A hazai éghajlat (hőmérséklet, fény) alkalmas az áfonya termesztésére, az ország egyes részein pedig elegendő számára a csapadék mennyisége is. Ez utóbbi feltételnek legjobban a Nyugat-dunántúli területek felelnek meg, ahol a csapadék eléri az évi 650-700 millimétert. A víz pótlását öntözéssel meg lehet oldani, de meszes vagy klóros víz nem alkalmas az áfonya öntözésére.
Szabadföldi ültetvényt a Dunántúl nyugati területein vagy a Nyírség ukrán-román határszakasz környékén célszerű létesíteni. Észak-Magyarország területe a talaj kémhatása szempontjából megfelelő lenne, de az erősen kötött, agyagos talajok levegőtlenségük miatt nem kedvezőek a számára.
A legnagyobb probléma az áfonya savanyú talaj iránti igénye, ugyanis csak 4,3-4,8 pH értékű talajon fejlődik szépen. Humuszban gazdag talajt kíván, konténeres termesztésnél a humusztartalom érje el 20-25 százalékot.
Félárnyékba ültessük
Az áfonya nem kedveli az erős napfényt, kissé félárnyékos helyre telepítsük. Sűrű árnyékban viszont elhúzódik a termés érése, és ízetlenek lesznek a bogyói, mert kevés cukor és aroma tud felhalmozódni. A száraz levegő nem kedvez a gyümölcskötődésnek, a bogyó ízének és a hajtásnövekedésnek sem. A magasabb páratartalomról többféleképpen gondoskodhatunk. Szabadföldi termesztésben mulccsal (pl. levágott zöldtrágyanövénnyel) takarhatjuk a bokor tövét, konténeres termesztésnél az edények tetejét fenyőkéreggel, vagy durva fűrészporral takarjuk. Ha több konténerben termesztünk áfonyát, 
akkor lehetőleg észak-déli irányban helyezzük el azokat, így árnyékolják és védik egymást az erős fölmelegedéstől. Annak érdekében, hogy a konténerben lévő közeg sokáig megőrizze kedvező kémhatását, jó alapközegbe, savanyú tőzeg + fenyőkéreg + perlit keverékéből készített talajba telepítsünk. Évenként 2-3 alkalommal speciális áfonya tápoldattal érdemes beöntözni. A Kertészet és Szőlészet 2015. évi 43. számában írtunk részletesen az áfonya konténeres termesztéstechnológiájáról.
Termőkorban laza bokor
Fagymentes időben tavasszal és ősszel is metszhetjük az áfonyát. A metszés fő célja a termőegyensúly fenntartása, ami rendszeres és bő termést jelent, emellett képződjenek a lemetszett részeket pótló fiatal képletek. Ez a gyakorlatban leginkább a 4 éves részek tőből történő levágását jelenti. Az ideális bokor 6-8 hajtásképletből áll, ami tartalmaz 3-4 egy-két éves vesszőt és legalább ugyanennyi 3. és 4. éves termőfelületet.
A termőkorban végzett alakító metszés során első-sorban a fölfelé törő, vastag hajtásokat hagyjuk meg. Célszerű még a tenyészidő előtt tőből kimetszeni azokat a sarjakat, amelyek erősen elhajlanak, kilógnak a bokor közepétől, vagy nem érik el 4-5 milliméter vastagságot, így az egyéves sarjak erőteljesebben növekedhetnek.
Az idősebb részeken gyakran találhatók gombás eredetű fertőzésre utaló tünetek: fontos a beteg, rozsdafoltos, elszáradt idősebb képletek eltávolítása. Kimetszésüket célszerű a szüret befejezte után, augusztus közepe-végére ütemezni, elsősorban a fiatal részek egészségének megőrzése miatt. A metszési hulladék elégetésével a kórokozók elleni védelmet is segítjük, törekedve a vegyszermentes termesztésre.
Csúcsszáradás észlelésekor az egészséges részig metsszük vissza a gallyakat.
A bokor ne legyen zsúfolt, ezért a bokor közepén található vékony, 
a sűrűsödést okozó hajtásokat metsszük ki, ezek amúgy is akadályozzák a gyümölcsszedést és az új hajtások növekedését. Általában mérsékelt metszés ajánlott. Erősebb metszés esetleg a korai fajtáknál ajánlható az érés gyorsítása érdekében. A bokrok gyenge növekedésénél is erősebb metszést alkalmazzunk, de ebben az esetben növeljük a tápanyag- és vízellátást.
Az áfonya ma már egész évben telepíthető, a faiskolákban ugyanis konténeres szaporítóanyag áll rendelkezésre, és több fajta közül választhatunk.
Mindezek ismeretében biztatást akarunk adni a szabadföldi, illetve a konténeres termesztéshez. A növény ápolása nem egyszerű feladat, de az igényeit kielégítve, és több fajta ültetésével június közepétől augusztus végéig naponta különleges ízű gyümölcsöket szolgáltat, eltéve pedig télen is élvezhetjük a zamatát.
Könnyen megújul
Az áfonya a későn termőre forduló gyümölcsfélékhez tartozik, ez lehet 4-6 év is. Viszont hajlamos arra, hogy már a második, de főleg a harmadik évben termést hozzon. Ha ekkor hagyjuk teremni, nem alakul ki erős bokor és gyökérrendszer. Az áfonya kedvező tulajdonsága a folyamatos megújulás, a földben lévő szárképleteinek rügyeiből újabb és újabb tősarjak törnek elő. Termőkorban tehát mindig különböző korú szárképletek vannak. Az idős termőrészek is hoznak termést, de aprók és kevésbé ízletesek a bogyóik, ezeket el kell távolítani.
Tapasztalataink elsősorban a konténeres termesztésre vonatkoznak. Az ültetés utáni első 3 évben alapozzuk meg az erős gyökér- és hajtásrendszert, arra törekszünk, hogy az asszimilációs felület minél nagyobb legyen. Ezekben az években a vesszővégeken kialakuló termőrügyeket el kell távolítani a vegetatív növekedés érdekében. Ez különleges fitotechnikai munka, amelyre érdemes időt fordítani azért, hogy hosszú ideig bőven termő bokrokat nevelhessünk.
A fiatalkori metszés mérsékelt legyen, csupán az alsó, elfekvő részek eltávolítása szükséges. A letört és beteg hajtásokat, vesszőket is le kell vágni. A függőlegesen fölfelé évenként 1-1,5 métert növő, és 8-10 milliméter átmérőjű hajtásokat óvjuk, ezek biztosítják a folyamatos terméshozamot.
