Kiderült, hogy ha nem kellő körültekintéssel választják meg városainkban a kínai vadkörte fajtáinak ültetési helyét, akkor a fa ökológiai igényeitől eltérő helyeken kedvezőtlen következményekkel kell számolni. A kínai körte idővel problémás fafajjá lett. Ezt jelzik pl. az USA városai, amelyekben a kínai vagy callery körte az idők során városképet meghatározó, sőt ünnepelt fafajjá vált, majd pedig évtizedek múltán egyes államokban a telepítésre nem kívánatos fafajok listájára került. Ennek okait mára feltárták, és mifelénk is tanulságként szolgálhatnának.
Az utóbbi évtizedben Budapesten sorra jelentek meg a kínaikörte-fasorok, -facsoportok. Talán az egyik első a Kőrösi Csoma sétány volt (Kőbányán), majd az Ötpacsir ta utca és a Reviczky utca következett (belváros), az Erzsébet királyné útja sem maradt ki (Zugló), újabban pedig a Vámház körúton és a
Kálvin téren, az Október 6. utcán, a Szabadság téren és sok kisebb belvárosi utcán tűntek föl a kínai körte fái.
Napjainkban már nehéz lenne teljes listát adni azon közterületekről, ahol e fafajt ültették. Egyesek kínaikörte-őrületről beszélnek, mások láncreakcióként minősítik a fafaj városi térhódítását.
Tíz év során figyelemmel kísértem a fasorok állapotát, és különösen érdekelt, hogy igazolódik-e az a vélekedés, miszerint komolyabb növényvédelmi problémákkal nem kell számolni a kínai körte esetében. Meglepetésként új, járványos betegség, lisztharmat lépett föl a fákon, amely e fafajon korábban teljesen ismeretlen volt. Emellett más betegségek (rozsda, levélelhalást okozó gombás betegség) is gyakorivá váltak. Sajnálatos továbbá, hogy a körtefajok jól ismert, jelentős rovarkártevői (pl. körte-levélpoloska és mások) is megtalálták a kínai körtét.
Az is nyilvánvalóvá vált, hogy e fafaj fajtái nem kedvelik a szűk, árnyas, fényszegény környezetet. Ilyen helyeken a korona kiritkul, komoly a vessző- és gallyelhalás és fokozott mértékű a betegségek föllépése. Mindezek együtthatásaként a fák díszítőértéke alaposan csökken.
Meg kell említeni azt is, hogy ahol tömegesen ültetik a fákat, ott a lakosság a virágzáskor kellemetlen szagra panaszkodik. Egyesek döglött hal szagát érzékelve keresik az „illat” forrását. Másik veszély is fenyeget a kínai körte térhódítása kapcsán. Az USA városainak több évtizedes tapasztalata mutatta, hogy e fafaj fajtáinak széles körű ültetése, alkalmazása nyomán „invazív”, az emberi ellenőrzés alól „kiszabaduló”, vad populációk jelennek meg. Ezek főleg bolygatott területeken, utak mentén, sőt, erdőkben bozótos aljnövényként is fejlődnek, ami komoly ökológiai veszéllyel jár. Nem véletlen, hogy e problémával tudományos szinten is foglalkoznak, és napjainkban társadalmi, környezetvédelmi szervezetek, magánszemélyek emelik föl szavukat e fafaj további szaporítása, korlátlan ültetése ellen. Az érdeklődők in terneten, néhány kulcsszó segítségével (pl. Callery pear, invasion, invasive) betekinthetnek számos amerikai honlapra, és némi ízelítőt kaphatnak arról, milyen problémává vált az USA számos területén az inváziós kínai vagy callery körte.
Számos megfigyelés nyilvánvalóvá tette számomra, hogy a fák virágzáskor valóban csodálatosak, a fehér virágözön kellemes hangulatot ad a környezetnek. Ősszel varázslatos a lombszíneződése, az aranysárga, bordó, vöröses lombkoronák megállásra késztetik az embert. Mind több eset azonban azt jelzi, hogy a fajták (pl. Chanticleer) eme csodálatos tulajdonságai csak lehetőségek, a valóságban gyakran már virágzáskor szembeötlő, sőt általános a lisztharmatgomba okozta fertőzés. A virágzatok betegek, az éppen kibontakozó levelek besodródottak, kanalasodnak, deformáltak. A lombozat teljes fertőzöttsége egyes fáknál már ekkor szürkés színárnyalatot ad a fák koronájának. És ilyenkor, különösen a szűk, belvárosi utcákban kellemetlen szag is érezhető. Nyáron fokozódik a lisztharmatfertőzés, és más kórokozók és kárte
vők is megjelennek. Ősszel, amikor várjuk a lomb csodálatos színeződését, gyakran korai lombhullás következik be, a beteg, deformált levelek tömegesen hullanak le. A kedvezőtlen környezeti hatások összegződése nyomán a keskeny, fényszegény utcákon kiritkul a fák koronája, az elhalt vesszők és gallyak nagy száma jelzi, hogy a fák nem érzik jól magukat. Viszonylag ritka eset, hogy ősszel egészséges, a fajra, fajtára jellemző lombozatú fákban gyönyörködhetünk.
A növényi betegségek kutatójának a kínai körtével kapcsolatos tízéves megfigyelései igazolják, hogy a fafaj (Pyrus calleryana) és különösen a Chanticleer fajtája valóban csodálatos tulajdonságokkal rendelkezik. Ültetése azonban különös körültekintést, és számos – többek között növényvédelmi – szempont mérlegelését teszi szükségessé. Ha ezekre nem gondolunk, akkor a tömeges ültetés, a „kínaikörteőrület”, sok csalódást okoz. A városi fásítás összetett problémáira újabb, sokat ígérő megoldást keresvén, nem a várt eredménnyel kell szembesülnünk. Schmidt Gábor professzor egykor kissé keserűen megjegyezte, hogy az idő és tapasztalat majd ezt a fafajt is „kilövi”. Ezt én anynyival toldanám meg, hogy az idő majd javít az elkövetett hibákon, és remélhetően nem túl sok veszteség és csalódás árán az őt megillető „helyére teszi” a kínai körtét.
A jelentős, főleg amerikai és a szerény hazai tapasztalat mindenesetre arra figyelmeztet, hogy a városi fásításban a kínai körte ültetése körültekintésre és mértéktartásra int.
