Már ismerték egymást, Péter ösztöndíjasként Spanyolországban tanult, Juan pedig nagysúlyú, zsíros sertéseket keresett a világban. A mangalica iránt érdeklődött.Juan Vicentével egy felszámolásra ítélt hajdúböszörményi sertéstelep mellett a földúton és azon tanakodtunk, mit tegyünk. Próbáltuk megemészteni a hírt, hogy ezek az utolsó mangalicák, amelyeket levágásra szántak, ezzel végleg kihalásra ítélve a fajtát. Világosan láttuk, ha nem lépünk és az állatokat azonnal nem vesszük meg, nem helyezzük biztonságba, akkor a fajta végérvényesen kihal, eltűnik a történelem süllyesztőjében” – emlékezik vissza Tóth Péter a negyedszázada történtekre.
A kistermelők fajtája
Elhatározták, hogy megalakítják az Olmos és Tóth Kft.-t a fajta megmentése érdekében. Összegyűjtötték az országban fellelhető kocákat – szám szerint 198-at – és elkezdődött a tenyésztés, szaporítás. Juan egy spanyolországi sonkagyár vezetője volt akkor. Hosszú érlelésű sonkát állítottak elő, ízesítőül semmit, tartósításra csak tengeri sót használtak és az ősöktől ellesett technológiával több évig érlelték és érlelik azóta is a sonkát. Magyarországon megalakult a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete, ennek lett elnöke Tóth Péter. Napjainkban csaknem tízezer mangalica kocát tartanak az országban és mintegy 60 ezer mangalica sertést vágnak, ennek kétharmadát házilagosan dolgozzák fel. (…)
