A szántóföldi kultivátorok jó vízbefogadó képességű, levegős talajszerkezetet hagynak maguk után, amelyben kedvezően alakítható ki a magágy vagy magágykészítő – és vetőgépből összeépített kombinációkkal akár egymenetben végezhető el a vetés. Jól aprítják és keverik a fellazított talajt és a rajta lévő mulcsot, kevésbé porosítanak, mint az ugyancsak nagy területteljesítményre képes és szintén elterjedt tárcsás talajművelők. Kapáik különböző (10-40 cm) munkamélységekben járathatók, így elkerülhetők a káros tömör rétegek (eketalp, tárcsatalp) kialakulása. Legtöbbjüknél a talaj típusának, kötöttségének, nedvességének és szármaradvány borítottságának függvényében cserélhetők a kapák, vagy külön-külön a kapaszárak és a kapatestek is, így jobban lehet alkalmazkodni a talajállapothoz, mint a szintén alapművelésre használt ekékkel vagy tárcsás boronákkal. Jól kombinálhatók más művelőelemekkel – aprító- és egyengető tárcsákkal, különféle hengerekkel, rögrendezőkkel, simítókkal -, ezáltal elegyengetett, tömörített és zárt talajfelszínt alakítanak ki. Sokféle felépítésben, konstrukciós kivitelben és munkaszélességben készülnek. Az 1 méter munkaszélességre vetített áruk is rendkívül nagy változatosságot mutat (0,3-3,6 millió Ft/m), amely jelentősen függ a konstrukciótól, a minőségtől, a gyártó, illetve a márka elismertségétől és a piaci relációktól is.
A szántóföldi kultivátorok munkaszélessége az európai kínálatban zömében 2 és 12 méter között változik. A tengerentúlon ennél nagyobb (14-16 m) munkaszélességű változatokat is használnak. A felépítésük és a konstrukciós kialakításuk aszerint is változik, hogy sekélyebb (10-20 cm) vagy mélyebb (25-40 cm) művelésre alkalmazhatók, ezért szakmai berkekben megkülönböztetik a könnyű és nehéz kivitelű konstrukciókat, azaz az előzőek csak sekélyebb, míg az utóbbiak mélyebb művelésre is alkalmazhatók. Ezek befolyásolják a keretszerkezetük méretét, anyagminőségét és a kapatestek kialakítását is, sőt a traktorkapcsolatra is kihatással vannak. A könnyebb kivitelű szántóföldi kultivátorok, akár 5-6 méteres munkaszélességig, a nehéz változatok többsége 2-4 méteres munkaszélességig függesztett kivitelben készülnek. A nagyobb munkaszélességű változatokat elsősorban félig függesztett kivitelben gyártják, amelyeknél a vázkeretben elhelyezett vagy a vázkeret fölé, hidas kialakítású, hidraulikusan állítható szállítószerkezetet alakítanak ki, amelyek nem csak a szállításban, hanem a mélységszabályozásban is szerepet kapnak (Conturtrac).
A 10 méter munkaszélesség feletti szántóföldi kultivátoroknál vontatott megoldásokkal lehet találkozni. A munkaszélesség meghatározza a keretkialakításokat is. A 3 méternél nagyobb munkaszélességű változatok hidraulikusan összecsukható kerettel készülnek, így a szállítási szélességük a megengedett 2,55 méterre csökkenthető, amely lehetővé teszi a közúton történő mozgásukat.
A szántóföldi kultivátorokat a kapahordozó gerendelyek (kapasorok) száma alapján is csoportosítják. Eszerint 2-3-4-5 gerendelyes (kapasoros) változatokkal lehet találkozni. A kapasorok számát és elrendezését befolyásolja a kapák osztása, illetve a művelési mélység is. A mélyebb művelésre alkalmas nehéz kivitelek nagyobb keretmagassággal (80 cm), kevesebb gerendellyel (kapasorral) és nagyobb kapaosztással, míg a sekélyebb művelésben használhatók több gerendelyes változatban és kisebb kapaosztással készülnek. A szántóföldi kultivátorok mélységszabályozásában a vázkeretnek is fontos szerepe van. A munkamélység szabályozása történhet a kerethez változtatható terheléssel csatlakoztatható hengertagokon keresztül, amelynek szabályozása mechanikusan vagy hidraulikusan végezhető. Nagyobb munkaszélességű kultivátorok esetén a keret mellső részén mélységhatároló kerekeket is alkalmaznak, amelyekkel szintén (mechanikusan vagy hidraulikusan) szabályozható a munkamélység. A keret magassága meghatározza a kultivátor átömlési keresztmetszetét is. A nagyobb keretmagasságúak (75-90 cm) kevésbé hajlamosak az eltömődésre.
Az alapművelésben használatos szántóföldi kultivátorok kulcsfontosságú művelőeszközei a kultivátorkapák és nélkülözhetetlen kiegészítői a rögtörő, egyengető és talajlezáró hengerek. Ezeken túl gyakran alkalmaznak a kultivátorok elején szárrendezőket (rugósfogú fésűsboronát) és simítólapokat, illetve száraprító tárcsasort vagy -sorokat. Ezek feladata a szármaradványok (mulcs) elterítése és aprítása a kultivátorkapák zavarmentes munkájához. Egy-egy kultivátor esetében is a kultivátorkapák-nak többféle változatával lehet találkozni. Ezeknél meg kell különböztetni a kapaszárakat és a kapatesteket. A kapaszárak rendszerint szívós (rugalmas) acélból, különböző keresztmetszetben készülnek és fix, csuklós, vagy paralel felfüggesztéssel kapcsolódnak a vázkerethez. Kialakításuk lehet egyenes, ívelt, vagy spirálrugóban végződő ívelt kialakítású. A nyírószeges biztosítású, fix rögzítésű egyenes kapaszárakat csak az egyszerűbb, kisebb munkaszélességű gépeken alkalmazzák. A kultivátorok többségén spirál rugóban végződő íves, illetve laprugós, tekercsrugós vagy hidropneumatikus megtámasztású egyenes, illetve ívelt, paralel felfüggesztésű kapaszárakkal lehet találkozni. A rugós megtámasztásnak a feladata elsősorban a kapaszárdeformációk és törések elkerülése. Ugyanakkor a talajellenállás okozta vibráció a kapák rezgetésén keresztül fokozza azok lazító munkáját és csökkenti a vonóerőigényt. A sokféle konstrukció között megtalálhatók a 3D-s kialakítású kapaszár megoldás is (pl.: Amazone), amely nem csak hátra tud kitérni akadályba ütközése esetén, hanem oldalirányba is. A szántóföldi kultivátorok többségénél a kapák egyenként 500 és 800 kg között terhelhetők mechanikusan vagy hidraulikusan. A kapaszárak végén cserélhető kivitelben szerelhetők fel a kopásálló acélból készült vagy keményfémmel felrakott kapatestek, amelyek formája, alakja, művelési szélessége- és mélysége rendkívüli változatosságot mutat. A hegyes véső-, szív-, vagy lándzsa alakú, keskeny (4-10 cm) forgatólemezes művelőszerszámok jobb aprítással és keveréssel, nagyobb munkamélységben képesek dolgozni, mint a különböző lúdtalp kialakítású és szárnyas kultivátorkapák, amelyeknek a művelési szélessége általában 15 és 50 cm között változik. Ez utóbbiaknak a lazító hatása kedvezőbb, mivel nagyobb keresztmetszetű talajszelvényt repesztenek ki és emelnek fel a művelés során. A szárnyas változatok gyomirtó hatása kedvezőbb. A kialakításuk az esetek többségében lehetővé teszi a művelőtest keményfémmel felrakott orrészének és a szárnyaknak külön-külön történő cseréjét, az orrész forgatását, illetve a szárnyak variálását is. A nagy mennyiségű szármaradványok jobb talajba dolgozásához ajánlanak a gyártók speciális kialakítású kultivátor kapákat is (Lemken TriMix, Horsch MulchMix, Váderstad Cobra, Mix-In, Unia KY Amazone Speed Tilling stb.). Több gyártó is a kapák gyors cseréjéhez szerszám nélküli megoldásokat kínál (pl.: Lemken, Amazone). A művelési mélység és a kések megválasztásánál a talaj és a növény igényei szerint körültekintően kell eljárni, mivel ezek jelentősen befolyásolják a gépek vonóerőigényét és a munkateljesítményeket is. A kultivátorkapák nyomában általában barázdált talajfelszín marad hátra, ennek megszüntetésére a gépek többségénél egyengető és rögrendező tárcsalapokat – ritkábban rugós talajfésűt – helyeznek el a kapák mögötti térben, a hengerek előtt. A tárcsalapok lehetnek sima élű, csipkés élű gömbsüveg, illetve hullámos élű, vagy forgókéses kialakításúak.
A kultivátorkapák által fellazított, felaprított kevert talaj felszínének lezárására az utolsó műveletként minden esetben különböző hengereket alkalmaznak. Ezek feladata a felszínre került rögök aprítása, a talajfelszín tömörítése, a talaj nedvességtartalmának megőrzése, de fontos szerepet töltenek be a művelési mélység szabályozásában is. Sokféle hengermegoldással lehet találkozni. Amennyiben szárazabb körülmények között a rögtöréssel járó tömörítés a fő feladat, abban az esetben a nehezebb gyűrűs, Crosskill vagy prizmahengereket alkalmaznak. Normál körülmények között a spirál, a rudas, a taréjos vagy a tüskés U-profilú hengerek alkalmazhatók. Nedvesebb talajon pedig a gumigyűrűs és a gumiabroncsos hengerek vethetők be. Ritkábban kétsoros hengereket is alkalmaznak a talajfelszín tömörítéséhez. Egyes hengereknél (fém gyűrűs, taréjos) sárkaparókat is felszerelnek a hengerelemek közé berakodott föld eltávolítására.
A szántóföldi kultivátorokkal célszerű nagyobb, 10-12 km/h munkasebességgel dolgozni, mert nem csak a területteljesítményük növekszik, hanem a lazító, porhanyító és keverő munkájuk is javul. A legtöbb típusnál a kapaosztás változtatása a kapák átszerelésével valósítható meg (pl.: ha nagyobb munkamélységgel kívánnak vele dolgozni), de egyes típusok (pl.: Váderstad Cultus) felhajtható, ezáltal kiiktatható kapákkal is készülnek.
Dr. Hajdú József
