A ló bőre ideális felület számos baktériumnak, gombáknak, és más élősködőknek. Ezek a mikroorganizmusok az egészséges bőrfelületen is megtalálhatók, táplálékukat többnyire az elhalt hámsejtekből szerzik, nem okoznak károkat vagy aktív fertőzést. Amennyiben a bőrfelszín sérült vagy károsodott – egy vágás, seb, csípés, lószerszám okozta kidörzsölődés, vagy folyamatos nedvesség hatására –, megbomlik az egyensúly a gazdatest és az organizmus között. Az organizmus bejut a sérült bőrfelszínen keresztül a testbe és megsokszorozódik a nedves meleg epidermiás rétegekben, mely által kialakul az aktív fertőződés.
Okozói
Néhány talajtípus hajlamosítja a lovakat a fertőződésre, ez magyarázhatja azt, hogy ugyanazon a legelőn több állaton is előfordulhat a csüdsömör. Emellett vannak más hajlamosító tényezők is: a hosszan tartó nedves, enyhe idő, a mély sár vagy a szennyezett alom, illetve, ha a végtagokat folyamatosan mossák munka előtt és/vagy után, de nem szárítják meg teljesen.
Szintén kiválthatja, ha a ló erőteljesen izzad a takaró vagy lószerszám alatt, valamint a dús, hosszú lábszőrzetet is gyakran okolják, de ez csupán azért van, mert az ilyen szőrzettel rendelkező lovak lábait gyakrabban mossák, dörzsölik, mint a rövid csüdszőrű társaikét. A hosszú szőrök levágása nem a legjobb megoldás, mert így még inkább kitesszük a lábvégek bőrét a traumáknak. Ráadásul télen vétek levágni a csüdízület szőreit, mert a hosszabb szőrszálak elvezetik a vizet a csüdtől. Valóban hajlamosít viszont a bőrtrauma, mint például a pataharangok által okozott kidörzsölődés (ami nem is biztos, hogy látható szabad szemmel), vagy a rosszul felhelyezett lábvédők, melyekbe bekerül a talaj.
De okozhatja a túl lelkes gondoskodás is, például a kefével dörzsölés. Az általánosan egészségtelen bőr, vagy gyenge immunrendszer rendszerint másodlagos okozói a fertőzés kialakulásának; a pigmenthiányos (fehér) lábvégek vagy a testen lévő foltok pedig feltehetően a fényérzékenységgel kapcsolatosan hajlamosabbak a fertőzésre.
Néhány csüdsömörös ló rühatka miatt is szenvedhet, amely hasonló az emberi rühatkához. A leggyakrabban hosszú szőrrel borított lábvégeken alakul ki, de akkor sem zárható ki, ha kevésbé szőrösek a lábvégek. A gombás fertőzések is felelősek lehetnek a bőrsérülésekért.
A csüdsömör másik formáját az immunrendszer zavara okozza. Ez az úgynevezett leukocytoclastic vasculitis, és a lábvégek pigmenthiányos területeit érinti. Ez az állapot aztán hajlamos felfelé, a lábközép (szár) felé is terjedni. Mivel általában a lábvégek külső és hátsó felén alakul ki, úgy gondolják, hogy a napfény súlyosbítja az állapotot.
A tünetek
A csüdsömörnek elég klasszikus jelei vannak és könnyű felismerni, ha a tipikus elváltozások
megjelennek:
• ha összetapadt szőrrel fedett területek jelennek meg kérges hegesedéssel, szőrhullással,
• ha kis kör alakú, fekélyes, nedves elváltozások alatt látható hegesedés,
• ha sűrű, krémes, fehér, sárga vagy zöldes folyás figyelhető meg a bőrfelszín és a fedővarasodás között,
• ha az eltávolított varnak tipikusan konkáv az alsó része, a szőrhagymák kiállnak belőle,
• ha mélyen berepedezik a bőr, súlyos esetekben a csüd hátulján a bőr vízszintes irányban szétnyílik,
• ha esetleg szőrhiány is kialakul, gyulladt bőrfelülettel,
• ha az elülső lábakon a bevágó hátsó paták által okozott sérüléshez 
hasonló tünet látszik (gyakran ennek hiszik az elülső lábakon előforduló sömört),
• ha a végtagban melegség, duzzanat érezhető, nyomásra vagy hajlításra fájdalom jelentkezik.
A csüdsömört sántaság is kísérheti, illetve a sömör kialakulhat a test más részein is. Ha a fertőzés súlyos, letargia, depresszió és étvágytalanság is jár vele.
Gyógyítása
Az első és legfontosabb, hogy a fertőzött területet tartsuk tisztán és szárazon! Ez csak akkor lehetséges, ha a lovat eltávolítjuk a nedves, sáros környezetből, és egy ideig az istállóban tartjuk tiszta alommal.
A kórokozók a var alatt bújnak meg, így kezdetként a vart el kell távolítani. Előfordulhat, hogy ehhez a művelethez le kell bódítani a lovat, mivel ez a procedúra nagyon fájdalmas lehet. Néhány keményebben ellenálló vart lehet, hogy be kell áztatni vagy borogatni, hogy lehámlasztható legyen. Amint a területet megtisztítottuk a vartól, le kell mosni enyhe fertőtlenítőszerrel, ami lehet klórhexidin, jódoldat vagy sebészeti fertőtlenítőszer. Néhány fertőtlenítőoldatnak hatóideje van, olvassuk mindig el a használati utasítást! Miután végeztünk, alaposan öblítsük le.
A végtag alapos szárítása elengedhetetlen. Tiszta törölköző vagy konyharuha megfelel a felesleges víz felitatására, és amennyiben a lónak nincs ellenére, a hajszárító a legalkalmasabb a felület teljes megszárítására. Amint megszáradt, számtalan krém, bőrlágyító áll rendelkezésünkre, amelyek segíthetnek a gyógyulásban. Cink, ricinusolaj, ólom-acetát, Mikulicz kenőcs, egyéb gyulladáscsökkentő kenőcsök szerepet játszhatnak, de csakis akkor, ha a bőr tiszta és száraz a krémek alatt.
Ezt az egész procedúrát meg kell ismételnünk néhányszor, és durva esetekben a felépülés akár sok hetet is igénybe vehet. Antibiotikumok és gyulladáscsökkentők használata esetfüggő, csak állatorvos tanácsára adhatók.
Miközben a legtöbb eset teljes gyógyulással jár, néhány krónikus epidermális hegesedés, gyengülés fennmaradhat, amely hozzájárulhat az újrafertőződéshez. Problémás esetekben az állatorvos vért vesz, hogy ellenőrizze a májfunkciókat, ha a fertőzés csak a pigmenthiányos bőrfelületeken jelentkezik. Legyünk biztosak abban, mit kezelünk, kérjük állatorvosunk segítségét a pontos diagnózishoz és a megfelelő kezelési terv felállításához!
Hogyan előzzük meg?
• Az alom mindig legyen tiszta és száraz, irritáló anyagokat ne tartalmazzon.
• Bár számos lótulajdonos nem szereti lovát az istállóban tartani, ha a fertőzés felütötte a fejét, ez lehet az egyetlen opció.
• Ne mossuk túl gyakran a lábvégeket (télen lehetőleg korlátozzuk csak a versenyek idejére), és tartózkodjunk az intenzív ápolástól.
• Ha fáslizunk vagy lábvédőket használunk, legyünk biztosak abban, hogy a lábvégeket tisztára keféltük előtte.
• Rendszeresen fertőtlenítsük az összes felszerelésünket, istállófelületeket, mert ezek menedéket nyújthatnak a Dermatophilus spóráinak.
• Fontoljuk meg lokális védőkrémek használatát, teafaolaj, kén, MSM, aloe vera, E-vitamin stb. tartalommal. Használjuk ezeket tiszta, száraz lábon, vagy a has alsó részén, amikor lovunk kimegy a karámba, vagy amikor lovagoljuk.
• A krémeket körültekintően használjuk, mivel ezek megfelelő környezetet biztosíthatnak a baktériumoknak, amelyek a vízzel átitatott bőr és a felkent zsíros rétegek között szaporodnak el.
• Fontoljuk meg olyan táplálékkiegészítők etetését, amikkel támogathatjuk a bőr egészségét, úgymint szója-, tőkehalmáj-, lenmag-olajak, tengeri moszat (vemhes kancáknak nem adható!), antioxidánsok, gyógynövények és esszenciális olajok (levendula, kamilla, cickafark).
• Igyekezzük elzárni a karám saras területeit.
• Néhány lótulajdonos lebetonozással vagy a talaj keményítésével igyekszik azokat a helyeket sármentesíteni a karámban, ahol a lovak előszeretettel szoktak összegyűlni.
• A homokos pályák irritálhatják a bőrt, éppúgy, mint a sár eltávolítása miatti túlzott mosás, főleg, ha mindezt kemény kefe segítségével végezzük.
• Legyünk éberek! Amint meglátjuk a sömör első árulkodó jeleit, minél gyorsabban kezdjük meg a kezelést, annál gyorsabb és annál kevésbé költséges lesz a felépülés.
