A szőlőcincér (Phymatodes fasciatus) 5,5-9 mm-es, vörösbarna, szárnyfedőjének hátulsó kétharmada fekete, a középtájon fehér harántsávval. Csak a szőlő a tápnövénye, a magasművelésű tőkék vesszőiben és idősebb részeiben károsít. A bogarak párosodása után a nőstény május végén, június elején rakja le tojásait egyesével a fás részek repedéseibe. A kikelő lárva a vessző hosszában rág járatot, amit kitölt fűrészporszerű ürüléke. Több lárva együtt a vessző teljes belsejét felélheti. A fehér, 6-7 mm-es kifejlett lárva teste hengeres, a barna fejtok irányában fokozatosan kiszélesedik. Az áttelelt lárva tavasszal még táplálkozik, majd az arasznyi hosszú járata végén készített kamrában bábozódik. A kikelt bogarak a szőlőlevelek megrágásával alig okoznak kárt, viszont lárváik a venyige-csuklyásszúval társulva számottevő pusztulást okozhatnak. A károsított részeket ezért gondosan el kell távolítani és megsemmisíteni. A bogarak rajzása és tojásrakása idején a vegyszeres védekezés is hatásos. (…)
A szőlővessző kártevői
A szőlő sok szakértelmet igénylő védelme a lombozatra és a fürtökre összpontosít, tehát főként a kórokozókra. Az általuk okozott tünetek már kezdeti állapotban is jól fölismerhetők, így időben elkezdhető a hatékony védekezés. A fás részek károsítói viszont zömmel rejtett fejlődésű rovarok. Ezek életébe szeretnénk betekintést nyújtani, a könnyebb felismerésük érdekében képes beszámolóval.
Forrás:
