A korallvirág ápolása

A korallvirág (Kalanchoë blossfeldiana) a Crassulaceae család tagja. Nemzetségébe sok más faj is tartozik, amelyek Afrika és Ázsia száraz szavannáin élnek, ahol a napi átlagos hőingás akár 35 oC is lehet. A Kalanchoë nemzetség néhány kapaszkodó termetű képviselője Brazília és Délkelet-Ázsia esőerdeiben is előfordul. A Kalanchoë blossfeldiana faj, ami a ma ismert kultúrváltozatok szülője, 1927-ben került Madagaszkárról Párizsba. Egy évvel később egy Robert Blossfeld nevű kereskedő szorgalmazására kezdték el termeszteni, mint szobanövényt. 1932 körül már kereskedett is vele az illető, aki végül névadója is lett a fajnak. A nemzetség neve a kínai „Kalan Chau” szó latin átirata, ami egy Kínában honos faj ottani köznapi neve.
Eleinte német illetve svájci kertészetek termesztették, majd átkerült az Egyesült Államokba is. Az igaz áttörés akkor következett be, amikor a 80-as években holland és dán kertészek, nemesítők „kezébe került”, akik a korábbi laza, széteső alkatú növényből a ma ismert tömött felépítésű, kemény, fénylő levelű, bőven virágzó, élénk virágszínű fajtákat megalkották. A hullámos vagy tompán fogazott szélű, húsos levelek fölé emelkedő virágernyők fő színei a sárga, a piros, a narancssárga, a rózsaszín, a lila és a fehér. A hagyományos termetű, 20-50 cm magas változatok mellett megjelentek a minik (10-15 cm) is. A tömeges termelés hatására a növény egy idő után meglehetősen kommerszé vált. 2002-ben azonban a Fides North Amerika nemesítő világvállalat nemesítője egy svéd kertészetben felfedezett, furcsa kinézetű, kidobásra szánt véletlen mutánsból kiindulva Hollandiában megalkotta a tömvetelt virágú Calandiva® fajtasort. A Calandiva®-k virágában a szokásos négy szirom helyett 32 van. A sorozat első, lila virágú fajtája a Leonardo nevet kapta. Ezt követték a színész és énekes „dívákról” elnevezett további színek, összesen 11 árnyalat, köztük a kétszínű (rózsaszín és fehér) Middler.
A korallvirág, beleértbe az új fajtákat is könnyen tartható növény. Napfényes helyen mutat a legszebben, 16-27 oC körüli hőmérséklet a kedvező számára. Nyáron ne rakjuk a tűző napra, mert levelei megperzselődnek. Vaskos szövetei vízraktározásra alakultak ki, ezért nem szabad túlöntözni a növényt; heti egyszeri öntözéssel, 2-3 heti tápoldatozással nyáron is beéri. Télen elegendő kéthetente öntözni. Fűtött lakásban is tartósan virágzik, jól bírja a száraz levegőt, nem kell – sőt kifejezetten káros – a lombját párásítani. Télen ügyeljünk arra, hogy 10 oC-nál melegebb helyiségben tartsuk, mert hidegben, huzatban ledobja a leveleit.