Sávos művelés és vetés (strip-till)
Művelés bolygatatlan talajú, tarlómaradványokkal takart – esetleg kémiai gyomkorlátozásban részesített – tarlón a vetősornál szélesebb sávban (vetést időben megelőzően vagy azzal egy időben) a módszerhez kifejlesztett eszközzel (1. fotó), vetés a művelt, takaratlan sávba, a vetősor visszatömörítése. Másként fogalmazva a sor és a sorköz erőteljes elkülönítése, a talajművelés, talajtakarás, trágyázás, növényvédelem és vetés szempontjából.
A sávos művelés módszerének kidolgozása Észak-Amerikában az 1970-es években kezdődött. Kezdetektől a talajkímélő módszerek közé sorolták, számos kísérlettel bizonyítva az értékeit. A vetősorban mélyebb művelés óhatatlan előnyt jelentett a direktvetéssel szemben mérsékelt éghajlatú területeken, ahol a némileg több és mélyebb művelés nem jár termesztést akadályozó vízvesztéssel. A gyakorlat mérsékelt érdeklődését nyilvánvalóan befolyásolhatták az akkori művelési pontatlanságok. 
A 2000. év elején azonban megjelentek a szántóföldi gépmozgások tökéletesítését kiterjesztő technikai megoldások. Ilyen a műholdas navigációs rendszer, amely bármely időjárásban, bárhol a világon a nap 24 órájában működik; a műholdas navigációs pozícionálás javítását segítő technika, amely egyszerű bázisállomásokra támaszkodva (RTK) valós idő- és helyzetjavító (cm szintű) korrekciót nyújt, a nyomvonalkövetést segítő rendszerek kijelzik a követendő nyomvonalat és az esetleges eltérés nagyságát is; előny az ismételhetőség, az adott nyomvonalon haladás biztosítása. Az RTK rendszer más termesztési eljárások pontosságát is támogatja (éjszakai vetés lehetősége, a rávetések elkerülése, minimális növénysérülés sorközműveléskor, felülpermetezés vagy kihagyás elkerülése stb.).
A sávos művelés eredeti cél szerint a hagyományos művelés és a direktvetés legjobb tulajdonságait ötvözi. A direktvetéshez annyiban hasonló, hogy elmarad a teljes felület művelése és sajátos, a rendszerhez adaptált gépigény (2. fotó). Mivel a maradványoktól mentes sávokban a talaj korábban felmelegszik (előny tavaszi vetéskor), a kedvező nedvesség-, hő- és levegőforgalom előnyt ad a csírázó és kelő növénynek. 
A trágya közvetlenül a gyökérzónába juttatható, a vetési mélység alá, ahol tarlómaradványok nem lassítják az érvényesülését úgy, mint a direktvetésnél. A növényvédelmet a sávpermetezés és a sorközművelés okán hatásosnak tartják, a sávok közti jobb levegősség révén enyhébb gombás fertőzést vélnek. A hagyományos rendszernél a takart sávközökkel megalapozott talajvédelem és nedvesség- visszatartás alapján tartják jobbnak. Gyakran és meggyőzően utalnak a kevesebb menet és a kisebb költség előnyeire.
Sávos műveléssel elsősorban a széles sorközű növények, kukorica, napraforgó, szója, repce stb. termeszthető (táblázat). Őszi kalászosokkal is vannak már tapasztalatok (3. fotó).
A sávos művelésről, elsősorban a talaj szempontjából
Mint minden új és más, a megszokottól jelentősen eltérő szemléletet kíván az alkalmazótól.
A pontosság elsődleges, a hibákat e rendszerben sem takarja el a ráborított barázdaszelet. Az alkalmazó által elkövetett hibákat nem lehet a szántás elhagyására fogni.
A rendszer ma még gyenge pontjai a folyamatos technikai fejlesztés és az alkalmazók növekvő szakértelme folytán csökkennek.
A nagyobb mélységig (45– 50–55 cm) terjedő talajállapot-javítást a rendszer bevezetése előtt vagy közben (sűrűsoros növény előtt) lehet elvégezni.
Ha a költségkímélést a kémiai anyagok használatára is kiterjesztik, fontos, hogy hatásos gyomkorlátozás valósuljon meg a rendszer bevezetése előtti két évben. Az adott mélységig (~27 cm) lazult talaj előnyösebb bármely növénynek, mint ha a felszínhez közel talp lenne.
A kevesebb – csak a sávokra korlátozódó – talajbolygatás kisebb nedvességveszteséggel jár.
A sávok közének takarása az elővetemény tarlómaradványaival előnyös a nedvességkímélés érdekében. Ezen felül megszokottá válhat a maradványos felszíntől korábban idegenkedők számára is (4., 5. fotó).
Száraz idényben a giliszták a bolygatatlan sávköz talaját részesítik előnyben a takart felszínnek köszönhetően. Bizonyos, ha a talajba nem jut tarlómaradvány, nem lesz táplálék a földigilisztáknak.
A sűrűsoros növény művelési rendszerében (két sávos művelés közti időszakban) a mélyebb lazítás mellett előnyös lehet a legalább 20–25 centiméterig terjedő keverés is a tarlómaradványok talajba juttatása érdekében (szervesanyagforrás és gilisztatáplálék).
A művelt sávban a talaj csapadékos idény után erőteljesen ülepedik. Nagyobb mérvű ülepedés várható a humuszban szegény (vagy elszegényített) talajokon.
A sávközökben a tarlómaradványok talajjal érintkező része folyamatosan táródik fel, az esetenkénti erősebb széndioxid- légzés elkerülhetetlen. Mire a maradék a talajba jut, jelentősen veszít értékéből és mennyiségéből.
Szerves anyagban kizsarolt talajon a sávművelésnek csak a költségvonzata lesz kedvező, a talajminőség javulására kisebb az esély.
Adott szélességű talajszelvény 2–4 év alatt váltakozva lesz bolygatott és bolygatatlan, amely a hosszú távra szóló szénkímélés okán előnyös lehet.
A sorközművelés és kémiai gyomirtás együttes alkalmazása elősegítheti a talaj gyommagkészletének fogyását. A mulasztás azonban súlyos következményekkel jár. Gyommagvakkal fertőzött talajon a sávok és a sávok köze is kigyomosodik, amelyet csak hatásos kémiai kezelésekkel lehet visszavetni (6. fotó).
A szárszecskázás minősége (a csonk hossza, megtörtsége) sávművelésben termesztett kukorica aratásakor is meghatározó lesz a kukoricamoly lárva életterének csökkentésében vagy éppen áttelelésének elősegítésében (7. fotó).
Összességében elmondható, hogy a talaj- és költségkímélés szakértő alkalmazás esetén valósul meg. A rendszer beruházásigénye (a meglévőtől eltérő gépek és a navigációs rendszer) tény, megtérülése egzakt alkalmazás és folyamatosan fenntartott termésbiztonság esetén várható.
