcsával és mulcsterelő csillagkerekekkel kiegészítve. A sorművelő egység után sávbavető csoroszlya kapák (Claydon HD) vagy tárcsás csoroszlyával felszerelt pneumatikus vetőegységek (John Deere 1770 NTCCS, Váderstad Spirit 400 Strip T, Horsch Focus) juttatják ki a magot a művelt sávok középvonalába. A beszerezhető sávművelő és sávvető gépek munkaszélessége az európai piacon általában 3 és 6 méter között változik.
Egymenetes rendszereknél az RTK/GPS az iránytartásnál és a fogáscsatlakozásoknál kap fontos szerepet. Az egymenetes sávművelő és vető kombinációban dolgozó gépek fajlagos vontatási teljesítményigénye 40-50 LE/m között változik. A hígtrágyás Strip Till rendszerekhez képest a hajtóanyag-felhasználás is kisebb általában 12-14 l/ha közötti.
Számos összehasonlító kísérlettel igazolták a szakemberek és a gazdák is, hogy a sávműveléses technológiákkal ugyanolyan hozamok érhetők el, mint teljes művelésnél, és kedvezőbbek, mint a különböző direktvetések esetén. A kedvezőbb eredmények minden esetben a lazítókéseket követő mulcsbedolgozó forgókapás sávművelők esetében jelentkeztek. A mélyebben művelt sávok kedvezőbb feltételeket teremtenek a növények gyökérfejlődéséhez, jobb a növények víz- és tápanyagfelvétele, és jobban tűrik a szárazságot is.
A kísérletek eredményei azt is alátámasztották, hogy a sávos művelés esetén kisebb hektáronkénti tőszámnál is jó eredményeket lehet elérni. Például repcénél 30 növény/m2 helyett elegendő a 20 növény/m2 állománysűrűség. A sávok között a bolygatatlan mulcs védi az eróziótól a talajfelszínt, visszatartja a nedvességet, gátolja a gyomok fejlődését és segíti a talaj felmelegedését. A repce és a kalászosok esetében általában nincs is szükség a sávok közötti terület gyomirtására, mert a gyorsan fejlődő növények elnyomják a gyomokat.
A sávművelés előzőekben felsorolt egyértelmű előnyei mellett hátrányaként azt szokták hangsúlyozni, hogy az alkalmazása nagyobb műszaki felkészültséget (RTK/GPS), és nagyobb odafigyelést igényel, illetve magasabb agyagtartalmú talajokon a lazítás előnyei kevésbé érvényesülnek.
Hajdú József
