A napraforgó betakarításának ideje eléggé szűkre szabott. Közvetlenül előzi meg a kukoricáét, ezért annak beéréséig be kell fejezni, mivel a kukorica leköti a kombájnok nagy részét és a szállítási kapacitásokat is, emellett a madárkár és a gombabetegségek is sürgethetik a betakarítást.
A terméshozamok és a termésminőség szempontjából a napraforgó betakarítása a termesztéstechnológia egyik kritikus művelete. Ez a munka aratva-cséplés formájában gabonakombájnokkal történik, amelyhez átalakított vágóasztalok vagy speciális aratórész, úgynevezett napraforgó adapter szükséges a növény morfológiai felépítésének megfelelően, mivel a kombájnokat elsősorban a kalászos gabonák és a kukorica betakarítására szerelvényezik fel.
A napraforgó betakarítási technológiája nagyobbrészt a következő főbb műveletekből áll: mesterséges állományszárítás (szükség szerinti deszikkálás); aratva-cséplés napraforgó betakarító adapterekkel felszerelt gabonakombájnokkal; a szem szállítása, tisztítása, esetleges szárítása, végül tárolása; a szár betakarítással egymentben, vagy külön művelettel történő zúzása.
A napraforgó-betakarítás szerves részévé vált a deszikkálás, amelynek különösen akkor van jelentősége, amikor kiegyenlítetlen állományban, egyenlőtlen a kaszatok beérése, vagy időjárási okok miatt elhúzódhat a betakarítási szezon. Azon túl, hogy az állomány szárításának növény-egészségügyi jelentősége is van, előrébb hozható és jobban tervezhető a betakarítás, mérséklődhet a madárkár, csökkennek a betakarítási veszteségek, javul a betakarí-tógépek teljesítménye és munkaminősége. Könnyebben tisztítha-tóvá válik a szemtermés és szárításnál energia takarítható meg vele.
A deszikkálást a kaszatok 30-35 százalékos nedvességtartalmánál kell elvégezni, amikor azok már biológiailag érettnek számítanak, de a szárrészek még zöldek. Állományszárításra a légi permetezőgépek a legalkalmasabbak, de művelőnyomos vagy művelőutas technológiáknál a nagy hasmagasságú hidas permetezők is bevethetők. A szárítást követően 5-10 nappal kezdhető meg a napraforgó aratása, amikor a kaszatok nedvességtartalma az utóérés hatására 20 százalék alá csökken.
A napraforgó-betakarítás veszteségeinek zöme az aratórésznél képződik. Ezért nem mindegy, hogy milyen adapterrel történik a tányérok levágása és a cséplőszerkezetbe juttatása. Kisebb termőterület esetén az erre a célra átalakított gabonavágó-asztalok is használhatók, azonban ezeknél a megszokottnál nagyobb veszteséggel kell számolni. A gabonavágó-asztalok napraforgó szerelékei közé tartoznak a vágóasztalra előre felszerelhető tányéremelők és magfelfogó tálcák a sorterelőkkel, a szárterelő pajzs a lapátos mo-tollával, valamint az asztalmagasító háló a terelő csiga mögött.
A tányérok levágását a vágóasztal magasra emelt eredeti kaszaszerkezete végzi, amelyhez a napraforgószárakat az 1-1,2 méterre előrenyúló 55-75 cm osztású tányéremelők vezetik. A tányéremelők magfelfogó tálcaként is funkcionálnak és a kipergetett magokat a gyűjtőcsiga vályújába juttatják. A tányérokat a napraforgószárakkal a gumilapátos motolla tereli a kaszaszerkezethez, majd a levágott tányérokat a gyűjtőcsigára juttatja, és a középre hordó csiga szállítja azokat az arató-cséplőgép ferdefelhordójára.
Egyes kukorica adapter gyártók a csőtörőikhez ugyancsak ajánlanak napraforgó-betakarító átalakító készletet, amely kisebb napraforgóterület esetén a veszteséggel kapcsolatos kompromisszumok mellett szintén megoldás lehet.
A gyűjtőtálcás, sorfüggetlen adapterek felépítése az átalakított gabona vágóasztalokéhoz hasonló, csak saját alvázra épülnek és külön adapterként vásárolhatók meg. Ezek sűrű osztású, előre nyúló 1,5-1,8 méter hosszúságú, 230-380 mm szélességű felperemezett tálcás, elől csúcsos sorválasztói vezetik a napraforgószárakat az adapter alsó részén alternáló mozgást végző kaszaszerkezethez, amely csak a sorválasztók osztásának megfelelően tartalmaz kaszapengéket. A tálcás sorválasztók között 50-80 mm-es rés található a napraforgószárak megvezetéséhez. A levágott tányérokat terelőpajzs alatt mozgó háromlapátos vagy spirális terelőujjas motolla továbbítja a gyűjtőcsigára. A tányérok, illetve a napraforgó szemek hátrafelé történő kihullását hálós keret akadályozza meg. Az ilyen típusú adapterekkel az átalakított gabonavágó asztalokhoz képest felére csökkenthető az aratási veszteség, de még mindig kétszerese a korszerűbb soros adapterekének.
A legkisebb veszteséggel és legnagyobb teljesítmény mellett a soros napraforgóadapterekkel felszerelt kombájnokkal takarítható be a napraforgó. Ezeknél a szárak megvezetése, soronkénti megfogása és behúzása hajtott gépelemekkel (csigával, hevederekkel, füles láncokkal) történik, pozícionálva és pontosan a vágószerkezethez szállítva azokat. A tányérok levágását többnyire hullámos élű forgókéses tárcsapárok vagy csigavonal kialakítású kések végzik. A levágott tányérokat a behúzó elemek juttatják a gyűjtőcsigára. Az esetleges oldalirányban kihulló tányérokat és kipergett szemeket a szárterelő orrok felső felületén kiképzett peremes gyűjtőtálcák szedik össze és csúsztatják a csiga vályújába. A magfelfogó tálcák egyes típusoknál rugalmas felfüggesztésűek és excenterrel rezeg-tetettek, ezáltal határozottabb és garantáltabb a kipergett magok gyűjtőcsigára juttatása.
A soros napraforgóadapterek sorosztása 45, 50, 55, 60, 70, 76,2, 80 és 90 cm, alkalmazkodva a gyakorlatban elterjedt termesztési technológiákhoz. Európában a 60-80 cm közötti sortávolságok a jellemzőek, de a tengerentúlon gyakoriak az ennél kisebb sorközök is. A betakarítható sorok száma 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12 és 16 db típustól függően. Egy 16 soros 76,2 cm sorosztású adapter munkaszélessége már 12,2 méter, amely csak a kombájn után kapcsolt kormányzott kerekű adapterkocsival szállítható biztonságosan. A kisebb sorosztású adapterek merevvázas, illetve hidraulikusan összecsukható kivitelben is készülnek. Ez utóbbiak előnye, hogy egyik táblából a másikba történő vonulásnál nem kell lekapcsolni az adaptert, csupán csak a szélső tagokat kell hidraulikusan összecsukni.
A soros adaptereknek is fontos része a megemelt magasságú kétoldali sorválasztó, a hátsó tányér és szemfelfogó hálós keret. Az adapterek középrehordó gyűjtőcsigája vezérelt bedobó ujjak segítségével adagolja a napraforgótányérokat az arató-cséplőgép ferdefelhordójára.
A legkorszerűbb soros napraforgóadaptereken már soronkénti szárzúzó berendezés is található, amelyekkel a szembetakarítással egymenetben lezúzható a visszamaradt napraforgószár, és így nem kell külön munkamenetben felaprítani azokat. A soronként elhelyezkedő függőleges tengelyű szárzúzó kések felaprítják és a területen szétterítik a napraforgószár zúzalékot, megkönnyítve annak lebomlását és a talajba dolgozását. A szárzúzók vágási (tarló) magassága többnyire hidraulikusan állítható be. Általában a fix vázú (nem összecsukható) újabb fejlesztésű soros adaptereken lehet velük találkozni. Egyes típusok fix tarlómagasságban dolgoznak, míg más típusok talajfelszínt követő (kopírozós) üzemmódban is használhatók.
A gabona vágóasztalok átalakításával kialakított napraforgó betakarító adapterrel felszerelt arató-cséplőgépekkel műszakonként 16-22 hektár napraforgó takarítható be, a veszteségek elérhetik a 6-8 százalékot is. A napraforgóra átalakított kukorica csőtörő adapterek használata 100 hektár napraforgó területig ajánlott. A gyűjtőtálcás, részben sorfüggetlen napraforgó-betakarító adapterekkel a teljesítmények műszakonként elérhetik a 26-36 hektárt. Nagyobb (200-300 ha) napraforgó vetésterületek esetén azonban mindenképpen a 6-12 soros gyűjtőtálcás speciális napraforgóadapterek használata javasolt, amelyek beruházási többlet ráfordítása 3-4 év alatt a kisebb (2-3%) veszteségek következtében megtérül. Ezekkel 8-10 km/h munkasebességgel lehet dolgozni, nagyobb a kombájn területteljesítménye és optimális időn belül elvégezhető a napraforgó betakarítása.
A napraforgó a könnyebben csépelhető növények közé tartozik, ezért a kombájnok cséplőberendezésétől kisebb ütő- és dörzsölő munkát igényel. A cséplődobnál nagyobb dob-kosár hézag beállítása szükséges és csökkentett dobfordulatszámmal kell csépelni. A dob-kosár hézag belépő értéket általában 40 mm-re, a kilépőt pedig 20-24 mm-re ajánlatos beállítani. A dob kerületi sebességének értékei, pedig 8-12 m/s között kedvezőek. A beállításoknál azonban az arató-cséplőgépek kezelési és üzemelési utasításaiban található adatokra célszerű támaszkodni.
A napraforgót a gabonakombájnok 90-95 százalékos szemtisztasággal képesek betakarítani, amelyet a tisztítószerkezet megfelelő beállításaival (zsalus rosták nyitásával, a szelelő ventilátor légmennyiségének szabályozásával stb.) lehet elérni. A kombájn munkasebességét úgy kell megválasztani, hogy a veszteségek 2-3 százalék alatt maradjanak. Ez speciális soros adapterekkel felszerelt kombájnoknál 8-10 km/h, átalakított kukorica csőtörő adapterek esetében 6-8 km/h, gabona vágóasztal átalakítások esetén pedig 5-6 km/h.
Dr. Hajdú József
