A hónapos retket rövid tenyészidejéből adódóan előnövényként hajtathatjuk. A magas energiaárak miatt érdemesebb a fűtetlen fólia alatti hajtatást választani. Mivel hidegtűrő növény, vetését már februárban megkezdhetjük fűtetlen létesítményekben is. Rövid tenyészideje ellenére akadnak növényvédelmi gondok.
Élettani betegségek
Gyakoriak, nem fertőzőek, de a termés piaci értékét rontják.
A retekgumó felrepedés a gumó alapi részén okoz mély berepedéseket, melyek felületén a szövet elparásodik. A betegség oka a nedvesség ingadozása a gumóvastagodás idején. Ezért fokozottan ügyelnünk kell arra, hogy a talajban elegendő, egyenletes nedvesség legyen. A gumóvastagodás kezdetétől növeljük a vízadagot. A fajták repedésre való hajlama eltérő, de ezt a fajtaleírások közlik.
A retekgumó pudvássága előidézője a talaj alacsony nedvességtartalma vagy kiszáradása, akárcsak rövid időre is.
Az ilyen gumók kézzel megnyomva rugalmasak, kettévágva belső szöveteik lazák, üregesek, száraz állományúak, étkezésre alkalmatlanná, élvezhetetlenné válnak. A betegségek elsősorban a hónapo sretken fordul elő, de jelentkezhet a nyári és téli fajtákon is. Megelőzhetjük az egyenletes vízellátás biztosításával. A fajták pudvásodásra való hajlamát szintén közlik a fajtaleírások.
A retek korai felmagzása esetén a növény magszárat fejleszt, gumója apró marad, elfásodik. Kiváltó oka ugyanaz, mint a pudvásságé, így megelőzése is azonos.Mindhárom élettani betegség piaci értékesítésre alkalmatlanná teszi a hónapos retket.
Vírusos betegség
A retekmozaikkal fertőzött növények levelei világoszöld színűek lesznek, majd rajtuk sötétzöld foltok figyelhetők meg. A betegségfertőzési forrásai a keresztesvirágú gyomnövények, fő terjesztői a keresztesvirágúak földibolhái.
Ezért ne tűrjük meg a gyomnövényeket sem a termesztő berendezésben, sem a környékén. Ha megjelennek a földibolhák, védekezzünk ellenük.
Gombás betegségek
A retekperonoszpóra kórokozója nemcsak a leveleket, de a gumót is károsítja.A szik- és lomblevél színén sárgászöld foltok, a fonákán fehér penészgyep (sporangiumtartó gyep) látható. A gumón, leggyakrabban a felső harmadán apró, elmosódott szélű, sötétszürke foltok figyelhetők meg, melyek később a gumó nagy részére kiterjednek. Felületükön szintén fehér sporangiumtartó gyep képződik. A gumó belsejében nagy kiterjedésű, szürkésbarna elszíneződés található.
A kórokozó a növénymaradványokon telel, ahonnan a sziklevelekre, majd a lomblevelekre kerül, s onnan az öntözővízzel lemosódik a gumókra. Szaporítóképleteik a vízcseppben csíratömlőt fejlesztenek és a levélalap-maradványokon vagy az ép bőrszöveten keresztül a növénybe jutnak.
A védekezést már szikleveles korban kezdjük meg és a lomblevelek megjelenésétől — az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartásával – 7 naponként ismételjük meg.
Az albugós betegség is megjelenhet esetenként. A leveleken kezdetben sárgászöld foltok láthatók, melyeken később elszórtan vagy körökbe rendeződve, 1-2 mm átmérőjű fehér telepek (sporangiumtelepek) fejlődnek ki. A levélfoltok végül elszáradnak. Fertőzési források a növénymaradványok és a keresztesvirágú gyomnövények. A kórokozószámára kedvező a 10-15 °C léghőmérséklet és a levél hosszan tartó nedvessége.
A kémiai védelmet az első lomblevelek megjelenésekor kezdjük meg, majd a lombfejlődés és a gumóképződés időszakában ismételjük meg. A peronoszpóra elleni gombaölő szerek ellene is védelmet nyújtanak.
Kártevő rovarok
A rövid tenyészidőből adódóan kevés kártevő állattal kell számolnunk, de azok kártétele igen súlyos.
A kártevők közül a gyökérlégy a legjelentősebb. Ellene a korai hideghajtatás során feltétlenül szükséges védekezni. Ha ezt elmulasztjuk, 80-100%-os fertőzés is bekövetkezhet, különösen hagyományos hajtatókörzetekben.
A fajnak 2-3 nemzedéke fejlődik évente.A talajban telel, báb alakban. Az első nemzedék imágóinak rajzása, a hőmérséklettől függően, korán tavasszal, már március elején megindulhat. Tojásaikat a tápnövény közelében a talaj repedéseibe vagy a növények tövéhez,a talajszemcsékre rakják. A lárvák, szintén a hőmérséklettől függően, 2-14 nap alatt kelnek ki. Behatolnak a gumóba, ahol növekedésükkel arányosan, egyre szélesebb járatot készítenek.
A fertőzött retek gusztustalan, étkezésre alkalmatlan. A lárvák (nyűvek) csontszínűek, kifejlődve akár a 8-10 mm-t is elérik.20-30 nap alatt teljesen kifejlődnek és elhagyva a károsítás helyét, a talajba vonulnak bábozódni.
A káposztalegyek a gyökérlégyhez hasonló kártételt okoznak. Ahol lehetséges,tartsuk be a helyes növényi sorrendet (vetésforgó). A tojások lerakásának megakadályozása céljából, s a 6-8 mm nagyságú,szürkésbarna színű legyek rajzásakor permetezzünk rövid hatástartalmú, kontakt rovarölő szerrel. Az elhúzódó rajzás miatt a kezelést meg kell ismételni. A lárvák ellen talajfertőtlenítő granulátumot vagy inszekticides beöntözést alkalmazhatunk.
A keresztesvirágúak földibolhái (közönséges földibolha, feketelábú földibolha, fekete-, nagy-, közép- és kis káposztabolha) változatos színűek: fekete, kék, fémeszöld vagy sárgán csíkozottak. Egynemzedékű fajok. A bogarak telelnek a növénymaradványok között. Kora tavasszal, 7-8 °C léghőmérsékletnél már megjelennek és betelepednek a hajtatóházakba.
A fiatal növények szik- és lomblevelein apró, kerek lyukakat rágnak. A sebek miatta növények párologtatása megnő. Az elvesztett vizet a növény a hideg talajból nem tudja pótolni, így fejlődésében visszamarad, esetleg el is pusztul. Az imágók tojásaikat a növény gyökérnyaki része vagy a talajrögök mellé helyezik.
A nagy káposztabolha fejlődése eltér a többiétől, mivel a levelekre rakja a tojásait,a kelő lárvák a levélbe hatolnak, ott aknákat készítenek és abban fejlődnek. Mindegyik faja a talajban bábozódik.
Az újabb imágók nyáron jönnek elő és károsítják a keresztesvirágú növényeket. A bogarak észlelésekor kezdjük meg a védekezést. Az elhúzódó rajzás miatt szükség lehet ismételt kezelésre is.
