Az M9-es alanyon levő gyümölcsfák törzskerülete jóval kisebb, mint az erős alanyokon álló fáké, ezért a kórokozók már fiatal korukban könnyen „meggyűrűzhetik” ezeket. Vajon lehetséges-e az alma termesztése a frissen termőre fordult ültetvényekben történő veszteségek nélkül?
Az almafa nektriás rákja
Az utóbbi években a legveszélyesebb az alma nektriás rákja, amit a fertőzött vesszőkön micéliumával áttelelő Neonectria ditissima (syn. Nectria galligena, Neonectria galligena) gomba okoz. Konídiumai egész éven át, aszkospórái pedig a szeptember-március közti időszakban fordulnak elő. Anna Bielenin szerint a szomszéd ültetvényben levő fa egyetlen nagy sebén 300 ezer aszkospórát is képezhet, amelyek 2 évig megtartják csírázó képességüket.
Az almafarákot előidéző gomba fertőzőképességét tanulmányozó Marek Grabowski megfigyelte, hogy az egész éven keresztül aktív kórokozó fertőzése különösen novemberben és decemberben veszélyezteti a fákat, mert olyankor van a legtöbb elhalt vessző. A nyugalmi állapotba lépő fákon sok a nehezen beszáradó levélripacs. Nedves időjárási viszonyok között, esőben, ködben és alacsony hőmérsékleten ezek nyitott kapukként fogadják a N.galligena spóráit. Az M9 törpe alanyon levő fa nem túl nagy törzskerülete miatt az ilyenkor bekövetkezett fertőzések tetemes károkat okoznak a fiatal ültetvényekben. A vegetációs időszakban viszont más körülmények uralkodnak, akkor a növény védekezik a fertőzés és a betegség kifejlődése ellen. A fák kalluszt képeznek, melynek segítségével elválasztják az egészséges szöveteket a fertőzöttől, ami megakadályozza a betegség terjedését. Emiatt az április – augusztus időszak fertőzései a legkevésbé károsak.
A nyugat-európai termelők a nektriás betegségre hajlamos fajtákat is termesztik, attól függetlenül, hogy az ottani éghajlati viszonyok a lengyelországinál még kedvezőbbek a fertőzés kialakulásához. Hogyan boldogulnak? Már a lombhulláskor elvégzik az első megelőző kezeléseket, ami Lengyelországban nem szokás. Pedig szükséges lenne a fák lepermetezése a szüret után, majd amikor a lomb fele, és végül, amikor az összes levél lehullott. A belga, a holland és más nyugat-európai országok termesztői különböző növényvédő szereket alkalmaznak e célra.
A táblázatból kitűnik, hogy e betegség ellen a tiofanánmetil (Topsin M 500) a leghatásosabb. Hollandiában hektáronkénti 2,25 literes adagban, Németországban 0,75 l/ha/1m famagasság dózisban engedélyezett erre a célra. Eredményesen fékezi a micélium fejlődését, a konídiumok képzését, csírázását. A csírázó spórákra hasonlóan hat a kaptán is, amelyik viszont nem olyan hatásos a micéliumfejlődés és a konídiumképzés megakadályozásában, mint a tiofanátmetil. Hollandiában bizonyították, hogy a tebukonazolrészben hatásos a csírázó spórák és a micélium ellen, a konídiumokra azonban nem egyértelmű a hatása. A nátriumhipokloritis eredményesen fékezi a konídiumok képzését.
Egyéb növénypatogén gombák
A nektriás ágelhalást okozó Nectriacinnabarina gomba micéliuma és termőtestei a fertőzött gallyakon telelnek. Tavasszal a szeles, esős időben terjednek a konídiumok és a tömlőspórák, megfertőzve a legyengült, elszáradó vessző-ket, de sebeken keresztül az egészségeseket is. A tenyészidőszakban a konídiumok az aktívak. A betegség elleni védekezés főleg a megelőző intézkedésekből, az elszáradt és a beteg ágak, tehát a fertőzési források eltávolításából áll. A metszési felületeket kenjük be 2 százalékos Topsin M 500 szert tartalmazó diszperziós festékkel vagy készen kapható sebkezelőkkel. Az eltávolított ágakat égessük el.
A fitoftórás megbetegedés (Phytophthora cactorum) a gomba micéliumával és spóráival telel át a talajban és a fertőzött növényi maradványokon. A törzs megfertőzése micéliummal, zoospórákkal (rajzóspórák) az oltási hely sebein következik be, általában a nyár második felében.
Az alanyok fitoftórás megbetegedésre való érzékenysége eltérő. A legérzékenyebb az MM 106, közepesen érzékeny az M 26, P 60, P 16 és a P 22, a legkevésbé érzékeny pedig az M 7, P 14 és az M 9. A P 2 ellenálló a fitoftórás rothadással szemben. A védelem a betegségre kevésbé fogékony alanyok használatán, a magasan végzett oltáson (kb. 10 centiméterrel a talaj szintje fölött), valamint a jó termőhelyválasztáson (a vizes, nehéz talajokon való ültetvénytelepítés mellőzésén) alapul. Ha megjelenik a fertőzés, akkor közvetlenül virágzás után, majd 30 napon belül ismételten permetezzük le a törzset és a körülötte levő talajt Aliette 80 WG növényvédő szer 0,5 százalékos oldatával.
A Diaporthe perniciosa gomba az almatermésűeket és a csonthéjasokat támadja meg. Az elsődleges fertőzés konídiumokkal és aszkospórák kal történik a kéreg sebzésein keresztül, amelyen a konídiumokat tartalmazó sötét piknídiumok láthatók. A fertőzés gyakori következménye az ágon vagy a törzsön bekövetkező gyűrűszerű elhalás. A fertőzött kéregrész besüpped és repedezik. A védekezés a fertőzött fák kivágásából, illetve a beteg ágak eltávolításából és elégetéséből áll. A vágási felületeket kezeljük Topsin M 500 2 százalékos oldatát tartalmazó diszperziós festékkel vagy kertészeti sebkezelővel. A metszést, a jégverést, illetve a szedést követően permetezzük a fákat az említett szerrel, illetve hasonló hatásmódú készítménnyel.
A lilás réteggomba (Chondrostereum purpureum) főleg a csonthéjasokat, ritkábban az almafákat betegíti meg. A metszés, a fagyás vagy a kártevők rágása következtében keletkezett sebeken keresztül hatolnak be a fatörzsbe és az ágakba a gomba bazídiospórái és micéliuma. A munkavégzés folyamán használt szerszámokkal is terjesztjük a micéliumot. A betegség a farészben és a kéregben egyaránt fejlődik, ennek eredményeképpen következik be a farész barnulása, rothadása, a kéreg leválása. Az elhalt fán megjelennek a gomba félkör alakú, egymáson fekvő termőtestjei. A gomba által kibocsátott enzimek okozzák a levelek ezüstös elszíneződését, ami az epidermisz és az oszlopos parenchima közé került levegőnek köszönhető. A fertőzött fák kivágásával, a metszőollók és a fűrészek 70 százalékos denaturált szeszben, illetve 10 százalékos nátriumhipoklo rit ban való fertőtlenítésével védekezhetünk a fertőzés ellen. A metszési felületeket kezeljük 2 százalékos gombaölő szert tartalmazó diszperziós festékkel.
A gyümölcsfák farész rothadását számos patogén okozza. A metszési felületek, valamint fagyások következtében a törzsön és az ágakon keletkezett sebek nyitott kapuként működnek a különböző, de nem feltétlenül betegséget okozó gombák számára. A lehetőséggel élve fejlődésnek indulnak a fertőzött szövetekben és a fa gyengülését, végül pusztulását is okozhatják. A megbetegített növény fája barnul, szivacsosodik, szétesik. Törzsén, ágain megjelennek a termőtestek, a taplók. Megelőzésként távolítsuk és égessük el a fertőzött fákat, ágakat. A sebeket kezeljük diszperziós festékkel 2 százalékos Topsin M 500 SC hozzáadásával.
Baktériumos fertőzések
Pseudomonas syringae elsősorban a meggyet és a cseresznyét betegíti. A baktérium az ágak felületén, a rügyekben és a kéregben telel át. Tavasszal főleg meleg, nedves időben következik be a fő fertőzés, az esőcseppekkel jutnak el a baktériumok a rügyekből a virágkezdeményekbe, a sérült ágakra. A növények ősszel, a levélripacsokon keresztül is fertőződhetnek. A kártevők, például a kéregmoly által ejtett sebeken keresztül is bejuthatnak a kórokozók. A baktériumok a gyümölcsfa tápanyagait használják fel és termelt toxinjaikkal gyengítik a gazdanövényt, így a fák fagyállósága számottevően romlik. Az erősen fertőzött egyedeket feltétlenül távolítsuk el, míg a kevésbé beteg fákról elég a károsodott vesszők, ágak lemetszése és a sebkezelés. A rügyfakadás és a lombhullás időszakában ajánlatos réztartalmú készítményekkel a fákat permetezni.
A tűzelhalás (Erwinia amylovora) főleg az almatermésűeket, de a csonthéjasokat és a málnát is megfertőzheti. A kórokozó a beteg, de még élő vesszőkön telel át és a fertőzés tavasszal, nedves, meleg időben a nektáriumokon, sztómákon (gázcserenyí lá so kon), lenticellákon (paraszemöl csökön), valamint bármilyen szövetsérülésen keresztül is bekövetkezhet. A betegség elterjedésében nagy szerep jut a rovaroknak, a madaraknak, a szélnek, valamint az esőnek is. A fertőzést követően a baktériumok a háncsban terjednek. Jelenleg a védekezés a beteg hajtások eltávolításából (30 cm-es biztonsági csonkkal) és elégetéséből, valamint 2 százalékos réztartalmú szert tartalmazó diszperziós festékkel végzett sebkezelésből áll. A szerszámok fertőtlenítése feltétlenül ajánlott 70 százalékos denaturált szeszben vagy 10 százalékos nátriumhipokloritban. A gyümölcsfákat április elején és a vége felé, majd a júniusi gyümölcshullást, valamint a szüretet követően kezeljük réztartalmú szerekkel.
Magyarországon engedélyezett
A cikkben a lengyel növényvédelmi megoldások szerepelnek, hazánkban ettől eltérő a különböző szerek engedélye. Magyarországon az Aliette az alma tűzelhalás ellen engedélyezett készítmény.
A Topsin M 70 WDG a gyümölcstermesztésben alma, körte, cseresznye, meggy és szilva védelmére engedélyezett lisztharmat, varasodás, monília és levélbetegségek ellen.
A kaptán hatóanyagú szerek közül a következők használhatók a gyümölcstermesztésben, de mindegyik I. forgalmi kategóriába tartozik és legfeljebb 2018ig tart az engedélyük: Buvicid K 370 SC, Merpan 48 SC és 80 WDG, Orthocid 80 WDG. A lisztharmat kivételével számos gombás betegség elleni védekezésre alkalmasak.
Tebukonazolható anyagot tartalmaz és almatermésűekben, csonthéjasokban használható a Flint Max, a Folicur 25 WG, a Folicur Solo, a Mystic 250 EC, az Orius 20 EW, valamint a Riza 250 EW. A Flint Max, a Mystic és a Riza I. kategóriás készítmény.
