Rászoktak a szederre

Amikor az első szederfajta, a Thornfree megjelent Magyarországon, alig volt ká­rosító az ültetvényekben, később azonban nemcsak be­hurcoltuk külföldről a szeder kártevőit, hanem a honos, ad­dig málnán vagy más növé­nyeken élő rovarok is rászok­tak a szederre, kezdte ismer­tetését Szántóné Veszelka Mária. Napjainkban a klíma­változással összefüggő gon­dok is nehezítik a szederter­mesztést, ilyen a napégés, ami ellen árnyékoló hálók építé­sével védekeznek, illetve az időnként előforduló pangó víz miatt kialakuló agrobakté­riumos tumorok. Általában a sok téli csapadékot követően szaporodnak meg a tumorok a szeder vesszőin, akár az állo­mány 30­-40 százalékán is sú­lyos kár következik be. A sze­der ugyanakkor elég jól elvi­seli a kisebb tumorokat. Az ag­robaktériumos betegség egész­séges szaporítóanyag telepíté­sével előzhető meg, ezután pedig figyelni kell arra, hogy a vesszők ne sérüljenek meg, il­letve igyekezzünk elkerülni a víztelítettséget a talajban. Le­hetőleg száraz időben metsszünk, és gyakran fertőtlenít­sük a metszőollót, javasolta az előadó.

Rügypattanástól

A leptoszfériás szártőbeteg­ ség a bélszövetig terjedő bar­ nulást okoz a vesszőkön, az edénynyalábok eltömődnek, a vessző tövénél a kéreg fölre­ ped. A szállítószövetek káro­ sodása pedig a vessző hervadásához, elszáradásához ve­zet. A kórokozó gomba (Lep­tosphaeria coniothyrium) se­beken keresztül fertőz, a be­ tegség megelőzésére minél rö­videbb csonkkal metsszünk. Mindenképpen érdemes fi­gyelni arra, hogy a szőlő bak­műveléséhez hasonló tőkefej, ne ágas­bogas, sok beszáradt részt tartalmazó tő alakuljon ki a szedernél is. Rügypatta­nástól rezes permetezéssel, később kontakt szerek kom­ binációjával lehet permetez­ni a betegség ellen. Fontos, hogy szüret után is védjük a növényeket a fertőzéstől.
A szeptocitás betegség visszaszorult napjainkban, lehet, hogy a most uralkodó fajta, a Loch Ness nem olyan érzékeny rá, mint a Thornfree, mondta Szántóné Veszelka Mária. A gombás betegség (kórokozó­ja a Septocyta ruborum) tüne­tei a hajtásokon kialakuló ová­lis, zöldesbarna foltok. A haj­tások, vesszők pusztulását okoz­ za a botrioszfériás betegség (Botryosphaeria obtusa), ame­ lyet a fertőzési forrásul szolgáló beteg vesszők kimetszésével lehet megelőzni, illetve rügy­ pattanástól rezes permetezé­ sekkel. Érés után se hagyjuk védelem nélkül az ültetvényt, figyelmeztetett az előadó.
Többféle rozsdagomba tá­madhatja meg a szedret, a leg­ nagyobb kárt a sárgarozsda (Kuehneola albida) okozta az idén és tavaly. A szembetű­nő sárga rozsdatelepek a levé­len és a vessző fölrepedezett kérgén is kialakulnak, és to­vábbfertőzik a növényeket. Megelőzésként metsszük ki a beteg vesszőket, a lombot pedig gyűjtsük össze és forgassuk a talajba. Kihajtás után 1-2 hetenként kell permetezni a szüretig, illetve betakarítás után még 2-3 alkalommal réztartalmú szerekkel, Folpannal vagy Signummal.

A szürkepenész

A szeder legsúlyosabb vámszedője a botrítiszes betegség, mert a hosszú érési idő miatt nehéz védekezni ellene. A Botrytis cinerea gomba fertőzésétől az éretlen bogyó nem rothad el, hanem összetöpped és megbarnul, az érő bogyó viszont elrothad, és kialakul rajta a jól ismert szürke penészgyep. Fontos eltávolítani a beteg vesszőket, ugyanis a gomba azokon is megtelepszik, amit szürkésfehér folt jelez a vesszőn, míg a hajtáson szürkésbarna folt alakul ki. A termés megóvására virágzástól legalább háromszor permetezni kell, amihez szerencsére több készítmény áll rendelkezésre: Chorus, Folpan, Pyrus, Rovral Aquaflow, Scala, Signum, Switch.

Veszélyes rovarok

A szeder rovarkártevői közül a szederatka (Acalitus essigii) a legfontosabb Nógrád megyében. A 0,1-0,2 mm-es, négylábú atka a résztermés ké ket szívogatja, és azok nem érnek be, a bogyó mozaikosan világospiros marad. Ha korán kezdődött a kártétel, a bogyó a vacokkúpra szárad. A kártevő a rügyekben és a termésben telel, nyáron kezd a hajtásokra és a bogyókra vonulni, ahol a vacokkúp mögött él, ezért akkor már nehéz ellene a védekezés. Virágzás kezdetétől több alkalommal atkaölő készítménnyel kell permetezni ellene, és a lemosó permetezés is gyéríti a létszámukat. Rügyvizsgálattal lehet megállapítani, mennyi atka telel, milyen erős fertőzésre lehet számítani.
Érdekes módon a málna karcsúdíszbogár (Agrilus aurichalceus) a szedren több kárt okozott az utóbbi időben, mint a málnán. Lárvái a vesszőben a kéreg és a fás rész határán rágnak spirális járatot, amitől szabályos hordó alakú gubacs alakul ki a vesszőn. Ezen a helyen a vessző könnyen letörik, télen könnyen elfagy, a termés pedig elaprósodik. A legjobb kimetszeni a gubacsos vesszőket, javasolta Szántóné Veszelka Mária. A bogár elhúzódóan rajzik május végétől augusztusig, ezért permetezni kevésbé érdemes, amikor meglátjuk az első kinövéseket, azonnal vágjuk le és távolítsuk el a vesszőt, különben gyorsan felszaporodik a kártevő az ültetvényben.
2007-ben figyeltek föl a darázsszitkár (Synanthedon vespiformis) károsítására. Lárvái a vastag gyökerekben és a gyöktörzsben élnek, a rágásuk nyomán sérült gyökér miatt pedig egyes vesszők vagy az egész növény elpusztul. Fontos jellegzetesség, hogy a szeder nem hoz tősarjakat. A tenyészidő elején is észrevehető a kártétel a lomb vöröses elszíneződéséről, illetve később a termés nem fejlődik ki. A beteg tövet ki kell ásni és megsemmisíteni. Feromoncsapdás megfigyelésekkel kiderült, hogy az első virágok nyílásától a szüret végéig repül a darázsszitkár, ezért a kémiai védekezés nem elég hatékony. Egyszerűen és hatékonyan csökkenthetjük a kárt, ha rövidre metsszük és talajjal takarjuk a töveket. A darázsszitkár tömegcsapdázása is lehetséges, de nagyon drága módszer.

Kevésbé jelentős kártevő a szamóca bimbólikasztó (Antho­nomus rubi), a szamócaeszelény (Coenorrhinus germa­nicus),valamint a kis (Aphis ruborum)és a nagy szeder-levéltetű (Nectarosiphon rubi).
Tavaly málnában találták meg a foltosszárnyú muslicát (Drosophila suzukii),amelynek nősténye az érő gyümölcsbe rakja a petéit. Azért veszélyes, mert fűrészes tojócsövével az ép bőrszövetet is fölsérti, főként a bogyósokat károsítja, de sok tápnövénye van. A növényvédelmi hatóság szakemberei külön foglalkoznak a kártevővel, mert egyelőre nem tudjuk biztosan, honnan bukkan föl az ültetvényekben az érés kezdetén, és hol, hogyan telel. Az idén találták meg szederben is, és kinevelték a muslicát. Bábjának jellegzetes vonása, hogy két csillagszerű koszorú helyezkedik el rajta. A fol tosszárnyú muslica ellen Olaszországban vektorhálóval védekeznek a cseresznye- és málnaültetvényekben.