Back to top

Útjára indult a Generosa

Tíz éve (2004-ben) nyert állami minősítést a Generosa fehérbort adó szőlőfajta. A fajtával kapcsolatos több évtizedes kutatási munka gyümölcse beérett, nemesítéséről, termesztési és borászati értékeiről, szaporításáról a NAIK Szőlészeti Borászati Kutatóintézet Kecskeméti Kutatóállomásán tartottak tanácskozást. Úgy tűnik, hogy ez a fajta kincs a szőlőtermesztőknek és borászoknak, felszaporítása ütemesen halad és mind többen telepítik.

A rendezvényt, amelynek házigazdája Szabó Attila megbízott igazgató volt, Májer János, a NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének igazgatója nyitotta meg.
A Generosa borszőlőfajtát a Szőlészeti és Borászati Kuta­tóintézet Kecskeméti Kutató Állomásán nemesítették, azon­ban Csókakőn (Móri borvidék) született a Bíró Géza tervezte kombinációból. Csó­kakő az Országos Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet ál­lomásaként működött vi­szonylag rövid ideig, és hama­rosan megszüntették. Innen 1951­ben kerültek az Ezerjó és a Piros traminikeresztezé­séből származott hibridma­gok Kecskemétre (Miklós te­lepre), ahol Kurucz András, 1976 óta pedig Hajdu Edit vezetésével folytak a kiértéke­lések. A hibridcsaládból szár­mazik a Csókakő­-sorozat (Cs.1, Cs.2, Cs.3, Cs.4, Cs.5, Cs.6) és a K.14, K.15 hibridek. A hibri­dek közül kedvező morfológi­ai, termesztési és borászati ér­tékek alapján emelkedett ki a K.15, amely 2004­ben állami minősítést kapott Generosa néven.

Biztonságosan beérik

Hajdu Edit társnemesítő be­vezető előadásában bemutat­ta a szőlőfajta genetikai ere­detét, fenológiáját, morfoló­giáját, termesztési és borásza­ti értékeit a nemesítési kísér­letek alapján. Külön kiemelte az országos fajtakísérleteket, amelyeket az egykori mező­gazdasági termelőszövetkeze­tek (Izsák, Markaz, Ostoros), ál­lami gazdaságok (Állampusz­ta, Etyek, Izsák) és szakszövet­kezetek (Kecel, Jánoshalma, Soltvadkert) szakemberei fo­gadtak és gondoskodtak a fenn­tartási munkáikról. Ez óriási segítség volt a fajta kipróbálá­sában az ország különböző adottságú termőhelyein. A Generosa nagy előnye a ter­mésbiztonsága, amit a rügyek termékenysége és viszonyla­gos fagytűrése (mínusz 21 °C-­ig), a bogyók szürkerotha­dással szembeni ellenállása alapoz meg. További kedvező tulajdonság a lombsátor szel­lős fölépítése, viszonylag köny­nyű fitotechnikai munkái (metszés, zöldmunkák), a szeptemberi biztos termés­- és vesszőbeérés. Szeptember vé­gén 18­20 mustfokkal érik, a must kedvező beltartalmi ér­tékei között a magas cukor­- és titrálható savtartalma és a bo­rok organoleptikus értékei fi­gyelemre méltók.
Fürtje közepesen nagy, tö­mött, átlagosan 130 gram­mos. Kis bogyói nyújtott gömb alakúak, húspirosak, lilás ár­nyalattal, ízük különlegesen finom.
A nemesítő által elmondot­takat megerősítette Pernesz György, a NÉBIH munkatár­sa, aki fajtakísérletei alapján a fajtát állami minősítésre elő­készítette.
Kerényi Zoltán nyugalma­zott igazgató borászati oldalá­ról értékelte a Generosát.Hangsúlyozta, hogy eredmé­nyei több évi mikrovinifiká­ciós (kis tételű, fajtatiszta, ja­vítás nélküli) kísérletből szár­maznak. A Generosa borát a szülőfajták boraihoz hasonlít­va megállapította, hogy savai az Ezerjó, illata a Piros traminiborához hasonlít a legjob­ban. A hibrid jól egyesítette a szülőfajták kedvező tulajdon­ságait, a bor testes, finom sa­vú, alkotóelemeiben harmo­nikus, ami szinte minden évjáratra jellemző. A fajta egyébként minden évben kiegyenlített borminőséget ad. Kerényi Zoltán sok értéket lát a fajta íz- ­és zamatanyagaiban. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nagybani szőlőfeldolgozás­sal és borkészítéssel kiaknáz­hatók a fajtában rejlő értékek. Érdemes lenne az üzemi sző­lőtermesztőkkel és borásza­tokkal együttműködve kidol­gozni a legkedvezőbb techno­lógiát, ami a fajta további sike­rét eredményezné.

Termelők tapasztalatai

A Kunsági és a Móri borvidé­ken ütemesen terjed a Gene­rosa, a fölkért szakemberek már üzemi termesztésből és borászatból hozták vele kap­csolatban szerzett megfigye­léseiket és tapasztalataikat.
Frittmann János (Soltvad­kert) szerint a Generosasző­lőfajtában óriási lehetőség rejlik a szőlőben és a borban is. Soltvadkerten a fajta bírja a meszes talajt, sőt a víznyomá­sos területet is gondtalanul túlélte 2010­-ben. Ízvilága kü­lönleges. A Frittmann Pincé­szet a fajta borát hároméves megfigyelés után hozta forga­lomba, külön a borhoz terve­zett címkével. Borukkal sike­rült a gasztronómiába is beke­rülniük, a CBA-­üzletekben pél­dául különleges ízvilága miatt nagyon kedvelik a Generosa borát. Az idei Szegedi Bor­fesztiválon sok vendég meg­kóstolta, és mindenkinek na­gyon tetszett. A fajta értékes, ezért törekedni kell a népsze­rűsítésére. Bora a palackban jól bírja az érlelést, egyébként pedig sokféle borkezelési tech­nológiára alkalmas, például a reduktív borkészítésre, vagy a fahordós érlelésre.
Kornóczi János (Kecel) már 1998­ban kapcsolatba ke­rült a fajtával, akkor még K.15 jelű fajtajelöltként. Kecel a Kunsági borvidék közepe, gyakoriak a téli fagyok, jég­esők, lisztharmat­ és pero­noszpórajárványok. Kevés tő­számmal kezdte a fajta kipró­bálását. Ültetvényéhez a sza­porítóanyagot a kutatóinté­zettől vásárolta, majd 2 év alatt saját szaporítóanyagával alakította ki egyhektáros ül­tetvényét. Az idén már a 16. szürete lesz. Ezen a vidéken stabil fajtának tartja, annak el­lenére is, hogy a legutóbbi tél végi fagykárok miatt vissza kellett vágni a törzseket. A faj­ta termesztése nem igényel plusz költségeket. Hajtásai függőlegesen és szabályosan növekednek, általában kevés a zöldmunkája, de hosszú, föl­felé törő hajtásai miatt más fajtákhoz képest eggyel több­ször kell csonkázni. Bogyója nem reped, nem rothad, nö­vényvédelme egyszerű. A tő­kéit kordonművelésre alakí­totta ki, amin 2 szálvesszőt és 2­3 rügyes csapot hagy meg. Egyik évben 27,0 tonna/hek­tár termést szüretelt, de a nagy termés hatása sem a must cukortartalmát, sem sav­tartalmát nem befolyásolta hátrányosan.
Az ő területéről származó szaporítóanyaggal már 50 hektár ültetvényt létesítettek. Több érdeklődőnek megmu­tatta termő ültetvényét, ő ajánlotta a móri kollégáknak is ezt a fajtát. Véleménye sze­rint a borkészítést nem sza­bad az illatos felé elvinni, még ha a Generosa illata ha­sonlít is a Piros traminihoz.Borát sajátos ízében kell meg­tartani. Ezen a véleményen van Frittmann János is.
Szőke Sándor (Kiskunha­las) 4 hektár Generosa­-ültet­vényt telepített: egyes függö­nyön, 3­4 csapon 6­8 rügyes szálvesszőre metszve jól te­rem, a termése jól szabályoz­ható. A Generosa szerinte cso­dálatos fajta, és még több min­dent érdemes megfigyelni azért, hogy megtudjuk, mi mindent tud még. Náluk a termése évenként változó, termésátlaga hullámzó, nincs két azonos termőév. Volt egy késő tavaszi fagyos évük, ami­kor a fagy az egyes függöny kialakítású tőkék törzséről le­vitte a hajtásokat, és így nem kellett törzstisztítást végezni, de a kordonkaron épségben maradtak a hajtások. Szüretel­ni nagyon jó, érdemes lenne még telepíteni belőle. A fajta borkészítése még nem elég­gé ismert. Bora így is ragyogó ízvilágú, még sokat kellene próbálkozni, hogy reduktív vagy oxidatív technológia, palackban érlelés vagy tárolás lenne a legalkalmasabb mód­szer. Borkészítésnél fontos a héjon erjesztés időtartama: ha túl hosszú, akkor a bor kis­sé pinkes lesz, bár ízvilága gazdag, még karakteresebb. Bora testes, cukormentes extrakttartalma 24 milli­gramm/gramm. A beérett sző­lőből készült must cukortar­talma 20,0 magyar mustfok, vagy még magasabb.
Tálos Tamás (Mór) a Mol­nár Borház borászati üzem képviselője. Jelenleg 6 hektár a Generosa -szőlőültetvény, amelyet a terveik szerint még 10 hektárral bővítenek. A Mó­ri borvidék fő fajtái, az Ezerjó és a Királyleányka mellé so­rolta a Generosát, és ezt a faj­taösszetételt a továbbiakban is tartani akarják.
Az első termőévben, 2013­ban 15­18 tonna/hektár ter­mést szüreteltek 3 időpont­ban (1. szüret: 15,0 Mm˚ – 9,0 g/l sav; 2. szüret: 19,5 Mm˚ – 8,0 g/l sav; 3. szüret: 24,0 Mm˚ – 8,0 g/l sav). A fajtát ki­emelkedően jónak tartják. A fehérborok mellett frizzanté készítésével is szeretnének foglalkozni, az első próbálko­zásaik igen sikeresek. Több kistermelő is próbál­ta termeszteni a fajtát, és a bo­ra szépen szerepel a Móri borvidéken minden évben megrendezett bormustrán. Sáfrán Andrásék ugyancsak móri Generosa bora minden évben már sok borversenyen aranyérmet nyert.
A rendezvény végén a je­lenlevő borász vendégek is bemutatták boraikat, nagy si­kert arattak a csákberényi, a soltvadkerti és a móri borok. Külön figyelmet érdemelnek a Móron készített frizzanté italok, amihez a Generosa gazdag ízvilága igen alkalmas. Terjedése az Ezerjóbort ked­velő vidékeken várható.

Könnyen szaporítható

A fajta szaporításáról, ter­jedéséről, a jelenlegi törzs­állomány és a termő ül­tetvények felületéről, va­lamint a szaporítóanyag patogén mentesítéséről Szegedi Ernő, Lázár János és Korbuly János kö­zös előadáson számolt be.
A fajtát már több olt­ványtermesztő forgal­mazza, a Generosa jól szaporítható, szabadföl­dön, és in vitro körülmé­nyek között is jól gyöke­resedik. Több oltvány­termesztő már több tí­zezres nagyságrendben készíti, az Alföldön pe­dig gyakori a saját gyöke­rű dugványkészítés. Fel­hívták a figyelmet arra, hogy az intézetben ké­szült, a szőlőt károsító patogénektől (viroidok­tól, vírusoktól, fitoplaz­mától, baktériumoktól) mentes törzsállományról lenne érdemes tovább szaporítani.
Nagy Béla intézeti szak­mérnök ismertette a kecs­keméti kutatóállomáson szerzett termesztési ta­pasztalatait, észrevétele­it. Kitért a fajta termés­biztonságára, az éven­kénti egyenletes minő­ségre, a fajta könnyű ter­meszthetőségére, beteg­ségtűrésére és növény­védelmére, könnyű szü­retelhetőségére.

Borjellemzők

Keresztes József (Kunsági borvidék) a konferenciát megelőző napon rende­zett borbírálat eredmé­nyeit ismertette. A Gene­rosa 18 borát kóstolta a zsűri, közülük 3 kapott aranyérmet, 10 ezüstér­met és 5 bronzérmet. A borok különböző ter­mőhelyekről származtak és minőségük is külön­böző volt. Az eltérések a szüreti időpont megvá­lasztásából és a jelentős termőhelyi hatásból (ta­lajtípus) adódtak, bár nem minden esetben. A bor­készítésnél olykor előfor­duló kedvezőtlen hatások minőségromlást eredmé­nyeztek, a harmónia kissé kifogásolható volt. A bo­roknál dominált a zöldes­sárga és az aranyba hajló szín. Szerinte a fajtára az aranyba hajló szín a jel­lemző, ez a móri borokra és némely kunsági borra volt jellemző. A borok il­lata rózsára emlékeztet (pl. Piros tramini), a mó­ri boroknál inkább az akácvirág­illat-jelleg jött elő. Ízben a nyári gyümöl­csökre jellemző zamatok domináltak a borokban (pl. nyári alma, kajszi, szil­va). A borok összbenyo­mása könnyed, zamatos, a maradék cukor egyik bor­ban sem rontotta a bor értékét.

Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertészet és Szőlészet 2014/24 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok