Az egész világon megtermelt körülbelül 80 millió tonna szőlőnek negyed részét kitevő étkezési szőlő közel felét (8,1 millió tonna) Kínában termesztik, a második India (2,5 millió tonna), míg a harmadik helyen Törökország (2,2 millió tonna) szerepel. Olaszország ebben a sorban a 6., export tekintetében viszont Kína és az USA után a 3. helyet foglalja el. Az olasz mezőgazdaság fő motorja az olíva mellett a csemegeszőlő. A termőterületek főleg az ország déli régióiban találhatók, a közülük is kiemelkedő Pugliaban van az ország csemegeszőlő-termő területeinek közel kétharmada (30 ezer hektár), a fennmaradó 15 ezer hektár pedig Szicíliában.
Puglia a csizma Sarkában
Puglia Olaszország legdélkeletibb, szőlőskertekben és olajfaligetekben bővelkedő régiója, az Appennin-félsziget délkeleti részét, az „olasz csizma sarkát” foglalja el. Északi része a mezőgazdaság számára kiválóan alkalmas síkvidék, míg központi és déli része karsztformákban gazdag, alacsony mészkőfennsík. Jellegzetes mediterrán éghajlatú, enyhe telekkel és forró nyarakkal: a 30 °C-nál melegebb napok száma Bariban és környékén harmincra, a Jón-tenger partján, tehát a délebbi részeken nyolcvanra tehető. Az évi csapadékmennyiség eléri a 600 millimétert, a legcsapadékosabb zónákban, a Gargano vidékén az 1100 millimétert. A száraz időszak áprilistól szeptemberig tart. Az esős napok száma kevés, átlagosan 60–80, és egyenetlenül oszlik meg. Emiatt a levegő páratartalma alacsony. A jellemző szélirány északdéli. Dél felől érkezik a párás, meleg levegőt szállító sirokkó és a libeccio, ami általában a csapadék közeledtét is jelzi. Ezeket az áram latokat észak felől, különösen a déli Appenninek irányából a hideg és száraz levegőt hozó misztrál követi, ami befolyásolja a partoktól távolabb esőzónák klímáját, mivel meg hosszabbítja a téli évszakot és késlelteti a tavaszi fölmelegedést.
Certifikációs rendszer
Az olasz certifikációs rendszerről Michele Digiaro, a Mediterranean Agronomic Institute of Bari (MAIB) munkatársa tartott előadást. A szőlő azon néhány növény közé tartozik, amelyek szaporítóanyagának 1968 óta kötelező a certifikációja az Európai Unióban, a 68/193/ECC direktíva alapján. A közel 10 évet igénybe vevő olasz certifikációs folyamat menetrendje a következő. A szabadföldi szelekció során idősebb, termő ültetvényből ajánlott kiválasztani a jelölteket. Hangsúlyozták a vizuális növény-egészségügyi szelekció fontosságát. Ezután tesztelik a tőkék növény-egészségügyi státuszát, egyre inkább a laboratóriumi tesztek (ELISA, PCR) segítségével. Közben folyik az adatgyűjtés a kiemelt egyedekről. Életképesség és termékenység alapján 5-20 növényt választanak ki az ültetvényből a fajta variabilitásától függően.
Az elsődleges növényanyag (kiinduló állomány) létrehozása négy lépésből áll. Először mentesítik a fertőzöttnek talált egyedeket hőterápiával kombinált in vitro merisztémakultúrában. In vitro állapotban 4 átoltásnál többet nem javasolnak a mutáció veszélye miatt. A következő lépés a növény-egészségügyi állapot ellenőrzése biológiai, szerológiai és molekuláris módszerekkel. A létrehozott in vitro növényeket ezután edzik: a gyökérmentes növényeket gyökeresedést serkentő hormonba mártják és visszavágás nélkül Jiffy-cserépbe ültetik át, majd üvegházi akklimatizációs boxokba helyezik. Végül a mentes egyedek – lehetőség szerint 24 darab – összehasonlító táblába kerülnek randomizált elrendezésben, ahol legalább 3 különböző alanyra oltva értékelik azokat, legalább két különböző ökológiai területen, és legalább 3 termőévben.
Ezután kezdődik a hivatalos certifikációs eljárás, amely során a nemesítőnek ki kell töltenie bejelentőlapot a jelölt tulajdonságairól, az elvégzett tesztekről és a mentesítésről. Fontos megadni az adott klón kedvező tulajdonságait, összehasonlítva a fajta már meglévő klónjaival. A beadványokat a minisztérium által felkért szakemberekből álló bizottság bírálja el.Kedvező döntésük esetén a nemesítő feladata kiinduló állomány fenntartása izolált térben (izolátorház) az újra fertőzés megakadályozása érdekében. A következő, prebázis fokozat fenntartása már állami feladat. Ezt az állományt láttuk az egyetem kettős izolátorhálóval fedett, alul közel 1 méter vastag kő zúzalékkal borított izolátor házaiban. A bázis fokozatú ültetvények legföljebb 15 évig tarthatók fenn, fonálféreg mentes talajba, 20 méteres izolációs távolsággal telepíthetők. Alanyok esetében ezen a szinten megengedett az in vitro felszaporítás, nemes fajtáknál viszont nem. Prebázis esetében 5, bázisnál 8 in vitro szubkultúra engedélyezett. Certifikált szaporítóanyag -ültetvények a tartomány déli részén, Otrantó környékén vannak. Ezek az anyatelepek is 15 évig tarthatók fenn. Ültetvényanyag-előállítás fonalféregmentes, megelőzően 6 évig szőlővel nem hasznosított területen lehetséges. A szőlőiskola adott területen csak egy évig üzemeltethető.
Az EU direktíva szerint a következő vírusokra kötelező tesztelni: szőlő fertőző leromlás vírus (GFLV), arabisz mozaik vírus (ArMV), szőlő levélsodródás vírus (GLRaV1 és GLRaV3), valamint csak az alanyok esetében a szőlő látens foltosság vírus (GFkV). Olaszországban ezen felül még tesztelnek a GLRaV2, a szőlő A és B vírus (GVA, GVB) azonosítására is. A fitoplazmát nem említi az előírás, ugyan is mint karantén károsítóra, mindenképpen kell tesztel ni. A növény-egészségügyi el lenőrző vizsgálatok az egyes szaporítási fokozatoknál a 2005/43/CE direktíva alapján történnek. Létezik standard szaporítási fokozat (S) is, amely fajtaazonos, de növény-egészségügyi szempontból csak tüneti alapon vizsgált szaporítóanyag. Ez a fokozat az alanyok esetében azonban már nem engedélyezett.
A tartomány legdélibb szőlőiskolái
Olaszországban az ország két ellentétes pólusán, az északi és a déli régióban él szinte az összes ültetvényanyag. Ezeken a területeken találhatók a szaporítóanyag-termő bázisok, a törzsültetvények is. Délen a Lecce közelében fekvő Otranto környékére össz pontosul a szőlőszaporító anyag termelése, amit döntően az határozott meg, hogy a talaj mentes a vírusvektor fo nalférgektől. Ebben a régió ban évenként mintegy 13 millió alanyt, illetve oltványt készítenek, ezer hektáron ta lálható alanyanyatelep. Az alany-törzsállományokat támrendszer nélkül nevelik, a hajtásokat a talajon futtatva. A sor- és tőtávolság azonos, a tenyészterület közel 5 négyzetméter. Egy alany anyatőről 100-150 szabványos vesszőt szednek le, így közel 300 ezer szabványos vesszőt termelnek egy hektáron.
Otrantóban meglátogattuk a Vivai Tenore szőlőszaporítóanyag-termelő vállalkozást, amely a korábbi gyakorlattól eltérően öt termelő együtt működésével jött létre. Oltvány- és alanydugványiskolát, valamint nemes és alany törzsállományokat üzemeltetnek.
A világfajták mellett számos helyi, főként vörösbor szőlőt és több mint 10, nagyobbrészt magnélküli csemegeszőlőt szaporítanak.
Vörösborszőlő -fajtáik: Cabernet sauvignon ISV.FV5, Cabernet franc, Merlot R3, Syrah, Pinot noir, Lambrusco Maestri, Sangiovese UBA 79/C, Montepulciano UBARA MP 13, Primitivo cl., Malvasia nera UBA 70/A, Negroamaro, Gaglioppo.
Fehérborszőlőt kevesebbet szaporítanak, ezek a Char donnay, Pinot bianco, Sauvignon blanc, Greco bianco, Fiano, Verdeca UBA 21/A.
A csemegeszőlők: Italia, Victoria, Regina, Cardinal, Matilde mellett számos mag nélküli fajtát szaporítanak mint a Sultanina seedless, M. Palieri, Superior seedless, Sugraone seedless, Crimson seedless, Black pearl, Black magic, Red globe. Leggyakoribb alanyfajták: 140 Ruggieri, 1103 Paulsen, 779 Paulsen, 157.11 Coude rec, 34 Ecole Montpellier.
