A hatóanyag-kivonások, a Green Deal célkitűzései, a klímaváltozás és a gazdasági bizonytalanság együttesen olyan helyzetet teremtettek, amelyben a gazdálkodóknak új szemléletre és korszerű technológiákra van szükségük. A kérdés már nem az, hogy változik-e a növényvédelem, hanem az, hogy ki tud leggyorsabban alkalmazkodni az új körülményekhez/kihívásokhoz.
Dr. Márton Lénárd, az IKR Agrár növényvédő szer kereskedelmi üzletágának igazgatója szerint az Európai Unióban jelenleg a világ egyik legszigorúbb növényvédelmi szabályozása működik. A hatóanyagok újraengedélyeztetése folyamatos, és minden évben több készítmény kerül ki a piacról környezetvédelmi vagy toxikológiai okok miatt. A közelmúlt egyik legnagyobb visszhangot kiváltó döntése a flufenacet kivonása volt, amely számos gyomirtó készítményt érintett.
A probléma kettős. Miközben a gazdálkodók eszköztára folyamatosan szűkül, az új hatóanyagok megjelenése rendkívül lassú és költséges folyamat. Egy új hatóanyag fejlesztése és engedélyeztetése akár 8–12 évig is eltarthat, miközben a költségek elérhetik a 200 millió eurót. Ez jelentősen visszafogja az innováció sebességét, így a termelőknek más irányokba is nyitniuk kell.
A Green Deal egyik legfontosabb célkitűzése, hogy 2030-ig 50 százalékkal csökkenjen a növényvédő szerek felhasználása az Európai Unióban, miközben a műtrágya-felhasználást is mérsékelni kell. Bár a folyamat az elmúlt időszakban némileg lassult, az irány továbbra is egyértelmű: a fenntarthatóbb mezőgazdaság felé vezet az út.
A szakember szerint ezért a jövő növényvédelme már nem épülhet kizárólag a kémiai készítményekre. Egyre nagyobb szerepet kapnak a biológiai megoldások és az integrált technológiák. A biológiai növényvédelmi készítmények három fő csoportba sorolhatók: a mikroorganizmusok, a hasznos élő szervezetek és a természetes növényi kivonatok.
Emellett egyes baktériumtörzsek képesek a levegő nitrogénjének megkötésére, így csökkenthető a műtrágya-felhasználás is.
A hasznos élő szervezetek alkalmazása szintén egyre fontosabb terület. Klasszikus példa a katicabogár, amely természetes módon gyéríti a levéltetű-populációkat. A természetes növényi kivonatok pedig alternatív lehetőséget kínálnak bizonyos növényvédelmi problémák kezelésére.
A biológiai megoldások azonban önmagukban még nem képesek teljesen kiváltani a hagyományos növényvédő szereket. A szakmai tapasztalatok alapján a kémiai kezelések 10–30 százaléka helyettesíthető biológiai készítményekkel, de a teljes növényvédelemhez továbbra is szükség van kombinált technológiákra.
Az IKR Agrár számos olyan kísérletet folytat, amelyekben a biológiai és kémiai megoldások együttes alkalmazását vizsgálják. Napraforgóban például mikrogranulált startertrágya és baktérium-alapú készítmények kombinációjával értek el kedvező eredményeket. Kalászosokban pedig olyan technológiát teszteltek, amelyben a korai kezelési időszakban biológiai megoldásokat alkalmaztak, míg a kémiai védekezést csak a zászlóslevél megjelenésekor végezték el.
Az egészséges, megfelelő tápanyag-ellátású növények ellenállóbbak a betegségekkel és a kártevőkkel szemben, így csökkenthető a növényvédő szerek felhasználása is.
A gazdálkodók számára azonban jelenleg nem csupán a szabályozási környezet jelent kihívást. Az elmúlt években a klímaváltozás vált az egyik legsúlyosabb problémává. Az aszályos időszakok gyakoribbá váltak, különösen az Alföldön, de a csapadékhiány mára a Dunántúlt is egyre erősebben érinti. A 2022-es rendkívüli aszály sok termelőt szembesített azzal, hogy új növényfajtákra és termesztési technológiákra lehet szükség.
A gazdasági és geopolitikai környezet szintén komoly nyomást helyez az ágazatra. A COVID-járvány után kialakult infláció, valamint az orosz–ukrán háború következményei jelentős költségnövekedést és piaci bizonytalanságot okoztak.
Ez a folyamat a növényvédőszer-piac átrendeződéséhez vezetett. Egyre nagyobb teret nyernek a generikus készítmények, miközben a kutatás-fejlesztésre jelentős összegeket fordító multinacionális vállalatok nehezebb helyzetbe kerülnek.
A jövő növényvédelme ezért minden korábbinál nagyobb szaktudást igényel. Az úgynevezett „megszokásalapú” gazdálkodás ideje lejárt. Az eredményes termesztéshez adatvezérelt döntésekre, folyamatos tanulásra és korszerű technológiák alkalmazására van szükség. Ebben kulcsszerepe lehet az edukációnak és a gyakorlati tapasztalatok átadásának.
