Olvasgatva ezeket a közösségi oldalakat sokszor meglepődöm mennyire tájékozatlanul vágnak bele egyesek az állattartásba – mondja Pallagi Zsuzsanna. Szinte azzal sincsenek tisztában, milyen állatot tartanak, azzal meg főleg nem, hogy milyen igényei vannak annak a szegény jószágnak, amelyet tartani szándékozik. Az már szerencsés helyzet, ha még az állat érkezése előtt kezdenek tájékozódni és igyekeznek felkészülni, de a tapasztalatom inkább az, hogy sokan először vásárolnak, és utána kétségbeesve próbálnak segítséget, megoldást találni a fellépő nehézségekre. Sajnos ilyenkor már sokszor késő.
Az állatvédelem, az állatjólét alapja az, hogy ismerjük és kielégítjük állataink alapvető igényeit: aki például tehéntejjel akarja felnevelni a szegény, elárvult, befogadott, vágásra ítélt (ezért kellett megmenteni) gidát, az sokkal hosszabb szenvedésre ítéli azt az állatot, mintha egyszerűen elvágta volna valaki a torkát, hogy egy vacsoraasztalon végezze. És miközben keresi a megoldást a neten, kapja a mindenféle – számára nehezen szűrhető ötleteket – a vizezett tehéntejtől, a szőlőcukron át a mindenféle keverékekig, és szegény kérdező mit tesz ilyenkor? Végig próbálja a lehetőségeket. És mit tesz szegény kecske? Beledöglik.
Mondhatják sokan, hogy moderálni, szűrni kellene ezeknek az oldalaknak a tartalmát, de kinek van erre kapacitása? Ki tudná ezt elvégezni? Senki.
Elvész a tömegben, ráadásul a hangadók, az okoskodók sokszor kiutálják őket ezekről a fórumokról. Ezt tapasztalatból mondom, sajnos. Egy kezdő nem tudja még, kinek a véleményét tekintse irányadónak, nem ismeri a szakmában már bizonyított termelőket. Ráadásul ezeknek a tenyésztőknek sok idejük nincs is a tanácsadásra, ellentétben az okoskodókkal. Általában ugyanis ők az „erősebb kutya”, és amíg egyesek „hangerővel” palástolják a tudásbeli hiányosságokat, addig az ész és a tapasztalat nem kérkedik – teszi hozzá Pallagi Zsuzsanna.
– kérdezi és egyben javasolja is Zsuzsanna. Nem ez lenne az igazi állatvédelem és állatjólét? A hetekben láttam ennek a folyamatnak egy teljesen elképesztő példáját az egyik közösségi oldalon: „a kés elől menekítette” saját „tenyésztésű” gödölyéjét. A szegény kis állatot cumin nevelték, állítólag erősen kötődtek hozzá – vagyis a körítés megvolt. A felajánlott állaton viszont egyértelműen a betegség jelei mutatkoztak (remélhetőleg nem egy rettegett fertőző betegség tünetei, hanem csak kóros A-vitaminhiány): a szája, az orra, a szemkörnyéke csupa seb és göb volt. Azt hiszem, ez aztán nemcsak, hogy állatjóléti kérdés, de etikai kérdés is: ilyen állatot továbbadni jóhiszemű, jó szándékú embernek – egyszerűen TILOS (lenne), még ajándékba se! – mondja.
