A GPS-nél is pontosabban
Az erős, 1,5-2 kg tömegű méhcsaládok középső lépjeiben – kis területen ugyan, de – minden korosztályú fiasítást megtalálunk. A szépen duzzadó potrohú, jól táplált anya is itt van. Szép udvara van, a legegészségesebb, kövér testű dolgozók etetik, gondozzák. A többi dolgozó dajkál, fűt, takarít, ami éppen szükséges. A fiasítás kiterjedése függ a méhcsalád létszámától és tápanyagellátottságától. Az egykilós, vagy kisebb tömegű méhcsaládok örülnek az életnek, de nem gondolnak még fiasításra.
Az egészséges méh saját testsúlyával megegyező mennyiségű salakot tárolhat végbelében. A fiasításmentes időszakban csak energia, méz kell, amiből alig képződik salakanyag, de január végén már virágpor is szükséges, ezért a kaptárok előtt a februári olvadó hó teteje sárgállik, pöttyökkel terített egy-egy napsütéses nap végére. A méhcsalád létszáma minden tisztulási napon csökken, mert a legyengült méhek kirepülnek meghalni.
Ha a déli napsütésben kiszáll a kaptárból a méh, beállítja a GPS-ét is, méhész szakszóval, tájol. Kirepül, szembe fordul a kaptár ki-járójával, szeme elől a kijárót soha el nem tévesztve, nagyon jellegzetes, előbb kisebb közeli, majd egyre nagyobb, maximum másfél méter átmérőjű távoli, nyolcas formájú hullámokat leíró táncot lejt a levegőben. A tájolás tizenöt-húsz percig tart. A méhek GPS-e sokkal pontosabb, mint az ember gyártotta, pedig az nem 6-8 műholdat, hanem csak három pontot vesz figyelembe: a mágneses északot és délt, valamint a nap helyét. Amíg a nap le nem nyugszik, addig a méhek centiméteres pontossággal tájékozódnak a méhlakás 5 km sugarú körében. Napnyugta után az ember alkotta GPS továbbra is működik, hiszen műholdakhoz igazodik, de a méheké napkeltéig felmondja a szolgálatot.
Mire jó a vitellogenin?
A vitellogenint nem sok méhész ismeri, a kifejezésnek nincs magyar megfelelője. A glüko-lipo-protein olyan fehérje, amiben hét százalék zsírszerű és két százalék cukorszerű anyag is van. Éppen olyan fontos, mint a pollen, a mézelő méhnek szűkös időkben az élet forrása. Ha ennek nem lenne helye a méh fejében és potrohában levő raktározó szervecskékben, „zsírtestekben”, akkor a mézelő méh nem élne a négy évszakos területeken. A trópusi méhfajták testében nagyon kevés vitellogenint tartalmazó zsírtest van, ezért ha éhezik a család, akkor otthagyja a fészket és új hazát keres. A mérsékelt égövi méhfajták – hazánkban a krajnai – élelemhiány esetén bármely évszakban az utódgondozást abbahagyja, a lárvák testnedvét kiszívja, de nem hagyja el a fészket. Lelassítja életműködését, a testében raktározott vitellogenin nevű tápanyagot használja, illetve a lépekbe raktározott virágporból, mézből pótolja azt. A jól telelő krajnai méh teste a sok elraktározott vitellogenintől is nagyobb és kövérebb, mint trópusi testvéréé. November elejétől, közepétől január 20-ig fiasítás nem szokott lenni, ezért kevés vitellogenin kell a 14-25 C-fokos fürthőmérséklet fenntartásához. Január végétől melegszik a fészek közepe, indul a petézés, amihez sok energia és fehérje kell. Egyre több dajkaméh garatmirigyében készül vitellogenin-ből méhpempő. A dajkák pollenből pótolják a testükből elfogyó vitellogenint, etetik a fiast és társaikat is. Ha nincs virágpor, akkor a belső készletek fogytával az utódnevelés leáll, sőt a fehérjehiány miatt a méhcsalád az enyhülő időjárás ellenére elpusztulhat.
A februári méhfürt kicsit lazább, mint a januári, kérgének hőmérséklete 14 C-fok, vagy melegebb. Ha ez alá hűl, akkor a fürt belsejében lévő méhek a tor izomzatának mozgatásával fűtenek és a kéreg ledermedt (12 C-fokra lehűlt) méheit is lecserélik. A fürt mag’a öklömnyi vagy nagyobb területen 30 C-fok fölé melegszik. A 32 C-foknál melegebb lépfelületeket a méhek takarítják, garatmirigyük aktiválódik és méhpempőt termel. A fürt többi részén egyelőre csak fűtés van, a kéregben aktív hőszigetelő réteget alkotnak a szorosan egymáshoz simuló méhek. Az anya középen petézik. Amint megjelenik a savós fias, a fiasítás folyamatossá válik, amíg van víz és táplálék. A fiasítás tápláléka méhpempő, méhkenyér és méz. A méz víztartalma 20, a méhkenyéré alig pár százalék, viszont a méhpempőben 70 százalék víz van. A fiasítás etetéséhez tehát sok-sok víz kell, de honnan, hiszen februárban alig van olyan nap, amikor a méhek kimehetnek a kaptárból vízért? A kaptár belsejében a fürt felületén a hőmérséklet-különbség miatt folyamatos a páralecsapódás, a méhek ezzel a vízzel gazdálkodnak egészen a méhlegelő megnyílásáig.
A kaptár hőgazdálkodása
Soha nincs akkora jelentősége a kaptár jó hőgazdálkodásának, mint februárban. A természetes odúban vadon élő mézelő méh számára a február nem hoz nagy változást a januárhoz képest, mert az odú fala vastag, sőt a fészek alatt nagy térfogatú szabad légtér van, aminek hőmérséklete alig melegebb, mint kint. Ha a fészek alatti levegő hőmérséklete 14 C-fok fölé emelkedik, akkor repülnek ki a méhek a szabadba. A természetes odúban a vastag fal és nyitott alsó légtér miatt a fészek körül a léghőmérséklet ingadozása kicsi. Ezzel szemben a februári napsütésben a 20 mm falvastagságú, kis légterű zárt fenekű deszkakaptár belül képes 35-45 C-fokra felmelegedni. Naplemente után pedig akár 2030 C-fokkal is eshet a kaptár falának hőmérséklete. A lépek között a méhek szabályozzák a hőmérsékletet, de ehhez sok méz kell. A meleg kaptárfal és a belső légtér nappali felmelegedése becsapja a méheket és a gazdaságosnál jóval nagyobb területen felfűtik a fészket 32-35 C-fokra, amit az anya automatikusan bepetéz. (Ezt éltük át januárban, az enyhe tél miatt.) Hideg, borult idő esetén, a nagy felületen dajkáló méhfürt elszakadhat a táplálékkaréjtól és a család éhen is halhat. Ezt a kellemetlen következményt küszöböli ki a pincében teleltetés, a zárt fenékdeszka elhagyása, tehát a rácsos, vagyis nyitott fenék alkalmazása, valamint a kiváló hőszigetelő, lassan átmelegedő köpenyes (több rétegű fa) kaptár, több rétegű fallal készült konténeres méhesház, vagy a rohamosan terjedő műanyag habkaptár.
-Sőtér-
