Kezdetben Szent-Györgyi Albert (számos orvos-kutatóhoz hasonlóan) is azon a véleményen volt, hogy a vitaminok problémája csak a szakácsokra tartozik, ugyanis a táplálkozás körüli kutatásokat abban az időszakban nem tartották tudományos munkának. Szent-Györgyi Albert tehát különösebb megfontolás nélkül kezdte el aszkorbinsav-kutatásait, ami később kiemelkedő jelentőségű tudományos anyaggá vált szakmai karrierjében, s amely később C-vitamin néven nemzeti büszkeségünk lett.
A skorbut ellenszere
A C-vitamin élettani jelentőségét valójában a 16. században kezdték el tudományos alapokon kutatni, amikor Jaques Cartierfrancia fölfedező arról írt, hogy matrózait a fenyőfa tobozából készült fő-zetekkel kezelték, majd azok a terápia végén teljesen kigyógyultak a skorbutból. Az orvostudomány természetesen indián kuruzslásnak tartotta a terápiát, és semmilyen tudományos megalapozottságot nem talált benne. Ezt követő-en több mint 100 év telt el, míg komolyan vették a skorbutellenes szereket. Egy hatékony népi gyógyszert tesztelt tudományos módszerekkel Johann Kramer orvos, majd megállapította, hogy a skorbut legádázabb ellensége a citrusfélékben rejlik. Ezt a fölfedezést az orvostudomány akkor ismerte el, amikor 
James Lind hajóorvos a tengerészek egyik felének narancsot osztott ki, de a legénység másik fele egyáltalán nem kapott. Az út végére azok a matrózok, akik nem kaptak narancsot, iszonyatos kínok között haltak meg a skorbuttól. Akik viszont kaptak narancsot, egészségesen kötöttek ki. Megvalósult tehát a gyógyszeripar első rémálma: az olcsó, célzott, hatékony gyógyszer megszületése. A hatóanyag neve ekkor még nem volt ismert, de 1841-ben George Budd egy konferencián megjósolta, hogy a vegyészek hamarosan izolálják a citrusfélék „alapvető elemét”.
A gyógyszeripar válaszolt a jóslatra, s 1920-ban az Ely Lilly cég vasúti vagonnyi citromport vásárolt, hogy abból tiszta C-vitamin-kristályhoz jusson. A kiábrándító eredmény azonban csak zavaros citromfőzet lett. Ennek ellenére Európa és az Egyesült Államok tudósai hatalmas versenybe kezdtek a C-vitamin izolálásáért, valamint kémiai szerkezetének meghatározásáért. A munka nagyon költséges és fárasztó volt, ám világhírnévvel, gazdagsággal és természetesen Nobel-díjjal is kecsegtetett. A legmélyebb kutatómunkát két magyar tudós végezte az USA-ban. A C-vitamin kristályos anyagszerkezetének meghatározását az amerikai-magyar származású Joe Svirbely tengerimalacokon végrehajtott kutatásai bizonyították. Ennek során kiderült, hogy a másik magyar, Szent-Györgyi által fölfedezett hexuronsav tiszta, kristályos C-vitaminból áll. A harc igazán ekkor kezdődött el. Az USA-ban dolgozó Charles Glen King saját nevével igazolva (SzentGyörgyiéket kihagyva) 1932 áprilisában a Science-ben publikált cikkében a C-vitamin feltalálásáról adott számot.
Nem tárolja
A C-vitamin jelenléte a szervezetünkben változó, az életkortól, testtömegtől és a szervezet fizikai igénybevételétől is függ. A C-vitamin elsősorban a vérerek rugalmasságát javítja, erősíti az immunrendszert, intravénás adagolása nagymértékben pusztítja a rákos sejteket. Egy felnőtt ember szervezete mintegy 1600 mg C-vitamint használ fel naponta. A C-vitamint a szervezetünk azonban nem tárolja, hanem a fölösleg vízben feloldódva a vizelettel távozik. Ha a szervezet C-vitamin-szintje 300 mg alá süllyed, akkor lép fel a skorbut. Ez napjaink táplálkozási kultúrája mellett elképzelhetetlen. Fölmerülhet viszont a kérdés (mivel az ember képtelen a C-vitamin termelésére), hogy milyen úton vigyük be szervezetünkbe a szükséges mennyiséget? Társadalmunk az ún. „táplálék kiegé szí tők” vonzáskörében él, melyeknek, ha igaz a rajtuk lévő tájékoztató, akkor minden egyes kapszulája a szükséges vitaminmennyiséget tartalmazza. Számos hatósági ellenőrzésen akadnak fönn azonban olyan készítmények, melyekben egyáltalán nincs, vagy csak csekély koncentrációban van jelen a szükséges vitaminmennyiség.
Több van a paprikában
Szent-Györgyi Albert akkor a Szegedi Tudományegyetem orvos-biológus kutatója volt, számos kiváló kutató vezetője. Egészen véletlenül a Tiszaparti város tájjellegű zöldsége, a paprika került lehetőségként a C-vitamin-kutatás elő-terébe. Szent-Györgyi a paradicsom alakú piros paprikából 5-6-szor annyi C-vitamint izolált, mint azelőtt a cit rusokból. Ezt követően egy általa kidolgozott módszerrel 1,5 kg, majd 2 kg tiszta, kristályos C-vitamint állítottak elő a paprikából. Az esemény világszenzáció lett, több tudományos lap is kiadta Szent-Györgyiék munkáját. Rövid időn belül meghatározták a C-vitamin kémiai szerkezetét, és közzétették a vegyület biokémiai hatásait is. Mint mondta: „a C-vitamin kémiai azonosítása megnyitotta a szintéziséhez vezető utat. Tehát főleg a magyar paprikának köszönhető, hogy olyan figyelemre méltóan rövid idő, két év alatt a C-vitamin a titokzatosság homályából az olcsó szintetikus termékek birodalmába került. Ma a C-vitamint alacsony áron, mázsaszámra készítik szintetikusan.” A Szent-Györgyi kutatás végeredménye 1937-ben orvostudományi Nobel-díj lett.
Szegedi mérések
A Szegedi Tudományegyetem Növénytudományi és Környezetvédelmi Intézete és az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézete közös kutatásokba kezdett, a C-vitamin-koncentráció meghatározására különböző paprikatípusokban, valamint a csipkebogyóban. A Künstler András kutató vezetésével elvégzett labormunkák meghökkentő eredményeket hoztak. A hallgatók által begyűjtött anyagokat három frakcióban vizsgálták, majd kiderült, hogy a C-vitamin-koncentráció nagymértékben összefügg a zöldségek és a gyümölcsök nedvességi állapotával. Ezért a kísérlet során a C-vitamint egyrészt a termések friss, biológiai érettségi állapotában, valamint szobahőmérsékleten szárított anyagából, három különböző mérés alapján határozták meg. A kísérlet azt is bizonyította, hogy a takarmányszárítóban 60 °C-on kezelt termésekből már nem tudtak C-vitamint kimutatni egyik termésből sem.
A frissen szedett TV paprikákban átlagosan 85 mg, a paradicsom alakú piros és narancssárga színű paprikában 150 mg, a szentesi cseresznyepaprikában ugyanakkor 22 mg C-vitamin volt kimutatható. A kontroll a vadrózsa csipkebogyója volt. A frissen szedett csipkebogyókból átlagosan 24 mg C-vitamint vonhattak ki. A kutatás során kapott eredmények azt erősítik meg, hogy napi egyetlen friss paprika táplá lékkiegészítők nélkül is biztosíthatja egy dolgozó ember egészséges életfunkcióit. A magyar paprika pedig olcsó, finom és hatékony.
