0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. november 4.

Termő köszméte metszése

A háromévesnél idősebb, termőkorban lévő köszmétefácskák metszése, ritkítása azért különleges, mert ezzel megkönnyítjük a termés tüskézettség nehezítette szüretét. A nem metszett korona elsűrűsödik, nehezebbé válik a szedés és kisebbek lesznek a bogyók, ezért minden évben szükséges mérsékelt metszést végezni.

Az aranyribiszkére oltott köszméte Debrecenhez kötődik: Ökrös Imre professzor és Dobos Lajos kertészmérnök dolgozta ki az oltás pontos módszerét. Debrecen homoktalajú kertjeiben nem lehetett bokoralakban termeszteni a köszmétét, mert az erősen fölmelegedő homok szinte kiégette a növényeket és a megkötött bogyók is aprók maradtak. Ennek elkerülésére az aranyribiszke hajtásaiba 80-110 centiméter magasan oltották a nemes hajtásokat, így a homok perzselő hatása már nem érvényesülhetett. Ezzel új kultúrát honosítottak meg a gyenge minőségű homoktalajokon.

A szüretet könnyíti

A termő köszméte metszése most időszerű, ehhez adunk tanácsokat. A frissen ültetett oltványok metszéséről a „Köszméte, a ribiszke és a josta termesztése” című könyvben (Géczi László, 2000) olvashatnak.
Általában elég mérsékelten metszeni a köszmétét, ami főleg a gallyak, elöregedett ágak ritkításából áll. Amennyiben szükséges, az éves képleteket, vesszőket egyharmadával vágjuk vissza. Természetesen el kell távolítani a beteg, letört ágakat, gallyakat, vesszőket is.
A metszés kezdete előtt figyelmünket irányítsuk a koronaközépre: ha túl zsúfolt, távolítsunk el 1-2 koronaágat. Arra törekedjünk, hogy szedéskor a külső rész felől haladva kézzel akadálytalanul be tudjunk majd nyúlni a koronába és le tudjuk szedni a bogyókat a korona minden részéről. Az egymást keresztező, egymásra növő gallyak, vesszők egyikét távolítsuk el. Az előző évben elmetszett vessző körüli rügyekből 3-4 hajtás is keletkezik. Közülük csak egyet hagyjunk meg, ezzel fenntartva a korona belső részeinek egyenletes megvilágítottságát.
A csüngő koronájú fajtáknál a függőlegesen lefelé növő vesszőket távolítsuk el. A talaj felé ívelő külső vesszőket fölfelé álló rügyre, vagy másodrendű vesszőre metsszük vissza. A vesszők vége a talajtól 30-40 centiméter magasan legyen, hogy elkerüljük a lisztharmatfertőzést.
A gallyakon, ágakon lévő rövid vesszők ritkíthatók, teljes eltávolításuk azonban termésveszteséggel jár, mert a végükön rendszerint virágrügyek vannak. Kivétel a Roku­la fajta, amely igen sok rövid vesszőt képez. Ennél a fajtánál minden második vesszőt el kell távolítani, mert egyébként apró bogyót terem.

Mintha szálvessző lenne

Korábban szokás volt levágni a lisztharmatos vesszővégeket. Ma azt tartjuk, hogy csak azokat metsszük vissza, ahol a fertőzés következtében a teljes vesszővég elpusztult, a kevésbé fertőzött vesszők csúcsrügyeiből ugyanis hajtás lesz. Ha minden vesszővéget visszavágunk, akkor a korona elsöprűsödik, hiszen a vágásnál 4-5 rügy is kihajt és a hajtások lombozatukkal erősen árnyékolják a korona belső részeit.
Ha szakszerűen metszettünk, akkor az éves képletek általában 25-30 centiméter hosszúak lesznek. Ha az éves vesszők hossza 50-60 centiméter, akkor az előző évi metszés túlzott volt.
Amennyiben villás szedővel tervezzük a szüretet, akkor igyekezzünk „szálvesszősen” metszeni. Ez a spur jellegű fajtáknál, mint pl. Level­ler, Go-­Lirez egyszerűbb, mert a növekedési jellegükből adódóan a többéves képleteken sűrűn egymás mellett képződnek rajtuk a termőbogok és a dárdák, és általában csak a csúcsrügyből fejlődik hajtás. Más fajtáknál is képezhetünk hasonló képleteket igen mérsékelt csúcsmetszéssel és a vázágak közötti keresztező vesszők eltávolításával.
A köszméte ősszel és tavasszal egyaránt metszhető, kivétel a fagypont alatti hőmérséklet.

Több fajtából választhatunk

A köszméte korán, május végén szedhető és befőtt, dzsem, szörp stb. készítésére használható, biológiai érésben pedig friss fogyasztásra alkalmas, kitűnő gyümölcs.
Nemes fajtaként kezdetben a Szentendrei fehéret, majd a nagyobb bogyójú Zöld óriást termesztették. Később Harmat László Újfehértón nemesítette a Pallagi óriás, a Zöld győztes és a Piros ízletes fajtákat.
Ma már több külföldi és hazai nemesítésű, többségükben lisztharmat-ellenálló fajta áll a kertészkedők, termesztők rendelkezésére. A nemesítés célja jelenleg a lisztharmat-ellenálló képességű és a kevés tüskéjű, vagy tüskementes fajták megteremtése.
A megtermelt ipari felhasználású köszméte átvételi ára az utóbbi években megnőtt, ez lendületet ad az újabb telepítésekhez.

Forrás: