Óvatosan szüreteljünk!

A gyümölcsleválás módja (talán a legrégebben ismerten, de igen jól) jelzi a gyümölcs érettségét. A szedési érettségre utal, ha az almát megemelve a kocsány – kis ellenállás után – érzékelhető pattanással válik le a fáról. A még éretlen gyümölcsöt csak letépni tudjuk (gyakran a dárdával és
következő évi virágrüggyel együtt!), a túlérett alma már puszta érintésre a tenyerünkbe – vagy földre – hullik. A gyümölcs alapszíne az érettség előrehaladtával folyamatosan változik, az alapszín fejlődését az almának a (piros) fedőszínnel nem borított „árnyékos” oldalán kísérjük figyelemmel. A fokozatosan világosodó zöld alapszín a szedési érettségi időpontjában (fajtától függően) zöld-sárga, vagy sárga-zöld lesz.
A szedés sorrendje általában: először atéli almát, majd azután a téli körtét szüretelik. Az érési idő, a szedés helyes időpontja tekintetében azonban különbségek mutatkoznak a fajták között is. Almából
rendszerint a sárga fajtákat, például a Golden Delicioust kell előbb leszedni, s azután következhet a jonatán, majd a Starking. A körtefajták között még nagyobb különbségek mutatkoznak a szedés idejében.
A téli almát akkor szüreteljük, amikor a fajtára jellemző alap- és fedőszín már nagyobb részben kialakult. A gyümölcshús kemény és rugalmas, s még elég szilárdan kapcsolódik, rögzítődik a termőrészhez. A téli körtefajtákat inkább később szedjük, mert a korán leszüretelt gyümölcs könnyen megráncosodik, s az íz- és zamatanyagok még tárolás közben sem alakulnak ki.
Az üzletekben vásárolt I. osztályú alma, körte, őszibarack esetében is sokszor tapasztalható, hogy a héj alatt sok nyomódás, barna folt látható. Ez a szakszerűtlen szedésre utal. Ha piacon, vagy kertünkből közvetlenül a helyszínen értékesítünk, ajánlatos szakszerű munkát végezni, hogy állandó vevőkört tudjunk kialakítani. Ezért nélkülözhetetlen a szakszerű szedés (1. ábra). Mire is érdemes figyelni?
Használjuk mindkét kezünket a szedésnél, így termelékenyebb és kevésbé fárasztó a munka. Az egy csoportban, szorosan együttlevő almákat egyszerre vegyük le két tenyérrel, mert az egymáshoz feszülő gyümölcsök egyikét leszedve a többi is lepattan.
Először a korona külső részéről szedjük le a gyümölcsöt, így testünkkel és a szedőedénnyel akaratlanul nem sodrunk, verünk le almákat. A földön heverő vagy éppen lehulló almát soha ne tegyük a többi közé.
Bármilyen szép is lehet az a gyümölcs, a zuhanás közben az ágak által okozott szinte láthatatlan sérülése, az ún. tükörnyomások hamarosan romláshoz vezetnek. Próbáljuk ki, az öt ujjal megszorított gyümölcs
még hibátlanak tűnik, az ujjnyomatok alig láthatók. Egy óra múlva viszont a héját óvatosan lefejtve, a fehér húson öt barnuló foltot találunk!
Sohase dobjuk a gyümölcsöt a rekeszbe, a ládába, mert megnyomódik, sérül! Vigyázzunk a testi épségünkre! Az utóbbi évtizedek gyümölcsfái kevéssé alkalmasak a fáramászásra. Csupasz bőrünket az ágak hamar összekarcolják, ezért egy könnyű ruha viselése még nagy melegben is ajánlatos.
A gyümölcsök lédús, ropogós húsát mindenki ismeri, a héját talán kevésbé. Most mégis éppen a héj fontosságára kell felhívni a figyelmet, mert ez védi a gyümölcsöt. Egy tűszúrásnyi seb vagy karcolás nyitott
kapu a kórokozóknak. Egy hét múlva kis barna folt, egy hónap múlva elrohadt alma a következménye.
A kocsány az a kis darab szár, amely az almát a fához köti, köldökzsinórként közvetít a növény és termése között. A szedőnek kell leválasztania, de nem mindegy, hogy hol. Ha a kocsány a gyümölcsből kiszakad, az újabb fertőzési lehetőség. A félbeszakadt kocsány az alma szúrós fegyverévé válik, és a ládákba kerülve számos társa héját hasítja fel. Ezek a gyümölcsök tehát bármilyen szépek, csak friss fogyasztásra alkalmasak, velük is csökken a 80% tárolható termés. A helyes leválasztás pontja a kocsány felső részén, az almától legtávolabbi végén van, ahol az a vesszőhöz tapad (2. ábra). A szedés tehát nem is olyan egyszerű, de egy kis figyelemmel gyorsan megtanulható. Az almát néhány centire megemelve és negyed fordulattal megcsavarva szinte mindig sikerül hibátlanul leválasztani a fájától.
Sajnos néha még levél, rügy és ágdarab is kerül a leszedett gyümölcshöz. Ez nemcsak a ládába nem való, de feltétlenül a fán kellett volna maradnia. Aki az almát ezekkel a részekkel együtt tépi le a fáról, az két
év szüretét végzi egy menetben, mert a levélnyél tövében lapuló rügy a következő év terméskezdeménye.
A téli alma és a téli körte esetében is célszerű színelőszedést végezni. Ebben az esetben a két menetben végzett szedéskor az egységesebb érettségű gyümölcsök kerülnek le egyegy alkalommal a fákról. Ez
mind az értékesítés, mind pedig a tartós tárolás szempontjából hasznos.
Szüretkor először a hullott gyümölcsöt szedjük össze, majd kívülről befelé, illetve alulról fölfelé haladva lehet kisebb törődéssel leszedni a gyümölcsöt.
A téli almát és a téli körtét szedés után a kertben, durván válogassuk át, s ennek során minden sérült, romló, hibás gyümölcs elkülöníthető az egészségestől. Ez azért nagyon fontos, mert egy-két romló gyümölcs is további károsodást okoz az ép gyümölcsök között. A nagyság vagy minőség szerinti
válogatást, illetve osztályozást később is elvégezhetjük, az értékesítés vagy tárolás kívánalmai szerint.
A magasabb koronájú fák gyümölcseit szedőállványról, létráról szüreteljük, csak
akkor másszunk a fák ágaira, ha ez elkerülhetetlenül szükséges. A rekeszekbe, ládába gyűjtött termést ne hagyjuk a napon, mert az almák héja megperzselődik. Minél előbb vigyük a gyümölcsöt hűvös tárolóba.