Lábápolás
Nem csak októberben, hanem minden egyes alkalommal, ha szükséges, körmölni kell a kecskéket. A legelőre járó állat (de a karámban, istállóban élő is) csak akkor vesz fel elegendő takarmányt, ha van mivel odáig eljutnia: magyarul nem fáj a lába, könnyen jár, ugrál. A legtöbb sántaságot, „lábfájást” a nem megfelelően ápolt körmök okozzák, ami képes egész állományon végighaladó, súlyos betegségeket is produkálni (büdössántaság).
A köröm ápolása nem heti feladat, nem fontos – de lehet – kampányszerűen, az egész állományon egyszerre végrehajtani. Egyszerűen csak figyelnünk kell őket, és a helytelen állású, túlnőtt, aláfordult körmű állatokat megfogni és alaposan megkörmölni. Némelyik kecske egyik pillanatról a másikra elkezd bicegni, lesántul. Ilyenkor azonnal vegyük fel a lábát, tapogassuk át: kóbor tüske, kavics, beszakadt köröm, bármi okozhatja a problémát. És ha már a kezünkben van a patája, körmöljük is meg.
Ha nincs sántánk, de van körmölésre érett láb, érdemes olyankor körmölni, amikor kicsit puhult a szaru, vagyis harmatos idő, vagy egy kis eső után. Sárban, trágyalében felázott körmöt csak végszükség eseten körmöljünk, sőt, már az is nagy gond, ha van ilyen felázott körmű állat: ott alapvető tartástechnológiai és higiéniás gondok, járványveszély áll fenn. Ha kénytelenek vagyunk felázott lábú állatot körmölni, a körmölés száraz helyen történjen, és a jószág álljon utána legalább egy napig száraz, tiszta alomban, illetve a lábat kezeljük le fertőtlenítő szerrel (kék/zöld spray). Ha a felázott láb körmöléskor duzzadt, fájdalmas, a köröm szaga nem a megszokott, körmöléskori szagú, hanem „más”, erősebb, azonnal forduljunk állatorvoshoz körmölés és fertőtlenítés után, ne kísérletezgessünk vele, mert az egész állományra kiterjedő büdössántaság jele lehet.
Magam nem ültetem le a kecskét körmöléskor, hanem felveszem a lábait, ahogy a lovaknál szokás. A kezelendő kecskét megfogom, bevezetem egy elkülönített részbe (pld az istállóból kizárom a többieket), és egy vödörnyi abrak segítségével leápolom a lábat. Használok kést és ollót egyaránt, a durva munkát és a köröm hegyét körmöző ollóval szedem el, a szép, egyformára igazítást, a járófelület és a talp egyenletességét pedig körmöző késsel érem el. Csak a fiatalabb állatokkal szokott gond lenni, az idősebbek megszokták az eljárást, de a fiatalt, ha megkötöm, miközben abrakol, szintén gyorsan „el lehet rendezni”. Soha nem körmölünk fejés közben, alapvető higiéniai okokból – bár egyszerűbb lenne.
Legelőn nehezebb megfogni a kecskét, de ha valaki használ kampót, ott is gond nélkül megoldható, de inkább a kecske leültetésével szokott probléma lenni, előfordult már, hogy késsel együtt rohant el a többi után.
Nem szabad félni a körmözéstől! Véssük jól az eszünkbe a fiatal gidák talpának lenyomatát, formáját, és később erre a formára törekedjünk majd. Körmöléskor adja magát a felület: az elhajlott széleket le kell szedni, ezek sokszor üresek (maximum kosszal tele), és addig szedni, amíg világosabb, ép szaruhoz nem érünk. Onnan óvatosan, finoman haladunk tovább, ha szükséges. Tűhegynyi vércseppnek nem örülünk, de ha tiszta almon vannak az állatok, nem gond (azért ha lehet, fertőtlenítsük le a vérző lábat, pláne, ha nem tűhegynyi cseppről van szó!), azonban erre nagyon figyeljünk oda. Ahogy arra is, hogy a talpak szépek, simák legyenek.
Ha extrém módon elhanyagolt lábakról van szó, ne szedjük el azonnal az egész körmöt. Gondolok itt az 5 centimétert meghaladó túlnövésekre, deformitásokra. Ilyenkor az állat lábszerkezete is megnyomorodik, a hirtelen körmölés sántaságot válthat ki (az inak átrendeződése miatt elsősorban), tehát egyszerre max. 3-4 centit szedjünk el belőle, és 7-10 naponta ismételjük, amíg el nem érjük a kívánt eredményt.
Figyeljünk az ilyen kecskékre, kóros is lehet a szarunövekedés nagy sebessége, lehet, el kell gondolkodni a selejtezésen.
Néhány kecske körömalakulása is lábvég deformáltsághoz, sántasághoz vezet. Ilyenek az ellapuló, a nem túlnőtt, de aláforduló körmök. Helyes körmözéssel ezek is rendbe hozhatóak, a lábszerkezet javítható, de az ilyen állat utódait, ha megtartjuk, nagyobb odafigyeléssel kezeljük, mert ezek a lábvég-problémák öröklődhetnek, és közvetve befolyásolják a termelést.
Érdemes a körmöket belsőleg is ápolni: helyes takarmányozással, mikro- és makroelemek etetésével (szelénes nyalósó) a körmök egészsége is növelhető. Érdemes évente egyszer megfürdetni a kecskék lábát: fertőtlenítő és lábvég kezelő szert (állatpatikában kapható) felhígítunk vízzel, beletesszük egy jó nagy kádba, betonvályúba, és vagy keresztülhajtjuk rajta a jószágot, vagy egyesével beleállítjuk, hasonlóképp működik a telepek bejáratánál lévő gumiabroncs és (emberi) láb fertőtlenítő kapukhoz (de rá is lehet fújni jó alaposan a felszedett lábakra, mindenhová behatoljon a folyadék).
Ha egész évben legelőre jártunk, illetve kaszált zöldet etettünk az állománnyal, érdemes még egyszer féreghajtózni az anyákat. Ilyenkor a korán vemhesültek miatt azonban mindig kérjük ki állatorvos véleményét, egyes féreghajtó szerek simaizom összehúzódással járnak, ami esetleg vetéléshez vezethet, nem mindegy tehát, mit és hogyan használunk.
Legeltessünk, amikor csak lehet
A rövidülő nappalok miatt a nyári legeltetési rend kicsit megváltozik, és inkább csak egyszer hajtunk ki, napközben, de akkor hosszabb időre. Amikor engedi az időjárás, menjünk ki az állatokkal, az októberi legelő az őszi esők és a vénasszonyok nyara miatt még jó táplálékot ad nekik, bár csökkenő vitamintartalommal. Használjuk ki a terített asztalt, a pénztárcánknak és az állatok télre való felkészítésének is jót tesz. A még fejős állatoknak azonban adjunk a legelőfű mellé a karámban lucernaszénát és kicsit emeljük meg az abrakot a laktáció szinten tartásához. A vemhesek egy része ilyenkor már lehet, hogy apaszt (augusztusi űzetés), esetleg elapasztott. Az elapasztott állatokat a karámban, istállóban vegyük külön, és elegendő, ha a legelőfű mellett csak rétiszénát esznek, a lucernaszénát hagyjuk a fejősöknek. Az apasztott anyáknak abrakot sem kell kapniuk, csak akkor, ha valami oknál fogva leromlott a kondíciójuk – de ha egész évben jól jártunk el, és egészségesek az állataink, a télnek inkább kicsit „túlkondiban”, mint alultápláltan megyünk neki. Amikor nem tudunk kihajtani a rossz időjárás miatt, ne feledkezzünk meg a lédús takarmány adásáról: ilyenkor még mindig van törköly, alma, körte, tökfélék, amit a karámban abrakkal vagy vályúból, összevágva, etetve kicsit megdobja a vitaminfelvételt és a sejtvíz felvételt. Ameddig csak lehet, kerüljük az egyoldalú, széna- abrak száraztakarmány etetését, a kecske szervezetének (kérődzés) egészséges működéséhez alapvető fontosságú a lédús takarmányok etetése. Ha kifogytunk ilyesmiből – ami októberben nem fordulhat elő, hisz almaszezon vége, tökszezon közepe, krumpliszezon közepe van! – akkor fokozott hangsúlyt fektessünk az ivós készítésére és adagolására.
