Ezeket a szakzsargonban „kombinátoroknak” is nevezik, de a hivatalos nevük kombinált (több művelőelem kombinációjából felépülő) magágykészítő gépek. A tavaszi magágykészítés módjának, idejének és eszközének (művelőelemeinek) megválasztása a talaj típusától, állapotától, az időjárástól, a vetésre kerülő növényi kultúra magágy iránti igényességétől és nem utolsó sorban a megelőző alapművelésektől függ. A tavaszi magágykészítés a talajművelési technológiák klasszikus sorrendjében az előző növénykultúra utáni tarlóhántás, a forgatásos vagy forgatás nélküli alapművelés és annak elmunkálás után következik, egy- ritkábban két menetben a vetést megelőző utolsó talajelőkészítő műveletként. A magágykészítéssel kapcsolatos legfontosabb elvárás egyebek között, hogy a lehető legkevesebb talajmozgatással, ezáltal minimális talajnedvesség-vesztéssel és porosítással járjon, segítse elő a talaj gyors felmelegedését; javítsa a vetést megelőzően kijuttatott műtrágyák, gyomirtó – és talajfertőtlenítő szerek talajba keverését és hasznosulását; tegye lehetővé a vetőgépek pontos munkavégzését, és segítse elő a kivetett magvak csírázását, kelését és növekedését.
A jó minőségű magágy jellemzője, hogy aprómorzsás szerkezetű, de nem poros – amelynél 55:45 százalék a pórustérfogat és a szilárd fázis aránya -, kellően ülepedett, de nem tömődött, (térfogattömege 1,25 g/cm3 körül alakul), felszíne egyenletesen sík, nyirkos és gyommentes. A magágykészítéssel a talajban megőrzött nedvesség a csírázás és a kelés szempontjából alapvető jelentőségű, főleg száraz, csapadékhiányos tavasz idején. A kiszáradt magágy elhúzódó és egyenetlen kelést eredményez.
A növényvédő szerek és műtrágyák egyenetlen bekeverése, azok hatásmechanizmusát rontja. Az egyenetlen magágyfelszín egyenetlen kelést okoz, amely a növények fejlődésében is eltérésekkel jár. Az előzőekből következik, hogy a magágykészítés során elkövetett hibák kihatnak a vetésre és a növények fejlődésére, amelyek később a vegetációs időszakban már alig korri- gálhatók.
A tavaszi magágykészítésnél használatos gépek elsősorban a forgatásos és a többmenetes forgatás nélküli alapművelési technológiák utáni beérettebb talajok finomabb, sekélyebb műveléséhez készülhetnek. Sík, rácsos szerkezetű vázkeretre kapcsolt művelőelemekből épülnek fel, többnyire traktorra függesztett, vagy félig függesztett, ritkábban vontatott kivitelben készülnek. A munkaszélességük általában 2 és 16 méter között változik, a traktorok teljesítményéhez és a gazdaságok igényeihez igazodva. A függesztett változatok munkaszélessége általában 5-6, a félig függesztett konstrukciók 6-10, a vontatott gépek pedig 10-16 méter közötti munkaszélességgel készülnek. Az alkalmazott traktorkapcsolat függ a gépre szerelt művelőelemektől, azok számától és kombinációjától is. Ezek ugyanis befolyásolják a magágykészítő gépek méretét és tömegét.
A féligfüggesztett és vontatott gépek szállítókerekekkel rendelkeznek, amelyek vonuláskor hordozzák a gép tömegét, vagy annak jelentős részét. A félig függesztett gépeknél a szállítókerekeket mélységhatárolásra is használják. Mélységhatároló kerekeket a függesztett gépeken is alkalmaznak. A 2,5-3 méternél nagyobb munkaszélességű gépek hidraulikusan összecsukható, osztott vázkerettel készülnek, amelyekkel a szállítási szélességük a megengedett 2,5-3 méter közötti értékre csökkenthető. A különböző munkaszélességű gépek családot alkotva, különféle szélességű, azonos felépítésű modulokból épülnek fel, igazodva az üzemeltető traktorok teljesítményének jobb kihasználásához.
A magágykészítő gépek többféle művelőelemmel, illetve művelőelem-kombinációkkal készülnek. Egyes gépek cserélhető művelőelemekből épülnek fel és többféle művelőelemkombinációban is alkalmazhatók. Ezeknél a magágykészítő művelőelem-kombinációi a talajállapot, a gyomosság és az elvetésre kerülő növények igényeihez alakíthatók. A gépek elején általában megtalálhatók a traktornyom-lazítók, amelyeket sajnos nem mindig használnak, pedig ezzel a traktor keréknyomában kialakult talajtömörödés nemkívánatos hatásai mérsékelhetők.
E gépeken ritkábban lehet találkozni mellső merevszárú lúdtalpkapákból álló kapasorral, amely az alapművelés után visszamaradt durvább talajfelszín elmunkálásában és a magágy mélyebb lazításában vesz részt. A gépek többségének első munkaszekciójában fémlapokból, vagy lapkákból (crossboard) felépülő simító dolgozik, amely elegyengeti, elsimítja a talajfelszínt. A finom magágykészítőknél a következő zónában könnyű henger, vagy hengerborona dolgozik, amely tovább egyengeti és kissé tömöríti a talaj felszínét, megteremtve a következő fázisban dolgozó boronatagok munkamélységéhez igazodó művelési szintet, azaz szintezést végez.
A magágykészítők legfontosabb művelőelemei a középső zónában dolgozó boronatagok. Ezek többféle művelőszerszámból állhatnak. A fogasboronák különböző kialakítású merev (egyenes, négyszög keresztmetszetű, előre hajló kanalas stb.) boronafogakból épülnek fel. Jó szerkezetű, nem porosodó, kevésbé gyo- mos talajokon, sekély, egyenletes mélységű magágy kialakításában (pl. cukorrépához) végeznek megfelelő munkát. Leggyakrabban a rugós szárú kultivátorkapákból álló magágykészítőkkel lehet találkozni a gyakorlatban. Ezeknél 4-8 sorban elhelyezett különböző geometriájú és rezgésfrekvenciájú rugósszárakkal lándzsa, tüske, vagy lúdtalp kialakítású kapák lazítják és alakítják morzsalékossá a művelési mélységben a magágyat. Jó szerkezetű, jó kultúrállapotban lévő talajokon végeznek kiváló minőségű munkát. Jól irtják a ritkább állományú és a kelőfélben lévő gyomokat is. Kisebb az energiaigényük, jó a talajporhanyító és -keverő hatásuk. Elsősorban a tavaszi vetésű, széles sortávú kapásnövények megfelelő magágykészítő gépei. Magyar gyártók (pl. Busa Bt.) kínálatában lehet találkozni a forgókapás magágykészítőkkel, amelynél több sorban elhelyezett, ívelt késekkel rendelkező, talajhajtású forgókapák (passzív rotorok) dolgozzák át a magágy mélységében a talajt és egyben intenzív gyomirtást is végeznek. Ezek jól aprítanak, kevernek és egyengetnek is.
Ritkábban lehet találkozni ásóborona tagokból felépülő, szintén magyar gyártmányú magágykészítő gépekkel (Omikron, Mituran, Sasform, Vadkert), amelyeknél a talajfelszínt kereszt- és hosszirányban követni képes, önbeálló talajhajtású boronatagok forgó kései lazítják, aprítják, keverik át a magágy mélységében a talajt. Gyomirtást is végeznek, elsősorban a ritkább állományú gyomnövények ellen hatékony A különböző felépítésű boronatagok önmagukban még nem képesek a vetéshez szükséges magágyat hátrahagyni, ehhez szükség van az utánuk következő zónában dolgozó simító, tömörítő művelőelemek munkájára is. A magágykészítő gépek hátsó szekcióját simítók, rugósfogú fésűs boronák és hengerek, illetve hengerboronák alkotják. Ezek feladata a magágy felszínének végleges kialakítása és tömörítése.
A hátsó hengerborona a függesztett és félig függesztett magágykészítő gépek esetében részt vesz a mélységállításban is, vonalterhelése, ezáltal a tömörítő hatása is szabályozható. A hengerboronák feladata a felszín alatti talajtömörítés és felületegyengetés. Sokféle kialakításban készülnek. Csillagos, szeges, huzalos, spirál, léces, szögvasas, fűrészfogas megoldásúak. Karos vagy pa- ralelogrammás felfüggesztésűek, rugós vagy hidraulikus terhelésűek. A simítólapátokat és a fésűsboronákat is rendszerint rugós terheléssel látják el. A finom, úgynevezett finiselő magágykészítőknél (Kongskilde Germinator, Franquet Synchrogerm) a hátsó hengerborona a mellsővel összhangban a magágy felszínének szintezését is végzi, ezáltal pontos mélységű magágy készíthető, amelynek alja keményebb és a felette lévő talajréteg lazább aprómorzsás. A hazai piaci kínálatban több mint 1200 féle (típusú és típusváltozatú) magágykészítő gép szerepel, amelyek műszaki színvonalban technológiai alkalmazási lehetőség és az ár tekintetében rendkívül nagy változatosságot mutatnak. Köztük megtalálható az egyszerű felépítésű, olcsóbb magyar és keleti konstrukciók és a „mindent tudó” ugyancsak hazai és nyugati megoldások is.
Dr. Hajdú József
