Az arab lovakra jellemző a csukafej, az angol telivérre az egyenes profilvonal, az angol félvérekre általában szintén az egyenes profilvonal, de a telivérnél markánsabb fej a jellemző. A lipicai vagy a nóniusz ló feje akkor szép, ha félkos- vagy kosfej.
Bármilyen legyen is a fej alakulása, a burkolt (sok bőr alatti kötőszövetet tartalmazó) fejet legfeljebb a hidegvérű fajtáknál fogadják el, egyéb fajtáknál a száraz fejet és a nagy, kint ülő, értelmet sugárzó szemeket kedvelik. A mélyen ülő, apró, ún. disznószem egy fajtában sem kívánatos.
Az egyenes fej profilvonala egyenes, a csukafejé az orrhát közepe felé homorú, a kosfejé domború. A félkosfej esetében az orrhát alsó része domború, a juhfejnél a felső. Az ékfej a nevét alakjáról kapta, erős pofarész és elkeskenyedő orrnyílási és szájrészi tájék jellemzi, általában egyenes homlokvonallal, így az egész fej ékalakot mutat.
A fej bírálatánál figyelembe kell vennünk a ló fajtáját és ivarát, mert amely fej egy nóniusz ménnek túlságosan finom, ugyanaz egy kisbéri kancának túlságosan durva – egy arab lovon meg elképzelhetetlen.
A fej megítélésénél nagyon fontos a szem. Ha az kint ülő, értelmes, meleg tekintetű, az minden fejformánál pozitív.
A fogazat is legyen ép, a kornak megfelelően kopott és szabályosan záródó. Ha az alsó fogsor áll előbbre, akkor csukafogazatról beszélünk, ha a felső, akkor pontyfogazatról. Mindkettő hiba.
Ha a metszőfogak nem záródnak szabályosan, akkor a ló legelni nem tud rendesen, ha a zápfogak fejlődnek vagy kopnak rendellenesen, akkor a takarmány nem megfelelően megőrölt állapotban kerül a szájüregből a gyomorba, romlik az emészthetősége, ami kondícióvesztéssel vagy/és emésztőszervi megbetegedéssel (kólikával) járhat. Lovaglás szempontjából előnyösebb, ha a lónak nagy szája van, mert ekkor a zabla kényelmesebben fekszik fel a hordászon (az állkapocs fogmentes részén).
A cikk Novotni Péternek a Kistermelők Lapjában a közeljövőben megjelenő részletes írása alapján készült.
