Felsőbb osztályba léptek

A Gabonatermesztők Országos Szövetsége tavalyi tevékenysége a jogszabályoknak és az alapszabályban megfogalmazottaknak egyaránt megfelelt. A GOSZ árbevétele 68 millió forintot tett ki, és 11,4 millió forint lett az adózás előtt eredménye. Az idei költségvetésüket az óvatosság elve alapján alakították ki: bevételeiket inkább alultervezték, kiadásaikat jobbára felültervezték – ám tagdíjat így sem kell emelniük ebben az évben. Döntöttek róla, hogy kihelyezett elnökségi ülést tartanak május végén a Pápai Agrárexpón, valamint szeptemberben a Bábolnai Gazdanapokon.

Vancsura József az elmúlt tíz év tevékenységéről szóban külön is megemlékezett, és egyúttal színvonalas kiállítású kiadvánnyal és dvd-kkel ajándékozták meg az ülés résztvevőit: a rohanó időben ezek egyaránt a visszatekintést szolgálják. Ezeket az anyagokat a GOSZ apparátusa állította össze, amely két főből áll, Petőházi Tamásból és Szép Eduárdból. A GOSZ szervezettségére jellemző, hogy 3000 taggal működik, ezáltal 1,5 millió hektár gabonatermő területet integrálva.

Vancsura József elnök kizárólag a szakmára, a gabonatermesztésre és az azt meghatározó feltételekre szokott koncentrálni megnyilatkozásaival, és ezúttal is így tett. Ám ebben a szakmaiságban az első helyet az az igény kapta, hogy időszerű lenne megszerkeszteni az egységes magyar agrárnyelvezetet. Ennek hiányában ugyanis könnyen előfordul, hogy nem egy nyelven beszélünk, az azonos kifejezések alatt nem ugyanazt érti a termelő, a kereskedő, a felvásárló, vagy éppen a politikus. A GOSZ abban más, mint elődszervezete, a Gabona Terméktanács, hogy minden termelő azonos rangú, ugyanolyan kedves benne.

A gabonatermesztők számára magától értetődő igény, hogy olyan szakmai szervezethez tartozzanak, amely a lehető legjobban képviseli az érdekeiket. A GOSZ elnöke példákat is sorolt arra, hogy a szervezet képes sikeresen lobbizni. Ilyen volt az intervenciós raktárhálózatunk, ami uniós szinten is versenyképessé vált. Ezáltal tudtunk 8 millió tonna gabonát tárolni, amivel végeredményben, az elszámoláskor mindenki, még az EU is jól járt. A gabonások növénytermesztők, de hirdetik: az ő szemükben az állattenyésztő a király, mert elsősorban az ő számukra állítanak elő takarmány- alapanyagot. A két nagy ágazat állásfoglalása az elmúlt évtizedben azonos tudott maradni. Példa erre, hogy a növénytermesztők a nekik adott támogatás egy részéről lemondtak annak érdekében, hogy az állattenyésztőknek is jusson valamilyen támogatási morzsa. Ám azt az elvet konzekvensen képviselik, hogy a gabonatermesztőnek mindig kell legyen annyi profitja, amennyiből meg tud élni és a fejlesztésekre is jut. Éppen ezért nem magát az elérhető eladási árat fetisizálják.

Mikor mondhatja el magáról a szervezet, hogy betölti hivatását? Vancsura József szerint akkor, ha a résztvevők büszkén felvállalják GOSZtagságukat. Az elmúlt évtizedben ennek érdekében mindig konszenzussal, szakszerű előkészítés alapján születhettek meg a döntések. A 3 ezres jelenlegi tagság és a 1,5 millió hektár – annak idején 700 ezer hektár képviseletével indultak – önmagában is tiszteletet parancsoló, de csak akkor lesznek elégedettek, ha a szervezettségük meghaladja a 60 százalékot.

Vancsura József fontosnak tartotta elemezni a sajtóval szemben kialakított magatartását. Tudja, hogy ki a szakmai érdeklődő és ki képviseli a bulvárt, de azt vallja, hogy mindkét féle megkeresés esetében kötelessége a hiteles tájékoztatás. Ilyenkor nemcsak a termelőkhöz igyekszik szólni, hanem a fogyasztók sokkal nagyobb csoportjának is érthető magyarázattal próbál megfelelni. Talán ennek az attitűdnek is betudható, hogy gabonaügyben az esetek 80 százalékában a GOSZ közöl elfogadható véleményt.

A GOSZ-nak közvetlen, nem pedig áttételes a kapcsolata a termelőivel, így a véleményüket sohasem szűrőkön keresztül alakítják ki. Ehhez viszont az szükséges, hogy jól működő kapcsolat legyen a gazdálkodók és a szervezet között. Vancsura József felhívta a figyelmet arra a jelenségre, hogy egyre csökken a regisztrált mezőgazdasági termelők száma, így egyre kevesebben vannak a gabonatermelők is. Eközben a feladat nem lett kevesebb, mert körülbelül 20 millió embernek tudunk élelmiszert előállítani, amit úgy kell megtennünk, hogy az ágazaton kívüliek, a fogyasztók is megértsék az ezzel járó összefüggéseket. Komor a kép a tekintetben, hogy a jelenlegi gazdák gyermekei és unokái nagyrészt már az állatokat sem ismerik fel. Program kell, olyan, amire költünk is, hogy a fiatalok is valós képet, valós információkat kapjanak a mezőgazdaságról. A versenyképesség lehet az egyedüli mottónk, pedig a piacok elérésének a feltételeivel rosszabbul állunk, mint a nyugat- európai termelők.

A versenyképességünk másik meghatározó forrása az öntözővíz, az öntözhetőség rendbetétele lenne. Számolni kell továbbá szomszédaink gabonatermesztési lehetőségeivel, az általuk a piacainkra gyakorolt hatásokkal. Azonnal tudnunk kell minden náluk történő dologról, és az így tudomásunkra jutó információkat érvényesítenünk is kell versenyképességünk feltételeinek javításában. A fordított áfa bevezetése kitisztította a hazai helyzetet, de még ma is akadnak olyan dolgok a magyar agrárpolitikában, amelyek fájnak a hazai gabonatermesztőknek, mert az érdekeik ellenére történnek. Ezek mögött nem féltetlenül szándékosságot sejt Vancsura József, de – mint mondta – ha szólnak miattuk, ők ezzel javítani szeretnének. A hiányosságokat a szakmának kell feltárnia, és nyilvánosságra is kell hoznia. Elsődleges elvárás, hogy a mezőgazdasági gazdálkodókkal semmi se történhessen az ellenükre!

Győrffy Balázs a felvetett kérdések közül többre is érdemben válaszolt. Az öntözés kapcsán kijelentette, hogy a témával komolyan elkezdett foglalkozni a kormány, és ebbe a munkába a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara bekapcsolódott, rendelkezésre bocsátva saját infrastruktúráját, és el is végezte a vízigény felmérését. Ebben a falugazdászok és a referensek vettek részt. Felmérésük alapján az öntözési engedélyek túl sok adminisztratív és anyagi teherrel járnak. Mint fogalmazott: „Ez döbbenetes, ez ellen a kamara tenni fog”.

Megemlítette az öntözési szakképzés újjáélesztését, az e téren tett eddigi lépéseket is. A fordított áfa ügyében többször megkeresték a NAV-ot, amely mindannyiszor elutasította felvetésüket. Az elutasítás lényege minden esetben az volt, hogy ilyen értelemben nem lehetséges az ágazatok megkülönböztetése. A piaci tisztulás bőven kompenzálja azokat a nehézségeket, amelyek a fordított áfánál még megmaradtak. A sertéspiacon a sok szabálytalanság megelőzésére monitoringozásba fogtak. Jellemzésül egy példa: az áfacsalók napi kártétele eléri az 1 milliárd forintot, miközben a legutóbbi pedagógus-béremelés 20 milliárd forintba került. A jogszabályalkotásban, az üzemszabályozási kérdésekben is akadnak hiányosságok, amelyek megszüntetését hamarosan sarkalatos törvényekkel oldják meg. A különböző méretű gazdaságok mindegyikének megvan a maga helye és szerepe a hazai mezőgazdaságban. Lehetőleg semleges struktúrát kell kialakítani, ugyanakkor azt látni is hasznos, hogy például az állattenyésztésben koncentrálódik, ezért a támogatások nagy részét ezzel foglalkozó gazdaságok hívták le. Végezetül Győrffy Balázs kiemelte, hogy mezőgazdaságunk jövőjét a versenyképessége határozza meg. Az atomizált termelés nálunk sem megoldás, szükség van az összefogásra, az integrációra. A területalapú támogatás nem fog csökkeni, mert a II. pillér 15 százalékát átcsoportosítják az I. pillérbe. Közös reményünk, hogy az EU vezetése a WTO-tárgyalásokon nem fogja feláldozni az Európai Unió mezőgazdaságát.

Avar László