Még mindig gyakori a technológiai szempontból kifogásolható csillagkerekes rendsodrók használata, amelyek azon túl, hogy talajhajtású küllős kerekeik révén földdel szennyezik a szálastakarmányt, a száradás és az utána következő műveletek (bálázás vagy szecskázás) szempontjából kedvezőtlen struktúrájú rendeket képeznek. Ennek ellenére Dél-Európában és az Egyesült Államok napsugárzás szempontjából intenzívebb régióiban – ahol gyors a száradási folyamat – előszeretettel használják azokat, mivel olcsó- és egyszerű megoldást kínálnak. Ennek tudható be, hogy ezeket az egyszerű eszközöket továbbra is gyártják és fejlesztik. Munkaszélességük vontatott kivitelben gyakran eléri a 15-20 métert is. A csillagrotorokat szénszál-erősítésű műanyagból is készítik már, amelyeken rugós acélfogak találhatók (pl. Wolagri, Tonutti).
A másik, speciális területre szánt berendezés a szalagos rend- felszedős rendrakó, amely szintén a dél-európai régiókban terjedt el leginkább, elsősorban szárított zöldtakarmány készítő üzemek, illetve a bálázott szenázskészítők használatában. A többnyire 10 méter feletti munkaszélességű, vontatott rendrakók jobb- és baloldali rendfelszedőkből, illetve középre hordó szállítószalagokból épülnek fel, és a terített renden fonnyasztott szálastakarmányokból viszonylag kis pergési veszteséggel képeznek szűkített rendet. A gyakorlatban a legelterjedtebbek a függőleges tengelyű forgórészekből (rotorokból) felépülő, különböző munkaszélességű rendkezelő gépek, azoknak is a technológiai szempontból az úgynevezett kétgépes, rendterítős és rendképzős megoldásai. A kisgazdaságok részére kis munkaszélességgel készülnek olyan megoldások is (Kuhn), amelyeknek a forgórészein a rendsodró ujjak átállításával lehet a rendterítő, illetve a rendrakó üzemmódot megvalósítani (két funkció egy gép). Ezeknek a használata azonban visszaszorulóban van. Ugyanakkor rendkívül dinamikusan fejlesztik a kétgépes rendkezelési technológiákban alkalmazható rendterítőket és rendrakókat. A fejlesztések főbb irányai a következők:
- Folyamatosan nő a gépek munkaszélessége;
- Csökken a szállítási szélességük, szabályozható a szállítási magasságuk;
- Javul a forgórészek talajkövetése és a villafogak talajfelszín feletti szabályozása;
- Egyszerűbbek és megbízhatóbbak, hosszabb élettartamúak a hajtásrendszerek, hajtóművek, tengelycsuklók és a vezérlőpályák;
- A rendterítőkön megjelentek a határszórás szabályozások;
- Rotoronként növekvő a villakarok és a villák száma;
- A rendterítőknél megjelentek a hajlított végű (utánfutó) villakarok;
- A nagyobb munkaszélességű gépeknél terjednek az elektronikus távszabályozások.
A rendterítők 1,2 és 1,7 méter közötti átmérőjű, 4-18 darabszámú terítőrotorral készülnek és a munkaszélességük 4,8 és 20 méter között változik. A kisebb (4,8-8,0 m közötti) munkaszéles- ségűek általában függesztett kivitelben, míg a nagyobbak féligfüggesztett vagy vontatott kivitelben kapcsolódnak a traktorokhoz. A rotorok egymástól függetlenül önbeálló talajkerekeken keresztül követik a talajfelszín egyenetlenségeit. Terítőrotoronként jellemzően 6 vagy 7 villakar és karonként egy- egy kétágú rugós villafog található, amelyek feladata a szűkített, vagy a széles renden lévő szálastakarmány elterítése és fellazítása, szellős terített rend kialakítása. A villák két ága közül – egyes gépeknél – a külső valamivel rövidebb, mint a belső, ezzel – döntött rotornál – a két villafog azonos síkban dolgozik (Krone), míg mások hajlított végű villákat alkalmaznak (Lely). A forgórészek osztása 1,05 és 1,25 m között változik az átmérő függvényében. A terítőrotorok általában 140-160 1/min fordulatszámmal dolgoznak, a kerületi sebességük 11,5 és 14,0 m/s között változik.
A rotorokat felül (a traktor felé és oldalt) védőkerettel szerelik fel, a véletlen balesetek elkerülése érdekében.
A rendterítők a traktor 540 1/min fordulatú, hátsó TLT-jéről kapják a meghajtásukat és középső szöghajtómű osztja el a hajtást a jobb- illetve a baloldali forgórészekhez. A rotorok közötti hajtásvitel szögeltérést biztosító – általában kenést nem igénylő vagy ujjas -, kuplungokon (pl. Octo-Link, Perma-Link) keresztül történik. A villakarok hajlított kiképzése és a rotorok előrefelé döntése biztosítja, hogy a szálastakarmány ne rakódjon fel a rotorokra. A rotorok villáinak a talajfelszín (tarló) feletti magassága a talajkerekek felfüggesztésein keresztül rendszerint több (3-4) fokozatban állítható. A beállításnál ügyelni kell arra, hogy a villák „fésüljék”, de ne érintsék a talajt. A rotorok dőlésszögének a beállításával szabályozható a szálasanyag röpítési távolsága és a terített rend „tupírozottsága”.
A nagyobb munkaszélességű gépeknél rendkívül fontos a gép hidraulikus összezárása (a jobb és baloldali rotoroknak a vonószerkezet mellé – fölé történő behajtása) és rögzítése, amelyre a gépek – 3 méteren belüli – szállítási szélessége miatt van szükség. Ez a korszerű gépeknél fél- és egy perc közötti időtartamot vesz igénybe. A vontatott gépek szállításkor külön szállítókerekeken mozgathatók. A rendterítőkkel a szűkített renden lévő takarmányok teríthetők szét vékonyabb, szellős és napsütötte rendre, vagy a megázott, tömörödött rendek tehetők lazítással szellősebbé, legátjárhatóbbá.
A szálastakarmányok rendkezelésének másik fontos művelete – a kétgépes rendszerben – a rendképzés, a rendek összerakása, a rendről dolgozó betakarítógépek (rendfelszedő kocsik, bálázók, szecskázók) igényeinek és teljesítőképességének jobb kihasználásához. Ez érinti a gépekkel készített rend geometriai méreteit (szélességét, magasságát), valamint a rend folyóméter (fajlagos) tömegét (kg/m). A képzett rend szélességét a betakarítógépek rendfelszedőjének (pick-up) a munkaszélességéhez kell igazítani, a rend fajlagos tömegét pedig a gépek áteresztőképességének megfelelően kell megválasztani. Így előfordulhat, hogy az első kaszálásnál egy háromtagú (Butterfly) kaszaaljból (6-9 méterről) egy húzásban is lehet nagytömegű rendet képezni, míg a harmadik kaszálásnál három-négy kaszaaljat kell egy renddé összedolgozni. A rendképző, rendforgató és rendösszerakó gépeknél is megfigyelhető a munkaszélességek növekedése. Egyre több gyártó kínál ezekből 12-15 méter munkaszélességű gépeket. A rendképző egy- vagy több (max. 4) nagy átmérőjű forgórészből épül fel, amely központi vázgerendelyhez csatlakozik. Az egy forgórészesek 5 méter munkaszélességig készülnek függesztett kivitelben, a többiek többnyire vontatott vagy félig függesztett megoldásúak a traktorkapcsolatot tekintve. A rendképző rotorok átmérője 3,7 és 5,2 méter között változik, rotoronként 10-15 db, központi vezérlőpályán futó vezérelt villakarral, amelyek végén 3-5 db kétágú rugós villa található. Ezek rendrakás közben egy rotorfordulat alatt 90 fokban képes elfordulni. A rendképző rotorok egyenként 3-6 kereket magába foglaló, háromdimenziós talajkopírozó (tandem, tridem) kocsikon (futóműveken) követik a talajfelszín egyenetlenségeit. A több forgórészes kivitelűeknél a forgórészek szállításkor a gép geren- delye mellé hidraulikusan felhajthatók. A nagy (4 m feletti) átmérőjű forgórészeknél azok felhajtott állapotban hidraulikusan lesüllyeszthetők, hogy vonuláskor beférjenek a 4,5 méter magas űrszelvénybe. A kisebb munkaszélességű gépeknél szállításkor a villakarok kihúzhatók és a gép alvázán helyezhetők el. Ezt a speciális bordás villakar kiképzések teszik lehetővé. Az egy forgórészes rendképzők 3,7 és 5,2 méteres munkaszélességgel rendelkeznek és egy oldalrend képzésére alkalmasak.
A többrotoros rendképzők a központi gerendelyen két eltolt forgórésszel készülnek, amelyekkel egy vagy két oldalrend képezhető. Ezeknek a munkaszélessége általában 6 és 8 méter között változik és a forgórészek forgásiránya megegyező. A több forgórészes rendképzőknek a másik csoportját a 2 és 4 rotoros, középső rend képzésére alkalmas gépek képviselik, amelyeknél a forgórészeket a központi gerendelyhez képest szimmetrikusan helyezték el és a forgásirányuk ellentétes (szembe forgó). A két forgórészes, középső rendképzős gépek munkaszélessége 6 és 10 méter között, a négy forgórészeseké pedig 10 és 15 méter között változik. A négy forgórész közül az első kettő nagyobb kinyúlással rendelkezik és a szálastakarmányt az utána dolgozó kisebb kinyúlású forgórészek munkasávjába tereli, amelyek ezt tovább sodorják a gerendely alatti térbe, a rendhatároló által meghatározott méretű rendre. Egyes gyártók (Krone) a középső rend alatti bolygatatlan sáv fellazítására a központi gerendely elején kisméretű hidromotorral hajtott lazító rotort is elhelyeznek. A többrotoros rendképzőknél a rotorok helyzetének a munkaszélességhez igazítása és rendterelő villák talaj feletti magasságának a beállítása a traktor vezetőüléséből, központilag hidraulikusan történik. A nagy munkaszélességű, korszerű rendkezelő gépekhez a gyártók ISOBUS-t (traktor és munkagép kommunikációt) és fedélzeti monitort is kínálnak (Communicator, Operator, Krone Plus-Version stb.), amelyekkel távirányítással végezhető el a gépek beszabályozása és folyamatosan ellenőrizhetők az egyes beállítások. A gépeknek elmaradhatatlan tartozékai a közlekedésbiztonsághoz nélkülözhetetlen szélességjelző táblák és fényjelző berendezések, mert a sok kiálló villakar és villafog fokozott veszélyt jelent a közlekedőkre.
Dr. Hajdú József
