A gyümölcsfajok közül a dió jó szállíthatósága és tárolhatósága miatt olyan előnynyel rendelkezik, ami tovább növeli a termesztési kedvet és a kereskedelemben betöltött kedvező helyzetét: megfelelő körülmények között tárolva hosszan megőrzi a minőségét, beltartalmi értékeit.
A termesztés sajátosságainak köszönhetően megjelenhetnek hazánkban különböző országok nemesítőmű helyéből származó, kiváló diófajták. Ezért tartottuk fontosnak összehasonlítani a hozzánk közel fekvő, hasonlóan kedvező adottságú országból származó diófajták áruértékét a magyar fajtákéval.
Az áruérték megállapításához szükséges mérhető tulajdonságokat (mint a termésméret, bélarány, a héj, illetve a dióbél színe) a Budapesti Corvinus Egyetem Gyümölcstermő Növények Tanszékének analitikai laboratóriumában, a szubjektív tulajdonságokat (mint a termésfelület, a héj és a bél színe, az íz) érzékszervi bírálattal és kóstolással mértük föl. Kísérletünkben 5 magyar és 5 bolgár fajtát vizsgáltunk. Mind a magyar, mind a bolgár fajták között szerepelt egy-egy általános, régóta termesztett fajta az újabb nemesítésűek mellett. A magyar fajták között a Milotai 10mint fő árufajta, valamint újabb államilag elismert fajták; a Bonifác, a Milotai intenzív, a Milotai kései és egy genotípus, a BD 6 szerepeltek. A bolgár minták közül klasszikus fajtának a Sheinovo és az Izvor 10 nevezhető, ezeken kívül az újabb nemesítőmunka eredményeként született Dryanovski, Petrushtinski és Silistrenski fajtákat vontuk kísérletünkbe.
A termésátmérőt tekintve kijelenthető, hogy valamennyi fajta elérte a 32 milliméteres átmérőt, ami az első osztályú méretkategória alsó határa a szárított héjas dió esetében.
A termésméret mellett fontos mutatószám a magbél aránya. E téren eltérő eredményt kaptunk a bolgár és a magyar mintáknál. A magyar fajták mind elérték az 50 százalékos arányt, míg a bolgár fajták közül egyedüliként a Petrushtinski fajta érte el azt, a többinél az érték 40 és 50 százalék között alakult.
A magyar fajták közül egyedül a BD 6 genotípusra jellemző a megnyúlt termésalak, a többi gömbölyded termést hoz. A bolgár minták termésalakja igen változatosnak mondható a megnyúlttól a hosszúkás és kissé csúcsosodótól egészen a gömbölydedig. A fogyasztók a hagyományos gömbölyded és finoman barázdált magyar fajtákat kedvezőbb méretűnek találták, mint a mélyebben barázdált bolgár mintákat. Ezt alátámasztja az érzékszervi bírálat összesített eredménye is, ahol az első négy legmagasabb pontszámmal értékelt fajta sorrendje a következő volt: BD 6, Milotai 10, Milotai intenzív és Milotai kései.
A terméshéj színe mind a műszeres vizsgálat, mind a bírálók véleménye alapján a hazai fajták tetszetősségét mutatta. A bolgár diók mindegyike sötét, szürkés héjszínű, amit a bírálók kevéssé értékeltek. A színbeli eltérés elsődleges oka a különböző áruvákészítés. A bolgár fajtákat ugyanis természetes úton, hosszabb ideg, napon szárították, így alakult ki ez a kedvezőtlen szín, míg a magyar fajták termésmintáit gondos, gyors gépi szárítással készítettük elő, megőrizve a természetes világos terméshéj- és bélszínüket.
A sima, finoman barázdált héjfelületű fajtákat tetszetősebbnek, piacosabbnak tartják a fogyasztók. Ezt igazolja az összesített érzékszervi bírálat eredménye is, ahol az első négy legjobbra értékelt fajta sorrendje a következő volt: Milotai 10, BD 6, Milotai intenzív és Milotai kései.
A szakirodalom szerinti kiváló héjasdió-áruértéknek megfelelnek a magyar fajták. A bírálók az első és második helyre majdnem minden esetben a Milotai 10 és a BD 6 fajtákat sorolták. A bolgár minták számos esetben nem érték el ezt a kiváló áruértéket.
Kísérletünk a dió másik értékesítési formájára, a béldióra is kiterjedt. Ebben az esetben szintén fontos a bélszín, az egyöntetűség és az íz. A világos színű dió számít piacosabbnak, amit az érzékszervi bírálat eredménye alátámasztott, ugyanis a világos bélszínű fajták kapták a magasabb pontszámot. Nagy meglepetésre nem a magyar etalon Milotai 10 fajtát értékelték a legjobbnak a bírálók, hanem a bolgár Silistrenski fajtát, amit szorosan követtek a magyar fajták (Milotai 10, Milotai intenzív, Milotai kései, Bonifác és a BD 6). A többi négy bolgár minta bélszíne sötétebb volt, ez nem tetszett a bírálóknak. Visszautalva az áruvá készítésben megfigyelt különbségekre, megjegyezzük, hogy a kialakuló kedvezőtlen szín nemcsak a héjon, hanem a béldión is létrejön.
A legnehezebben értékelhető szempont az íz volt. Ez a tulajdonság igen szubjektív, értékelése nemenként, egyénenként különösen eltérő lehet. Egy dolgot azonban kiemelhetünk: jóízű dióhoz nem társulhat kellemetlen, kesernyés utóíz. A jóízű dió mindenkinek mást jelent. A jó íznek nem feltétele a kívánatos, tetszetős héjszín, megjelenés és a világos bélszín sem. Azok mind csak vizuálisan hatnak a fogyasztóra. Az ízbírálat eredménye nemenként teljesen eltérő értéket mutatott: a nők ízlésének leginkább a magyar minták feleltek meg (Bonifác és Milotai kései), míg a férfiaknak a bolgár (Silistrenski, Petrushtinski, Sheinovo) fajták.
A további vizsgálatok alkalmával tisztábban fogjuk látni, hogy a bolgár és magyar árufajták mennyire versenytársai egymásnak a piacon. Az biztosan kijelenthető, hogy a bolgár diófajták szárított héjas formában nem képesek fölvenni a versenyt a hazai fajtákkal, különösen, ha korszerűtlen technológiával végzik az áruvá készítést. A szürkés, sötét héj- és bélszínt a magyar fogyasztók bizalmatlanul fogadják. Kísérletünk alátámasztotta, hogy a magyar diófajták valóban kiváló áruértékűek, az érzékszervi vizsgálatok összesített eredményei is ezt igazolják.
Adatvédelmi áttekintés
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.


