A zöldspárga-termesztés sajátosságai

A spárga munkaerőigénye március végétől június elejéig a legnagyobb, ezért a többi kultúra munkafolyama­ taival jól összehangolható. Emellett nem elhanyagolha­ tó az a tény sem, hogy a spár­ ga hektáronkénti jelentős ár­ bevételéhez az év első felé­ ben jutnak a termelők, és eb­ ből fedezhetik a többi növé­ nyek termelési költségeit.

Főként export

A spárga hazai fogyasztása to­ vábbra is alacsony, de ex­ portpiaci értékesítése eddig minden évben sikeres volt és várhatóan az is marad. A ma­ gyarországi spárga külföldön időben a spanyolt követi, a helyi igényekhez, szokások­ hoz azonban mindig alkal­ mazkodni kell. A németorszá­gi spárgaidény például egy­ beesik a hazai fehér spárgáé­ val, emiatt a német piacra idén szinte csak zöld spárgát szállíthattunk.
Az Európai Unió tagorszá­ gai közül Németországban a legnagyobb az egy főre jutó spárgafogyasztás, és a háziasz­ szonyok a hagyományokat kö­ vetve eddig csak fehér spár­ gát tettek az asztalra burgo­ nyával, sonkával, tojással tálal­va. Az utóbbi években viszont már kedveltebb lett a zöld spárga. A váltásban szerepet ját­ szott, hogy a halványított spár­gasípok meghámozása időigé­ nyes és nagy a tisztítási veszte­ ség. Ezzel szemben a zöld spárgát sokkal egyszerűbb fo­ gyasztásra előkészíteni, a friss sípokat nem kell hámozni, ke­ vesebb a veszteség, a főzési ideje pedig csupán néhány perc. Érdemes tehát alaposan átgondolni, illetve elemezni, hogy az új spárgaültetvényről halványított, vagy zöld sípo­ kat akarunk­e majd betakarí­ Tani.

Fajtaválasztás

Alapvető követelmény, hogy a zöldspárga­sípok fején a pikkelylevelek ne nyíljanak ki gyorsan. A faj­ taválasztásnál ezt a tulaj­ donságot tehát okvetle­ nül figyelembe kell venni. Eddig a németországi pia­ cokon fontos szempont volt az is, hogy a sípok szép középzöld színűek, antociánmentesek legye­nek (Mondeo F1 , Gijnlim F 1 , Eros, Fileas F 1 ). Válasz­tékbővítésként azonban ma már elérhetők antoci­ánt tartalmazó fajták is, amelyek ízletesek és a ter­méshozamuk kielégítő.
A szép zöld sípokat és kellően zárt fejeket neve­ lő fajtákat tartalmazó spár­gaültetvényről egy idényen belül halványított, majd zöld sípokat is betakarít­ hatunk. A szedés kezdetén (április-­május eleje) a ter­mofóliával (fehér­-fekete) takart bakhát alól halvá­nyított, majd a fólia levé­tele után június 10-­ig zöld sípok értékesíthetők. A spárgasípokat mintegy 40 napon keresztül kell napon­ ként szedni, válogatni, osz­tályozni, majd hűtve tárol­ ni. Ez hektáronként 2,5­3 fővel oldható meg. A mun­kaerőigény mérséklésére még a kisebb területű ül­tetvényen is célszerű kis teljesítményű, méretre vágó, futószalaggal ellá­tott eszközt üzemeltetni.

Sűrűbb állomány

A zöldspárga termesztése nem tér el jelentősen a halványí­tott spárgáétól. A talaj­előké­szítés, az öntözés, a tápanyag­ ellátás csaknem azonos, a talaj iránt azonban valamivel igé­nyesebb, mint a fehér spárga. Az első különbség tehát a ta­laj megválasztásában van: a zöld spárga a homoknál kissé kötöttebb talajt (KA 36­-42) igényel. Telepíthető humu­szos, közömbös kémhatású, kissé meszes mezőségi tala­jokra is. Telepítés előtt a ta­lajt legalább 60 centiméter mélyen forgassuk meg, és kössük egybe az altalaj lazítá­sával. A kellő mértékű talajla­zításnak, levegőztetésnek kö­szönhetően a növények a ter­mesztés szempontjából elő­nyös nagy és mélyre hatoló gyökérzetet és erős töveket nevelnek.
A zöldspárga termesztése­ kor 1,8 méter sortávolságot válasszunk, csak akkor széle­ sebbet (2,8 méter), ha az alkal­mazott erőgép nyomtávolsá­ga ezt kívánja. A zöld spárga sípjai a halványítotténál könnyebbek, ezért a tervezett hek­táronkénti 8­-10 tonna termés­hez nagyobb állománysűrű­ ség kell. A hektáronkénti tő­ szám legalább 20 ezer legyen, de 30 ezernél nem több, kü­ lönben a sípok elvékonyod­ nak, és a terméstömeg sem lesz eredendően több.

Fóliatakarás

Korábbi szedéssel magasabb értékesítési ár érhető el, ezért a zöldspárga­magoncokat a hagyományos telepítési (25 centiméter) mélységnél seké­ lyebbre, 15­-18 centiméterre célszerű ültetni. A vékonyabb talajréteg gyorsabban fölme­ legszik, így a rügyek koráb­ ban fakadnak és a sípok ha­ marabb szedhetők.
A zöldspárga­ültetvény so­ raira célszerű fóliaalagutat készíteni, vagy fátyolfóliával takarni. Németországban kétrétegű fóliát is alkalmaznak. Hazánkban többéves megfigyelés bizonyítja, hogy a kisalagút alól a zöldspárgasípok 10-12 nappal korábban szedhetők, mint a hagyományos termesztésben, és a takarás emeli a hektáronkénti hozamot és minőséget is. A fóliaalagút alatt a hőmérséklet gyorsabban emelkedik, a sípok intenzívebben fejlődnek, a minősége jobb lesz, főként a fej záródása tökéletesebb, mint a szabadföldi termesztésben. A fóliaalagút alatt azonban napsütéses időben a levegő akár 50 °C-ra is emelkedhet, ezért a léghőmérséklet függvényében rendszeresen kell szellőztetni, a minőség meg-őrzése érdekében pedig napi két szedés ajánlott.

Növényvédelem

A széles sortávolságú zöldspárga-ültetvényekben a gyomnövények zavartalanul fejlődhetnek és gyorsan ellephetik az állományt. Ez már a szedés időszakában bekövetkezhet, ekkor ugyanis korlátozottan végezhető gyomirtás. A gyomok akadályozzák a sípok szedését, a gyomosodás miatt kialakuló párás mikroklíma pedig kedvez a sztemfiliumos betegség terjedésének. Ezért gyakorlatilag közvetlenül a sípok fakadása előtt végezzünk körültekintő vegyszeres gyomirtást. A szedés befejezésekor ismét célszerű beiktatni vegyszeres gyomirtást a teljes területen, a használati utasítás pontos betar tásával. A nyár folyamán általában szükséges a sorköz sekély mechanikai gyomirtása is. Amíg a gyomnövények nem erősödtek meg, érdemes a sorokra sekély rétegben talajt húzni.
A sztemfíliumos betegség (Stemphylium bortytosum) a sípok szedése idején mutatkozik a zöld spárgánál, különösen ha az időjárás csapadékos, meleg (fülledt), és 24 órán át magas a légnedvesség. A fiatal sípokon kis olajfoltok képződnek és ezzel eladhatatlanná teszik a sípokat. A biztos megelőzés érdekében a spárga szárát (lomb) ősszel égessük el, vagy felszecskázva mélyen dolgozzuk a sorköz talajába.
A spárgalégy (Platyparea poeciloptera) már márciusban rajzik, a kártevők csoportosan ellepik a sípokat és a gyomnövényeket. A zöldspárgán a szedés időszakában komoly gondot okoznak, mert a sípok fejébe a nőstény akár 10-12 tojást is lerak. A tojások 4-5 nap alatt kikelnek és a lárvák károsítják a sípokat. A nyüves sípok eladhatatlanok. A szedés alatt nehéz a vegyszeres védekezés, mert csak rövid hatástartamú (1 napos) készítmények használhatók. A sikeres védekezés a rajzás pontos megfigyelésén múlik. A tojásrakás időszakában 4-5 naponként kell védekezni. A lárvák a gyökértörzsig befúrják magukat, majd megfordulnak a járatukban, fölfelé haladnak és május végén a talaj közelében bebábozódnak. Ezek a sípok kampószerűen meggörbülnek, és ettől eladhatatlanok. A spárgalégy különösen a telepítés utáni második évben károsít, a fertőzés veszélyével június közepéig számolhatunk.