Az átvételi ár május 26-tól néhány napig 180 forint volt kilogrammonként, majd június 1-jétől 100-120 forintra csökkent. Ez az ár a ráfordításokat is alig fedezi, ezért volt olyan termelő, aki le sem szedte a termést.
A termelési költségeket a hagyományos, lisztharmat-fogékony fajtáknál a növényvédelmi költség emeli meg leginkább. A betegség-ellenálló Invicta, Debrez fajták lassan terjednek. A Rokula ebben az évben elfagyott, mert korán indult, és az április 3-i fagyok elpusztították a virágokat. A később virágzó fajtáknál fagykár nem volt. A későn érő Spur1 és Leveller fajtáknál a túlzó virágkötődés hátrányosan befolyásolta a bogyótömeget, vagyis a bogyók nem érték el a 10 mm-es mérethatárt sem.
Korai bogyóméret
Mi az átvételi időszakban mért bogyótömeg alapján értékeljük a fajtákat, ezen múlik ugyanis, hogy a termesztő nyer-e, vagy ráfizet a termesztésre. Természetesen figyelembe vesszük a korona terjedelmét, azaz egy tő hozamát. Az átlagos bogyótömeg nemcsak a fajták tulajdonságától, hanem a tápanyag- és vízellátástól, a fák életkorától és a metszés mértékétől függ, de a talaj típusa is befolyásolja. Azt is tapasztaltuk, hogy például a Bíbor fajta bokorformán, kötött talajon nagyobb bogyókat hozott, mint törzses fákon. (Homoktalajon a bokor formájú köszméte felsül.) Az átlagos bogyótömeget fajtánként 50 bogyó lemérésével állapítottuk meg.
Az átvételi-felvásárlási időszakra általában 4-6 grammos átlagos bogyótömeggel számolhatunk. Ez alól kivétel az E10 jelű klón, amely a legmagasabb bogyótömeget hozta, viszont koronamérete csak közepes, így a nagyobb koronájú változatokhoz képest az egy tőre vetített mennyiség közel azonos. Az egy tőre vetített termés 1,5-2,5 kg között változik.
A korai magas átlagtömeg feltétlenül előny, ha technológiai érésben kívánjuk a termést értékesíteni.
A növényvédelmi költségek csökkentése miatt kívánatos lenne a lisztharmat-ellenálló Invicta, Debrez gyorsabb terjesztése.
Igen tetszetős a Muccuries fajta gyümölcse, de korai, június eleji bogyótömege viszonylag kicsi, ami tövenként kevesebb hozamot jelent. Hasonló mondható el a Nyíregyházi rezisztens fajtajelöltről, amelynél igen nagy a súlykülönbség a technológiai és biológiai érés állapota között.
A kézi szedés szempontjából nem közömbös, hogy a bogyók hogyan helyezkednek el a termőrészeken, illetve a koronában. Az a legelőnyösebb, ha a termővessző alján egy sorban helyezkednek el, akkor szinte egy húzással szedhetünk le 20-25 bogyót. Ilyen például a Grüne Hansa, de ennek sajnos a tövenkénti termése nem kielégítő. A szedésnél hátrányos a sűrű korona, ez jól érzékelhető a Sárga óriás fajtánál, ami igen sok, rövid, tüskés vesszőt nevel.
Biológiai érésben
A csemege fajták gyümölcsét teljes, azaz biológiai érésben célszerű leszedni, de technológiai érésben is értékesíthetjük. Az Achilles kettős hasznosítású fajtának tekinthető, bogyómérete alapján hűtőipari célra is alkalmas. Bogyói éretten élénkpiros színezetűek, bőlevűek és édesek. Lombját hosszú ideig megtartja, mert jól ellenáll a drepanopezizás levélbetegségnek. Ezen túlmenően liszt harmatfertőzés is alig észlelhető a fákon. Koronája gyakran sűrű, erősebb metszést igényel.
A Bíbor az első hazai nemesítésű lisztharmatrezisztens fajta. Nagy koronát csak öntözött és tápanyagban gazdag talajon nevel, bogyói későn, július első felében érnek, színük halványpiros, kemények, túlérve peregnek. Csak rendszeres metszés mellett hoz 4-5 grammos bogyókat, egyéb ként aprósodik, pektintartalma magas. A levélbetegségek kel szemben is ellenálló, biotermesztésre javasolható, de a levéltetvektől védeni kell. Előnye, hogy alig tüskés, szedése könnyű, kényelmes, mert nem szúr. Friss fogyasztás mellett felhasználható dzsem és szörp készítésére is.
A Höning legkorábbija bogyói már június közepére megérnek és sárga színt vesznek föl. Gyümölcse édes, sok cukrot tartalmaz, ezért kiváló szörp és dzsem készítésére. Bogyói serteszőrösek, ami a friss fogyasztásban hátrány. Rövid, vastag, fölfelé törő, tüskés vesszőket nevel. Vastag vesszői okán könnyen és biztonsággal oltható. Lisztharmat és levélbetegségek ellen védeni kell. A Pallag-2 alanyra oltva hosszú életű.
A Kraszeny különös tulajdonságú fajta. 60-70 cm hosszú, szomorúfűzszerűen le csüngő hajtásokat nevel, ezeken a vesszőkön a következő évben viszonylag sűrűn sorakoznak a bogyók, amelyek először pirosra, majd teljes érésben mélypirosra, szinte barnásfeketére színeződnek. Ez látványnak is szép, dísze lehet a kertnek. Bogyói viszonylag nagyok, elliptikusak, a bibepont felé kissé öblösödnek. Héjuk vékony, húsuk is színes. Lisztharmat a hajtásvégeken jelenhet meg, ami kén készítményekkel könnyen le küzdhető.
A Levellert csupán a színe miatt soroljuk a csemege faj ták közé, mert bogyói megérve halványpirospiros csíkozottságúak, kevésbé peregnek. A fajta kifejezetten spúr jellegű, bogyói nagyon sűrűn helyezkednek el, későn, július közepén érnek be és sokáig a koronában maradnak. Erős tüskézettsége nehezíti a szedést. Növekedése gyenge, csak erős metszéssel érhetünk el 10-15 cm-es éves hajtásnövekedést.
A Rokula, amint a szám sorok jelzik, a legnagyobb bogyótömegű fajta. Ezen túl menően további jó tulajdonsága a lisztharmattal és a drepanopezizás betegséggel szembeni ellenálló képessége. Gondot csupán a korai rügyfakadása jelent: 2015 tavaszán már teljes virágzásban volt, amikor az április 3-i hajnali mínusz 56 °C-os lehűlés a virágok 90-95 százalékát elpusztította, míg az 5-10 nappal később virágzó fáknál nem volt fagykár. Köszméténél általában a mínusz 23 °C-os lehűlés nem okoz problémát, sőt, az enyhe fagykár még hasznos is lehet a túlkötődésre hajlamos, spúr jellegű fajtáknál.
A Rolanda a Rokula után 810 nappal érik. Koronája kissé széteső, szintén hajlamos hosszú hajtások képzésére. Vesszőzete szürke, molyhos. Hajtásai vastagabbak, mint a Kraszeny fajtáé és nem annyira csüngők. Bogyói meg nyúltak, pirosra, mélypirosra színeződnek. Lédúsak, hosszú ideig a fán maradnak, nem peregnek. Lisztharmatra kevésbé fogékony.
Idei tapasztalatok
Úgy gondolom, hogy ez az év hozott néhány eredményt és meglepetést is. Hasznos volt, hogy a bogyók tömegét nemcsak technológiai, hanem biológiailag érett állapotukban is mértük. Látható, hogy a két mérés adatai között jelentős a különbség. Ebből az következik, hogy hűtőipari célra olyan fajtákat kell választani, amelyek zölden, azaz technológiai érettségben is nagy terméstömeget hoznak. Ezek közé tartozik a hagyományos fajták közül a Pallagi óriás, a Zöld győztes, az új fajták közül pedig a Csapó házaspár emléke.
A korona mérete a termésmennyiség szempontjából meghatározó. A nagy koronaméret csak akkor hasznos, ha a terméskötődés megfelelő. A kis koronaméretű E-10 fajtajelölt több év átlagában magas bogyótömegű, de sűrűbben kell ültetni, mint a Pallagi óriást. A spúr koronájú fajták ebben az évben előnytelen helyzetbe kerültek, sok termést kötöttek ugyan, de a bogyók május végére, június elejére nem érték el a 10 mm átmérőt, ezért nem lehetett értékesíteni őket az átvétel időszakában. Teljes érésben viszont házi használatra kiválóan fel használhatók voltak.
A korábbi évek keresztezéseiből származó magoncok közül két változat hozott 10 grammnál nagyobb bogyókat. Az FR-014 jelölt 12,16; a PIOR-76 pedig 14 grammos bogyót nevelt a 23 éves fákon, amelyek csupán néhány bogyót hoztak. Elszaporításuk folyamatban van.
