Bár Miroslav Baniari neve még nem szerepel az amerikai NRHA szervezet úgynevezett „milliódolláros lovasok” listáján, de – amint azt mondani szokták – ami késik, nem múlik. Európában már most is ismert és eredményes lovasként tartják számon, a trófeák a polcain sorakoznak, és bár még alig 26 éves, de már csak a legfelsőbb kategóriákban állhat rajthoz, hiszen eddigi nyereményei kizárják a kezdő és középkezdő open osztályokból.
Mirko – ahogy legtöbben ismerik – Szlovákiában született, olyan környezetben, ahol természetes volt a lovakkal élés. Hétévesen kezdett el lovagolni, amikor édesapja épp visszavásárolta előzőleg eladott öt lovát. Amint mondogatni szokta, onnantól kezdve még iskolába is lovon járt, és nem volt számára kérdés, hogy egész életében lovakkal szeretne foglalkozni. Gyerekként a versenyek világába is bekerült, szinte nem volt olyan western versenyszám, amelyben ne próbálta volna ki magát: a hordókerüléstől a reiningen keresztül a marhás számokig.
Tizenhét évesen Magyarországra jött barátjához, Martin Barancokhoz, aki akkor a Zsámbék közelében lévő El Dorado Ranchen dolgozott. Már három hónapja Martin mellett foglalkozott a lovakkal, amikor egy kaposvári versenyen a neves kanadai tréner, Vern Sapergia felfigyelt rá. Vern meglátta benne a tehetséget, és felajánlotta neki a lehetőséget, hogy dolgozzon nála Ausztriában. Mirko pedig élt ezzel, és azóta is Ausztria az otthona.
Ausztriában az egyik lehető legjobb „iskolába” került, Vern Sapergia és Sylvia Rzepka mellett tanulhatott. Mellettük közel nyolc év alatt felbecsülhetetlen ismereteket szerezhetett meg a lovakkal, a reininglovaglással kapcsolatosan. Az évek alatt kisegítőből segédtréner, majd önálló tréner válhatott Mirkóból, és kezdett ismertté válni a versenyeken is.
Nyolc év után tavaly úgy döntött, saját lábára áll. Végül Wiener Neustadtban, a magyar lovasok által is jól ismert Western Star Ranchen kezdett el dolgozni. Hálás mindazoknak a lovasoknak, akik már önálló munkája elején bíztak benne annyira, hogy hozzá vitték lovaikat és őt választották trénerükké. Az elmúlt egy évben pedig ezeknek az embereknek a száma csak nőtt, mind többen fordulnak hozzá segítségért. A különböző NRHA versenyeken, futurityken és Derbyken elért eredményei szintén igazolják felkészültségét.
Az a kitartás, alázat és elkötelezettség, ami a nyolc év alatt hajtotta előre a tanulás során, visszatükröződik Mirko tréneri munkájában is. Lovakkal való munkája során lépésről lépésre halad előre. Nagy gondot fordít az alapozásra, és addig nem lép tovább egy lóval sem, amíg nem biztos benne, hogy az adott feladatot a ló megértette, elfogadta és maximálisan végre tudja hajtani. Az alapfeladatok azok, amelyekhez a későbbiek során bármikor vissza tud térni; amikor a manőverek gyakorlásakor a ló elbizonytalanodva stresszhelyzetbe kerül, könnyen feloldható a feszültség visszatérve az alapokhoz. Ehhez szükséges az, hogy ezekben az alapmunkákban a ló komfortosan érezze magát, biztos legyen abban, hogy könnyedén végrehajtja.
Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Minden ló az ismétléseken keresztül tanul. Bármilyen problémát tapasztal a lovaglás során Mirko (nemcsak lovaglás közben, hanem a lovasok tanítása közben is), nem engedi addig tovább, amíg a probléma gyökerét meg nem találta, és ki nem javította. Ugyanis az ismétlésen keresztüli tanulás a hibás végrehajtásra is vonatkozik, így ezt még azelőtt ki kell küszöbölni, hogy rögzülne.
Mind a lovak, mind a hozzá tanulni járó lovasok számára pontos célokat határoz meg, igazodva az adott ló, avagy lovas aktuális tudásához, képességeihez. Kezdő lovastól nem várja el a manőverek pontos és precíz végrehajtását, viszont már a kezdetektől kijavítja az esetleges ülés- és kéztartási hibákat, amelyek később akadályozhatják a lovast a manőverekben. Pontosan azokat javítja ki, amelyekkel a lovas inkább hátráltatná lovát a feladatok jó kivitelezésében.
A lovak esetében pedig kitapasztalja az erősségeket és az esetleges gyengeségeket. Ezt követően a napi munka során arra törekszik, hogy a ló hiányosságait kompenzálandó az erősségekre helyezze a hangsúlyt. Ezzel egyrészt megerősíti a ló „önbizalmát”, amely aztán pozitívan visszahathat a nehezebben végrehajtható feladatok során, másrészt az erősségek kiemelése és továbbfejlesztése sokkal jobb összteljesítményhez vezet majd.
Nemcsak a lovak fontosak számára, hanem a csapatához tartozó lovasok is. Nem arra épít, hogy egyszerűen minél több lovat vigyenek hozzá belovaglásra és versenyeztetésre, hanem kiemelten foglalkozik azokkal, akik saját maguk számára szeretnének magasabb tudású lovat, és maguk is szeretnék a lehető legjobb teljesítményt kihozni lovukból. Versenyek során szinte ugyanannyi időt tölt el a felkészüléssel, mint amennyit az úgynevezett non-pro lovasainak felkészítésével. Amikor lovasai készülődnek, Mirko mindig megtalálható a bemelegítőpálya mellett, és amikor be kell menni a versenypályára, a fiatal tréner a pálya széléről segíti őket. Így a hozzá járó kezdő lovasok nem érzik magukat egyedül, elveszve, elég a versenyre koncentrálniuk. A körülötte lévő versenyzőkből olyan csapatot sikerült formálnia, amely valóban csapatként funkcionál: egymást segítik, egymást erősítik. A verseny végén pedig Mirko nemcsak pozitív visszajelzéseket ad, hanem javító szándékkal az esetleges hiányosságokra is egyből rámutat.
Számomra nagyon megmaradt egyik mondata, amelyet a pályára bemenet nem egyszer hallottam: „don’t try, just do it” (ne próbáld, hanem egyszerűen csak tedd meg). Mirkónak sikerül elérnie, hogy a lovasban ne maradjanak kétségek a saját, illetve lova képességeit illetően, és önbizalommal, de ne elbizakodottan lépjen az arénába. Ez pedig a siker egyik kulcsa. Ez a hozzáállás, és a felkészülés alatt nyújtott tudása őt magát és lovasait is predesztinálja az eredményekre. Idén is újabb magyar lovassal gazdagodott a team: Stemmer József saját bevallása szerint azóta sem bánta meg döntését. Január óta lova és ő is rengeteget fejlődött a tréner munkája következtében.
Csölle Ágnes
