
A szóban forgó fajták: magyar lapály, magyar nagyfehér, hampshire, duroc, pietrain hibrid befejező kan, a Hungahib 39. Létszámuk a politikai rendszerváltást követően egyre gyorsuló ütemben csökkent, a keletkező piaci résbe nyugati termelési rendszerek hibridjei léptek be, és napjainkra a magyar sertéstenyésztők társadalmi szervezete, a Magyar Fajtatiszta Sertéstenyésztők Egyesülete (MFSE) a 200 ezer körülire megcsappant kocalétszám 15 százalékát tartja ellenőrzése alatt.
A legjobb alapanyagot szolgáltatják
A 2012-ben indított sertésstratégiai kormányprogram (minden ellenkező híreszteléssel szemben) nyilvánvalóan támaszkodik a tömegtermelésben élenjáró multinacionális sertéstenyésztő és sertéshústermelő vállalatokra, másrészt természetszerű és kiemelt célja, hogy támogassa, gyarapítsa a kis- és középvállalkozásokat. A vidéki népesség megtartásában fontos eszköz a sertéstartás erősítése. Az uniós forrásból származó, telepkorszerűsítő pályázatok sem teszik lehetővé, hogy a hagyományos, az 1970-es évek technológiájával dolgozó vagy éppen üresen álló sertéstelepek többségét a gazdálkodók felújítsák. Viszont, ezek a telepek alkalmasak a magyar éghajlathoz, takarmányozási (nemkülönben társadalmi, kulturális) viszonyokhoz alkalmazkodott fajták befogadására és az ésszerű termelésre. Mérvadó húsiparos vélemények szerint ezek a fajták szolgáltatják a tipikus magyar feldolgozott termékekhez, szárazáruhoz a legjobb minőségű alapanyagot. A legnagyobb gond, amit a húsipar képviselői váltig hangsúlyoznak, a leszűkült állományból fakadó alapanyaghiány.
Miközben az MFSE irányítása mellett a törzstenyészetek tulajdonosai magas szintű, eltökélt munkát végeznek, további lényeges feladat, hogy korszerű módszerekkel frissítsük fel tudásunkat a fajták termelési és szaporasági tulajdonságairól. A sertésstratégiai kormányprogram felismerte ezt az igényt, és a termelési paraméterek ellenőrzését a 2014-ben Herceghalomban átadott hízékonysági és vágási teljesítményvizsgáló (HVT) állomáson együttműködésben végzik a NAIK-ÁTHK és az MFSE szakemberei.
Mindenképpen indokolt a lecsökkent populáció szaporasági mutatóinak áttekintése, mivel a modern hibridek termelői részéről a hazai fajtáinkkal szemben az egyik leggyakrabban megfogalmazott kritika az alacsony szaporaság. A kormányprogram keretében módszeresen elkezdtük feldolgozni az MFSE törzstenyészeteiben a kocákra vonatkozó szaporasági adatokat, valamint a törzs kanoktól nyert spermamintákat elemeztük. Tehát egyszerre indítottuk el a felmérést a nőivarban és a hímivarban, kiegészítve a molekuláris genetikai vizsgálatokkal, amelyek a szelekciós munkát hivatottak segíteni. (A kapott adatok megbízhatóságát – a törzstenyészeteken kívül is – feltehetően javítani fogja az 5 százalékos ÁFA-kulcs és a kocák egyedi jelölésének bevezetése.)
A legjobbak eredményei
Cikkünkben a legfontosabb anyai fajták, a magyar nagyfehér és magyar lapály kocák reprodukciós adatairól nyújtunk előzetes beszámolót, bízva abban, hogy néhány következtetést már most levonhatunk.
Az MFSE kimutatása alapján az elmúlt három évtizedben a magyar nagyfehér fajtában az átlagos alomnagyság 9,95 ± 2,70 malac volt, magyar lapályban 9,98 ± 2,26. Ez a szám a kocánként, évente 30 hízót kibocsátó korban nem túlzottan biztató, viszont pozitív irányban árnyalja a képet, hogy a legjobb nyolc magyar lapály tenyészetben az 1. táblázat szerinti reprodukciós mutatókkal találkozhattunk. A magyar nagyfehér tenyészetek adatait a 2. táblázat tartalmazza. (Az adatok a MFSE szakmai előadásából származnak: „A sertéstenyésztés céljai” Eicher József ügyvezető igazgató 2014.)
A nyolc hazai magyar lapály törzstenyészet adatai jól mutatják, hogy rendelkezünk olyan genetikai tartalékokkal, amelyek biztosítják az európai szaporasági mutatókat, sőt még meg is haladják őket. Tudjuk, hogy a szaporasági tulajdonságok közel 80 százaléka környezeti hatásoktól függ, így a tartási, takarmányozási viszonyoktól. A múlt század második felében épült sertéstelepeinket használva nem tudunk versenyezni a legmodernebb technológiával felszerelt telepekkel. A hazai háztáji és kisgazdaságokban viszont, ahol a jó gazda gondossága, hozzáállása ellensúlyozza a technológiai hiányosságokat, elérhető a magasabb alomlétszám.
Nem elhanyagolható körülmény, hogy a hazai éghajlati viszonyokon edződött kocaállomány alacsony selejtezési ráta mellett (évente 35-40 százalék) produkálja ezeket a kiváló eredményeket szemben a külföldi hibridek gyakorlatával (60-70 százalék). A belföldi kocavásárlók elvárják a kellő szervezeti szilárdságot, a jó lábszerkezetet és konstitúciót, ami 6-8 fialást is lehetővé tesz. Ezt biztosítják az MFSE törzstenyészetei.
A genetikai háttér
A megbízható adatszolgáltatást végző tenyészetek referencia populációt képeznek, amely egyúttal kiindulási pont a szelekciós szempontból fontos tulajdonságok genetikai hátterének felderítéséhez. A munka javában tart, az eddigi eredményeink biztatóak.
Magyar nagyfehér és magyar lapály egyedek genomiális szerkezetét vizsgáltuk szaporasági mutatók, illetve életteljesítmény index viszonylatában. Nagy áteresztőképességű – teljes genomot érintő – tipizálási eljárást használtunk. Az analízis során egy-egy állatra vonatkozóan több mint hatvanezer DNS-régiót olvastunk le. A mintázott DNS helyek távolsága egymástól annyira kicsi, hogy az egy-egy tulajdonságért felelős régió, vagy régiók hálózata nagyon nagy valószínűséggel felderíthető. Magyar nagyfehér fajtában tíz, magyar lapályban pedig öt olyan genomiális régiót sikerült azonosítani, amely kapcsoltságot mutatott a magasabb életteljesítménnyel. Ezek a későbbiekben – alapos gyakorlati ellenőrzés után – alkalmasak lesznek a szaporasági mutatók javítására. Ebben az esetben egy egyszerű genetikai teszt már a malacok születése után közvetlenül lehetővé tenné a magasabb életteljesítményre történő szelekciót.
Eddigi eredményeink már jelzik, hogy magyar kultúr sertésfajtáink fontos, kistermelői körökben meghatározó szerepet tölthetnek be a hazai sertéstenyésztés közeli jövőjében, a jelenlegi sertéslétszám növelésében.
Dr. Rátky József, Dr. Zsolnai Attila, Dr. Anton István, Nyíri András
NAIK-ÁTHK Herceghalom


